Zsák és a foltja

Párkapcsolatok a 21. században – holtomiglan-holtodiglan

Legjobb barátnőm (na, ez a szó is magyarázatra szorul – majd lesz) ötlete volt: írjak a 21. századi párkapcsolatokról.

Hatalmas téma, és rengeteg ismeret, mit lehet itt tenni?

Kezdjük a legkézenfekvőbbel: „komoly kapcsolat”. Ez még mindig a leggyakoribb vágya, különösen a nőknek. Egyszóval a házasság. Valóban ez? Még mindig? És mi az alapja? Létezik még holtomiglan-holtodiglan?

Nézzük a tényeket:

A nemi viselkedést és a párkapcsolatokat biológiai késztetések és társadalmi szükségletek, elvárások sajátos folyamatai befolyásolják. Ez nyilván érvényes a házasságra is. No de a házasság „természetszerűleg” egy férfi és egy nő kapcsolata?

A biológia felől: A földön élő emlősök kb. 5 %-a monogám. És az ember? Az eddig létezett és ma élő kultúrák 87 %-a nem monogám. Más megközelítésben: az ember természeténél fogva poligám – bár az emberiség 16 %-a genetikailag monogám.

Nem gondolom, hogy érdemes volna azon vitatkozni, ezek a számok vajon pontosak-e?A fő arányok az érdekesek.

A társadalom oldaláról: azt a megállapítást is oszthatjuk, hogy a monogámia civilizációs kérdés. A hűség pedig tanult intelligencia.

Tudjuk: a házasság-család intézménye gazdasági kényszerek és a kereszténység befolyása révén vált kívánatos együttélési móddá.

A nő számára a házasság azért fontos, mert azt deklarálja, hogy ő az egyetlen és a legfontosabb a férfi életében. Ugyanakkor se vége se hossza a házasságot rabigának, sorscsapásnak jellemző rengeteg szólásnak – zömmel a férfiak szemszögéből.

Ray visszafelé pörgeti le az esküvőjéről készült videófelvételt. Azt mondja, hogy így azt látja, szabad emberként távozik a templomból. (Pease)

A történelem eddigi tapasztalata szerint kimondhatjuk: a monogám kapcsolatra épülő házasság sosem működött igazán „hatékonyan” – általában! (Bár ahogy mondják, a kivételek … )

Ez törvényszerű, hiszen egészen más a férfiak és a nők késztetése. A korábbi motívumok mára meggyengültek, a párkapcsolatok új dimenziói nyíltak.

Ezt a szakadékot a civilizálódó társadalmak igyekeztek áthidalni, a házasság „terheit” szükségszerű felelősségvállalásnak, áldozatnak, vagy „befektetésnek” ábrázolni.

Mindenképpen házasodjatok meg; ha jó feleséget szereztek, boldogok lesztek - ha rosszat, akkor filozófusok. (Szókratész)

Mi változott napjainkra?

Sorolhatjuk: a házasságkötések száma csökken (az elmúlt 20 évben több, mint 40 %-kal), a válások sokasodnak (ma ezer házasságra közel 600 válás „jut”), az élettársi kapcsolatok mind jellemzőbbek (a párkapcsolatokon belüli aránya mára meghaladta a 70 %-ot), s egyáltalán, a párválasztás és a kapcsolatok célja, tartalma is átrendeződött.

A nő gyakran akar lefeküdni azzal a férfival, akit szeret.

A férfi gyakran akar lefeküdni. (A. Pease)

Az új törekvéseket jól mutatják egy hazai vizsgálat eredményei is: több mint ezer nő és férfi válaszolt arra a kérdésre, hogy számára milyen együttélési forma felelne meg legjobban. A lehetséges válaszok:

1.  Egész életre szóló, kizárólagos párkapcsolat  (házasság).

2.  Egymást követően több, kizárólagos kapcsolat.

3.  Egy állandó és több, rövidebb kapcsolat.

4.  Két-három tartós, párhuzamos kapcsolat, házasság nélkül.

5.  Függetlenségemet nem veszélyeztető,, szerelmi  kapcsolatok.

6.  Inkább szexmentes, baráti kapcsolatok  ápolása.

A túlnyomó többség az első három közül választott, s ezen belül igen sokan jelölték a harmadikat, a nyitott házasságot! Mindebből több tanulság is következik.

Egyrészt az, hogy a hagyományos házasság igénye még erőteljesen jelen van, de ezt alaposan megosztja, hogy már messze nem csak az egy életre szóló kapcsolatok iránti vágy él.

Ezek nyomán olyan dilemmák merülnek fel, mint az önmegvalósítás, az új szerepek, a hűség, a féltékenység, a szexuális változatosság.

Maradjunk most a kezdeteknél: ebben az új helyzetben ki, hogyan választ? Aki keres, az talál? Vagy a szerelem még mindig vak? Nos, ezekről legközelebb.

Én házasságpárti vagyok. Nem prüdériából, evolúciós megfontolásokból. (Szendi Gábor)