2012. május 25., péntek

Szex, drogok és csokoládé

 
Mi az élet értelme? Rengeteg okos, szép, örök, emberi meghatározás szól erről. Ugyanígy: Mi is a boldogság. Az idézetek tárháza erről is kimeríthetetlen. De most leszállok a földre – a „szent” mellett a „profán” is az emberi élet része. Vagy az a lényege? Az élvezet…

Miben is rejlik az élvezet természete? Olvasom Paul Martin könyvét:

Az élvezet a biológiailag legelőnyösebb viselkedés felé terel, távol attól a gyötrelemtől, ami megnehezítené a túlélést, a szaporodást. De az élvezet lehet az emberi elme fő mozgatórugója is, hiszen a gyönyör és a kín között ingadozva éljük életünk. Erről írnak a pszichológusok - többek közt Spencer, Freud - is: az örömelv programja határozza meg az élet célját.
Hagyom most a nagy filozófusokat, Madáchot idézem: „S az ember célja e küzdés maga.” A küzdelem pedig a gyötrelem, a szenvedés ellen szól, és az örömök felé visz.

Elképesztő, hogy mi minden nyújthat földöntúli örömöt az egyes emberek számára.
Camus a legnagyobb élvezetnek azt tartotta, amikor a tengerben fürdött. Dosztojevszkij az epilepsziás rohamait megelőző extázis-élmény mámorát vágyta. Tiberius császár fiatal párok pikáns szex-jeleneteiben gyönyörködött, s elrendelte, hogy úszás közben fiatal fiúk kövessék, és a víz alatt harapdálják testének intim részeit.
A szadizmus sok beteg elméjű diktátor számára jelentette a kielégülést. A féktelen evést, ivást, a tivornyák végeláthatalan sokaságát megörökítette a történelem és a művészetek is.
Az élvhajhászás elve sok filozófiában megtalálható. Az „egyszer élünk, hát élvezzük” felszólítása a taoizmusban épp úgy benne van, mint a kora középkori – olykor vallási ceremóniákba öltöző – liturgiákban, a reneszánszban vagy az újkori „gyönyöripari intézményekben”.

De az egyszerű örömelv közel sem teljes magyarázat az élvezet valódi természetére.
Szükség lenne tudni, mi is az élvezet igazi célja? Ha csupán a gyönyör érzése lenne, akkor valószínűleg mást se csinálnánk egész életünkben, csak „azt” meg „olyanokat”.

Amikor Diogenészt felelősségre akarták vonni, mert nyilvánosan végzett önkielégítést, így védekezett: Bárcsak az éhséget is elűzhetném az üres hasam dörzsölésével.”

Vannak a természetben „szexis fajok”, és az ember ilyen. De nem vagyunk ezzel egyedül. 
A Kongó-medence sűrű esőerdői mélyén élő bonobo majmok – biológiai szempontból legközelebbi rokonaink – körében mindennapos a homoszexualitás, az önkielégítés, az orális és a csoportos szex, de ismerik a nyelves csókot és a nőstények gyakran egymást is kényeztetik. Aztán arról, hogy a gyönyör érzéséért mi mindenre képesek a delfinek – nos találékonyabbak, mint az ember…

Mi lehet az élvezetek igazi mozgatórugója?

Drog, szex és csokoládé … Prototípusai a gyönyörhöz vezető út eszközeinek.
Az utóbbi időben rengeteg tudásunk halmozódott fel a drogokról. Viszont kevesebbet tudunk arról, hogyan is működik az élvezet mögött húzódó vágy. S vajon a szex szinte parttalan világában hol a helye a szolid simogatásnak, az önkielégítésnek vagy a pornónak? Mit magyaráz itt a vágy? És ez – a vágy - lehet a kulcsfogalom a csokoládé imádatának még pontosabb megértéséhez is.

Lányok, figyelem! A csokoládé nem okoz függőséget! Csak ami benne van! Főként a cukor!

Miként éled fel a vágy, hogyan szabályozza ezt a biológia és mi módon befolyásolja az, hogy társas lényként létezünk?
Öröm, játék, szenvedély – épít és rombol…

Izgalmas – gyönyörteli? – kalandozást kínálok. Vedd kezedbe – ha éppen szabad – ezt a könyvet: Paul Martin: Szex, drogok és csokoládé. Az élvezet tudománya. (HVG Könyvek, 2010.)


2 megjegyzés:

  1. Kedves Sandro!

    Túlhajszolt, már-már „élettelen” világunkban már a mosoly is smile-ként fut át a dróton.
    Nélkülözve huncut mosolyt, incselkedést, kacérságot, vagy éppen a kedves gesztust. Nem beszél a világ. Jelekben él. Eldurvult. Anonimmá vált. Hisz ez a trendi.

    Élettelenné, érzéketlenné vágynak bennünket. Manipuláció az egész.
    Ebben az a cinikus számomra, hogy élvezetté cikké akarják formálni a fájdalmat, borzalmat s kínt.
    Mintha rövidülne a gyönyör és a kín közötti „út” …….
    Lehet, hogy ez a cél?

    Szex? Természetes habitustól függő, hogy ki mit él meg eme tárgykörben.
    Már maga a földön túli gyönyör szónál megállnék.
    Mi az? Gondolom mindenkinek más és más. Mindenkinek másra „csillan” a szeme. Ez még rendben is van.
    Vajon miért tűntek el a csatornákról a művészfilmek?
    Mert az még megmutatja mi az érzés? A gyengéd, a bájos, a kellemes, a simogatós, becézős?
    Mára elfelejtettnek tűnő „huncutság”?

    Gondolják helyette van a pornó. Abból is a kemény. Amiben nincs élet. Helyette viszont „állatias”.

    Akkor van baj szerintem, ha eme örömök már nem a magunké, hanem média által is gerjesztett érzések, gondolatok.
    Beleszól a gondolatokba, érzésekbe. Tolakodó, udvariatlan, harsány és szemtelen.

    Én egy kicsit kiegészíteném Freud- „apánkat”.
    „az örömelv programja határozza meg az élet célját”

    Szerintem kell a kín, a szenvedés, a gyötrelem is. Hiszen abból is lehet merítkezni. Sőt kell.
    Így jön létre a kellemes harmónia öröm és fájdalom között.
    Akkor van baj, ha a fájdalmat, kínt örömként (szenzációként) tálalják. Nélkülözve az
    együttérzést. Lecsupaszítva és szenzációként kezelve.

    „De az egyszerű örömelv közel sem teljes magyarázat az élvezet valódi természetére.
    Szükség lenne tudni, mi is az élvezet igazi célja? Ha csupán a gyönyör érzése lenne, akkor valószínűleg mást se csinálnánk egész életünkben, csak „azt” meg „olyanokat”. „

    Bátorkodnám hozzáfűzni Kedves Sandro, hogy igen is az örömelv és élvezet……, út a gyönyörhöz. Félúton talán.
    És most itt álljunk meg egy pillanatra.
    Mi okoz örömet a piromániásnak. Neki az a gyönyör, ha ég, serceg, lángol.
    Nem is merülnék bele egyéb deviáns dolgokba. Hiszen ez az Ön „asztala”.
    Azt szeretném ezzel szemléltetni, hogy természetesen mindenkinek mást „hordoz” a gyönyör.



    Drog?
    Szinte már természetessé vált világunkban.
    Kíváncsi lennék egyes apák-anyák érzéseire amikor gyermekünk bulizni megy.
    Vajon a buli után érdekli-e gyermekük kinézete? Nem alszik, szeme vörös…., és egyéb jelekre. Itt kellene fülön csípni a szervezetbe betolakodót. Igen. Már itt a családban.
    És akkor rögtön adódik a kérdés. Vajon nem a szülőkkel kellene kezdeni a felvilágosítást?
    Ők még többnyire érintetlenek e témában. Az ő korukban még a bambi volt a trendi. Vagy az „ötórai táncos” bulik. Tehát én velük kezdeném.

    Visszakanyarodva a droghoz. Ez egy cinikus téma. Ugyanis a felpörgetett világunkban sokaknak kell a lazulás, kieresztjük a gőzt érzés.
    Sanyargatott, frusztrált nép a mai. Tisztelet a kivételnek! Mintha rohannának a vesztő helyre. Gyors, zaklatott léptekkel.
    Elmosódtak a határok, a keretek. Egy nagy katyvasz az egész.
    „Elmúlt” a becsület, az etika, a morál. Úrii passzióvá silányult.

    Csokoládé?
    Igen valóban sokaknak a mennyei öröm. Nem helyén kezelt dolog ez a csokoládé. És még hizlal is. Nem kissé „megkínozva” e gondolatot,…… lehet a csoki falók abban lelik örömüket, ha híznak?
    De mindenképp érzek én egyfajta lemondás félét ebben a nagy csoki zabálásban.
    „Ah, ez az egy tábla már nem számít. Így is dagadtnak néznek.”

    Aztán van a másik „csokis”.
    Például én ismerek egy „szükség-függő” csoki zabáló nőt. Aki ezért eszi, hogy hízzon.

    Tehát színes a világ. Az a gond, hogy ezt a szint akarják elmaszatolni.
    Legyen minden egyen színű. Mi ez a nagy kilengés? Gondolják.

    Ez az én kis polémiám, gondolatom Kedves Sandro.

    Olykor logikai bakugrásaim is az enyémek!

    Üdvözlettel: sym

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszözöm a hozzászolásod!
      Sandro69

      Törlés