2012. december 13., csütörtök

Listáznak, listáznak... Félnek?


Nem most kezdődött …

Egy korábbi bejegyzésemből idemásolok pár sort:

„Eddig volt -régen - B-lista, aztán jött az ügynök-lista, BAR-lista, s most: „büdöszsidó-lista”. A hír: Politikai hovatartozástól is függ, hogy a Fidesz-KDNP-vezette Egerben ki léphet fel kulturális rendezvényeken. Legalábbis erre enged következtetni egy hivatalos bizottsági jegyzőkönyv. Egy önkormányzati képviselőt fel is kértek a "nemkívánatosak" listájának összeállítására. Tavaly egy köztudottan baloldali művészt nem engedtek szerepelni, de márciusban egy helyi színészt is boj­kottáltak egy városi eseményről. Aki most nemkívánatos: Székhelyi József színművész.” (2012. május 9.)

A sunyi, kígyó módra tekergő és alattomosan sziszegő, nem ritkán félszavakba, cinkos viccekbe bújtatott zsidózás-cigányozás-buzizás-komcsizás és a többi – kígyója újra és újra belemar a civili­zált emberbe – akkor is, ha ez most képzavar.

Hiába (?) kapta fel a fejét a humanista, demokrata ember, a „fehérek közt egy európai”, s dagadt or­szágos méretűvé a tiltakozás, úgy látszik, a rossz szellem azóta is itt leng körülöttünk.

Tegnap este egy újabb listát lobogatott meg a diktatúra szele!

A kormányszóvivői tájékoztatón Gíró-Szász cinikusan, kioktatón – ahogy nem sokkal korábban „vezérük” utasította rendre levelében a diákságot -  kommentálta az egyetemisták megmozdulását, és elővett egy újabb listát.

A szóvivő színlelt, csendes méltatlansággal sorolta, hogy a tüntetés egyes vezetői nem átallják már kilenc-tíz éve költeni az állam pénzét, még mindig egyetemisták. Mintha azt sugallta volna, hogy tüntetgetnek itt jó dolgukban, ahelyett, hogy tanulnának.
Másnap csatlakozott ehhez a „szellemiséghez” az iparkamara elnöke is aki kendőzetlenül kijelentette: nem tartható az, hogy egyesek életvitelszerűen, indokolatlanul hosszú ideig élvezik az egyetemista létet. Szerinte 4-5 év alatt is le lehet diplomázni.

Minden hozzáértő elfogadja azt, hogy a magyar felsőoktatás egész rendszere megújításra szorul.
Az is igaz, hogy valóban sok diák „lébecol át” több évet, úgy, hogy nem sok látszatja van a tanulá­sának. De azt senki sem állíthatja, hogy ez az általános. 
Vannak, akik azért élnek hosszabb ideig a campus falai közt, mert párhuzamosan más képzésben is részt vesznek, mások doktorandusz-hallgatóként folytatják, és szép számmal vannak olyanok is, akik a passzív féléveiket azzal töltik, hogy megkeressék a következő időszakra szükséges pénzt. 
Nyilvánvaló, hogy ezen felül is maradnak azért olyan hallgatók, akik valóban „jó buli az egyetemis­ta lét” - attitűddel végigszórakoznak pár évet – de hiszem, hogy nem ők a többség.

Az igazi kérdés szempontjából ennek az érvelésnek nem sok szerepe van! 

A kormányszóvivő motyogva értetlenkedik azon, hogy olyan diákok tüntetnek, akiket közvetlenül nem is érintenek a kormány bejelentett korlátozó intézkedései.
Elképesztő cinizmus vagy inkább: ostobaság ez? Nem tudom, melyik a rosszabb? Mintha nem az lenne a világ egyik legnemesebb dolga, hogy éppen azok emelik fel szavukat, akiknek nincs ebből közvetlen hasznuk, de teszik a dolgukat, mert ez is az ember kötelessége: a szolidaritás, többek kö­zött. Ráadásul nyilvánvaló, hogy a most egyetemisták jobban ismerik a felsőoktatás problémáit és a rá leselkedő veszélyeket, mint a középiskolások. Nyilvánvaló, hogy ők tüntetnek.

Persze ne is azon akadjunk fel igazán, hogy a hatalom képviseletében valaki ésszerűtlen érvekkel dobálózik!

Sokkal nagyobb veszély az újabb lista, ami a diktatúrák gyakorlatát követi. És ebben a pillantban az is másodlagos, hogy vajon igazuk van-e az egyetemistáknak.
Az a kérdés, tűri-e a társadalom azt, hogy a hatalom ahelyett, hogy racionálisan válaszolna az elége­detlenségre, ismét listát készít... Most arról, hogy a tüntetők vezetői jó tanulók-e, és mennyi ideje járnak egyetemre Olyan lista ez, és olyan személyes adatok, amiknek a megszerzése és nyilvánosságra hozása bűncselekmény!

Ezek után azt is el tudom képzelni, hogy már kutakodnak arról, hogy a tüntetők milyen származásúak … Rémeket látok? Lehet, hogy a totális ellenőrzésre törő gátlástalan és cinikus hatalom félelmét ..?









2012. december 9., vasárnap

Szak-"dolgozni csak pontosan..."


Folyik a mosakodás, magyarázkodás, mutogatás, felelősségelhárítás.
Mindezek a tényen semmit nem változtatnak: Semjén Zsolt plagizált!

Itt és most érdektelen, hogy: 


- 20 évvel ezelőtt – mint állítja -  „jóhiszeműen” járt el,
- milyen volt a tanulmányi előmenetele,
- akkor elfogadták a dolgozatát,
- hibázott a konzulens vagy a vizsgáztató,
- 20 évvel ezelőtt mit tartalmazott és mit nem az egyetem szabályzata a     szakdolgozatokkal kapcsolatban,
- utólag van-e joga, lehetősége az egyetemnek felülbírálnia a korábbi minősítést, és így tovább...

Nézzük elölről!

Az, aki főiskolára, egyetemre jár – és ez így volt 20 éve is –, tanulmányai során számtalanszor kell, hogy találkozzon a tudományos hivatkozás, a forráskezelés egyértelmű módjaival!
Házidolgozat, referátum, tudományos diákköri munka, és egyáltalán a szakirodalom tanulmányozá­sa folyamatosan mutatja, hogyan is kell hivatkozni!
A legtöbb intézményben – így az ELTE-n is – a módszertan kurzusokon tanítják a helyes forráske­zelést.
Aki eljut addig, hogy szakdolgozatot írhat, ezekkel az ismeretekkel rendelkezik! Az főként, aki egyetemi éveiről büszkén mondja, hogy kitűnő, illetve jeles volt végig!
A szakdolgozat elkészítése pedig – elvileg – nem úgy történik, hogy a hallgató otthon csendes ma­gányában megírja, és a kész művet beadja! A diplomamunka a témafelelős, konzulens és a hallgató folyamatos együttműködésén alapul. Legalábbis így kellene. Ennek során az esetleges forrásfelhasz­nálási hibáknak is ki kell derülnie.
Ha nem így történik, akkor abban a konzulens mulasztása is benne van.
Magam több, mint 600 szakdolgozatnak voltam gazdája, mint konzulens, illetve opponens. Kizárt­nak tartom, hogy több tíz oldalnyi „idegen szöveget” a munka bírálója ne  vegyen észre. De ahhoz bizony figyelmesen el kell/ene olvasni! Ha megköveznek is érte: lehet úgy szakdolgozatról bírálatot készíteni, hogy csak épp átfutja az ember. Nem hivatkozom most a tanárok túlterheltségére, vagy arra a jóhiszeműségre, amivel a diplomázó munkáját a kezükbe veszik. Néhány sornyi címkézetlen rész elkerülheti a legjobb szakember figyelmét is, de hogy a dolgozat 40 %-a jelöletlen forrás átvé­tele legyen? Ez képtelenség!

Az államvizsán a diplomamunka megvédése során pedig már a tartalmi kérdések kerülnek terítékre, a formai követelményekről nem esik szó. Ha a dolgozatot „befogadták”, azaz mindkét bíráló elégsé­gest, vagy annál jobbat adott rá, nem igazán bogarásszák azt, vajon minden idézőjel és lábjegyzet a helyén van-e?
Nem akarom kisebbíteni a bírálók, a vizsgáztatók felelősségét, vagy azt ecsetelni, hogy bizony nem szabályozták kellően a szakdolgozat írásának módszertani alapvetéseit. Ez itt és most szintén érdek­telen.
Más szövegét jelölés nélkül átvenni, azaz saját gondolatként feltüntetni erkölcstelen, szabálytalan és jogszerűtlen. Lehet mutogatni az akkori tanárokra, az egyetemre, a dolgozatot akkor is megírta „va­laki”, mégpedig úgy, hogy majd a felét lopta. 

Keresztényüldözés? Politikai harc? Lehet kiabálni ezeket, és elutasítani a bírálatokat. Nyilván a politikai ellenfelek könyörtelenül kihasználnak minden botlást, bármelyik oldalon követik is el. 

De ez már egy másik történet.