2012. december 13., csütörtök
Listáznak, listáznak... Félnek?
Nem most kezdődött …
Egy korábbi bejegyzésemből idemásolok pár sort:
„Eddig volt -régen - B-lista, aztán jött az ügynök-lista, BAR-lista, s most: „büdöszsidó-lista”. A hír: Politikai hovatartozástól is függ, hogy a Fidesz-KDNP-vezette Egerben ki léphet fel kulturális rendezvényeken. Legalábbis erre enged következtetni egy hivatalos bizottsági jegyzőkönyv. Egy önkormányzati képviselőt fel is kértek a "nemkívánatosak" listájának összeállítására. Tavaly egy köztudottan baloldali művészt nem engedtek szerepelni, de márciusban egy helyi színészt is bojkottáltak egy városi eseményről. Aki most nemkívánatos: Székhelyi József színművész.” (2012. május 9.)
A sunyi, kígyó módra tekergő és alattomosan sziszegő, nem ritkán félszavakba, cinkos viccekbe bújtatott zsidózás-cigányozás-buzizás-komcsizás és a többi – kígyója újra és újra belemar a civilizált emberbe – akkor is, ha ez most képzavar.
Hiába (?) kapta fel a fejét a humanista, demokrata ember, a „fehérek közt egy európai”, s dagadt országos méretűvé a tiltakozás, úgy látszik, a rossz szellem azóta is itt leng körülöttünk.
Tegnap este egy újabb listát lobogatott meg a diktatúra szele!
A kormányszóvivői tájékoztatón Gíró-Szász cinikusan, kioktatón – ahogy nem sokkal korábban „vezérük” utasította rendre levelében a diákságot - kommentálta az egyetemisták megmozdulását, és elővett egy újabb listát.
A szóvivő színlelt, csendes méltatlansággal sorolta, hogy a tüntetés egyes vezetői nem átallják már kilenc-tíz éve költeni az állam pénzét, még mindig egyetemisták. Mintha azt sugallta volna, hogy tüntetgetnek itt jó dolgukban, ahelyett, hogy tanulnának.
Másnap csatlakozott ehhez a „szellemiséghez” az iparkamara elnöke is aki kendőzetlenül kijelentette: nem tartható az, hogy egyesek életvitelszerűen, indokolatlanul hosszú ideig élvezik az egyetemista létet. Szerinte 4-5 év alatt is le lehet diplomázni.
Minden hozzáértő elfogadja azt, hogy a magyar felsőoktatás egész rendszere megújításra szorul.
Az is igaz, hogy valóban sok diák „lébecol át” több évet, úgy, hogy nem sok látszatja van a tanulásának. De azt senki sem állíthatja, hogy ez az általános.
Vannak, akik azért élnek hosszabb ideig a campus falai közt, mert párhuzamosan más képzésben is részt vesznek, mások doktorandusz-hallgatóként folytatják, és szép számmal vannak olyanok is, akik a passzív féléveiket azzal töltik, hogy megkeressék a következő időszakra szükséges pénzt.
Nyilvánvaló, hogy ezen felül is maradnak azért olyan hallgatók, akik valóban „jó buli az egyetemista lét” - attitűddel végigszórakoznak pár évet – de hiszem, hogy nem ők a többség.
Az igazi kérdés szempontjából ennek az érvelésnek nem sok szerepe van!
A kormányszóvivő motyogva értetlenkedik azon, hogy olyan diákok tüntetnek, akiket közvetlenül nem is érintenek a kormány bejelentett korlátozó intézkedései.
Elképesztő cinizmus vagy inkább: ostobaság ez? Nem tudom, melyik a rosszabb? Mintha nem az lenne a világ egyik legnemesebb dolga, hogy éppen azok emelik fel szavukat, akiknek nincs ebből közvetlen hasznuk, de teszik a dolgukat, mert ez is az ember kötelessége: a szolidaritás, többek között. Ráadásul nyilvánvaló, hogy a most egyetemisták jobban ismerik a felsőoktatás problémáit és a rá leselkedő veszélyeket, mint a középiskolások. Nyilvánvaló, hogy ők tüntetnek.
Persze ne is azon akadjunk fel igazán, hogy a hatalom képviseletében valaki ésszerűtlen érvekkel dobálózik!
Sokkal nagyobb veszély az újabb lista, ami a diktatúrák gyakorlatát követi. És ebben a pillantban az is másodlagos, hogy vajon igazuk van-e az egyetemistáknak.
Az a kérdés, tűri-e a társadalom azt, hogy a hatalom ahelyett, hogy racionálisan válaszolna az elégedetlenségre, ismét listát készít... Most arról, hogy a tüntetők vezetői jó tanulók-e, és mennyi ideje járnak egyetemre Olyan lista ez, és olyan személyes adatok, amiknek a megszerzése és nyilvánosságra hozása bűncselekmény!
Ezek után azt is el tudom képzelni, hogy már kutakodnak arról, hogy a tüntetők milyen származásúak … Rémeket látok? Lehet, hogy a totális ellenőrzésre törő gátlástalan és cinikus hatalom félelmét ..?
2012. december 9., vasárnap
Szak-"dolgozni csak pontosan..."
Folyik a mosakodás, magyarázkodás, mutogatás, felelősségelhárítás.
Mindezek a tényen semmit nem változtatnak: Semjén Zsolt plagizált!
Itt és most érdektelen, hogy:
- 20 évvel ezelőtt – mint állítja - „jóhiszeműen” járt el,
- milyen volt a tanulmányi előmenetele,
- akkor elfogadták a dolgozatát,
- hibázott a konzulens vagy a vizsgáztató,
- 20 évvel ezelőtt mit tartalmazott és mit nem az egyetem szabályzata a szakdolgozatokkal kapcsolatban,
- utólag van-e joga, lehetősége az egyetemnek felülbírálnia a korábbi minősítést, és így tovább...
Nézzük elölről!
Az, aki főiskolára, egyetemre jár – és ez így volt 20 éve is –, tanulmányai során számtalanszor kell, hogy találkozzon a tudományos hivatkozás, a forráskezelés egyértelmű módjaival!
Házidolgozat, referátum, tudományos diákköri munka, és egyáltalán a szakirodalom tanulmányozása folyamatosan mutatja, hogyan is kell hivatkozni!
A legtöbb intézményben – így az ELTE-n is – a módszertan kurzusokon tanítják a helyes forráskezelést.
Aki eljut addig, hogy szakdolgozatot írhat, ezekkel az ismeretekkel rendelkezik! Az főként, aki egyetemi éveiről büszkén mondja, hogy kitűnő, illetve jeles volt végig!
A szakdolgozat elkészítése pedig – elvileg – nem úgy történik, hogy a hallgató otthon csendes magányában megírja, és a kész művet beadja! A diplomamunka a témafelelős, konzulens és a hallgató folyamatos együttműködésén alapul. Legalábbis így kellene. Ennek során az esetleges forrásfelhasználási hibáknak is ki kell derülnie.
Ha nem így történik, akkor abban a konzulens mulasztása is benne van.
Magam több, mint 600 szakdolgozatnak voltam gazdája, mint konzulens, illetve opponens. Kizártnak tartom, hogy több tíz oldalnyi „idegen szöveget” a munka bírálója ne vegyen észre. De ahhoz bizony figyelmesen el kell/ene olvasni! Ha megköveznek is érte: lehet úgy szakdolgozatról bírálatot készíteni, hogy csak épp átfutja az ember. Nem hivatkozom most a tanárok túlterheltségére, vagy arra a jóhiszeműségre, amivel a diplomázó munkáját a kezükbe veszik. Néhány sornyi címkézetlen rész elkerülheti a legjobb szakember figyelmét is, de hogy a dolgozat 40 %-a jelöletlen forrás átvétele legyen? Ez képtelenség!
Az államvizsán a diplomamunka megvédése során pedig már a tartalmi kérdések kerülnek terítékre, a formai követelményekről nem esik szó. Ha a dolgozatot „befogadták”, azaz mindkét bíráló elégségest, vagy annál jobbat adott rá, nem igazán bogarásszák azt, vajon minden idézőjel és lábjegyzet a helyén van-e?
Nem akarom kisebbíteni a bírálók, a vizsgáztatók felelősségét, vagy azt ecsetelni, hogy bizony nem szabályozták kellően a szakdolgozat írásának módszertani alapvetéseit. Ez itt és most szintén érdektelen.
Más szövegét jelölés nélkül átvenni, azaz saját gondolatként feltüntetni erkölcstelen, szabálytalan és jogszerűtlen. Lehet mutogatni az akkori tanárokra, az egyetemre, a dolgozatot akkor is megírta „valaki”, mégpedig úgy, hogy majd a felét lopta.
Keresztényüldözés? Politikai harc? Lehet kiabálni ezeket, és elutasítani a bírálatokat. Nyilván a politikai ellenfelek könyörtelenül kihasználnak minden botlást, bármelyik oldalon követik is el.
De ez már egy másik történet.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)