2012. május 21., hétfő

Éjszaka – szerelem – baglyok és földrengés





Olvasom Kalauz Nélküli blogját – ahogy „ígérte” amolyan igazi, csajos , mint legutóbbi posztja is: az éjszakai „csendről”, nyöszörgésről és zsörtölődésről, amikor már elmúlt a „mindennapi csoda önmagában” és bizony a kedvesért tűrni is kell. Először kaján módon egy nő monológja jutott eszembe:

„ …reggel van, ülsz az ágyad szélén, egyik ujjaddal az orrodba nyúlkálsz, másik kezeddel meg elmélyülten és jólesően vakarod a töködet. Közben büfizel is egy pohosat, mert dolgozik még benned a tegnap esti sör. A reggeli nap bágyadt fénye majd álmosan megpihen hosszúra nőtt lábkörmödön. Aztán kimész a fürdőszobámba, amely nálam kultikus helynek számít, telirakod a vécékagylót és a fogmosás után a kézmosóba fújod az orrodat. Használod ugyan a légfrissítőt, de azért nem tanácsos utánad behaladni a szaniterbe. A saját szagommal sem vagyok ilyenkor kibékülve, miből gondolod, hogy megszeretném a tiedet? Este van, leveted az alsógatyádat, amely elöl sárga, hátul barnás, le kellene drótkeféznem mielőtt a gépbe berakom. Megkívánsz egy hosszú, téli estén, és én egyszerűen kilépek a szoknyámból és a vastag pamut harisnyanadrággal egyszerre tolom le a bugyimat. A kritikus napokon majd mellédbújok, mert ilyenkor nagyon kellene a testmeleg, és reggelre összemenstruálom az ágyadat. Te a hátadon fekszel, horkolsz, vagy a fogadat csikorgatod, és szerencsém van, ha csak a tápcsatorna felső végén vagy akusztikus. Ilyen lesz ami világunk kedvesem, amikor elmúlik a dürgés láza, igazán nem kívánhatod tőlem, hogy harminc évig szeresselek.” (Szilágyi Gy.: Tiszántúli Emanuelle)

Ugyan, még fiatal a szerelem, el hát a megszokás rémképével. De az éjszaka akkor is próbára tesz, ahogy Kalauz Nélküli is írta: az alvó minden neszre érzékeny, úgymint (és itt néhány kiemelt idézet tőle, oly aranyos-stílusos, utólagosan remélem engedélyezi)
  • „séróbelövés céljából történő állandó reggeli hajszárítás (sajnos a hajam reggeli állapota nem követi az aktuális trendet)
  • folyton dudorászó, hevesen telefonáló, szomszéd szobában fiókot jó nagy lendülettel betoló lakótárs
  • kurvagalambok idegbajos elhessegetése a függöny hirtelen mozdulatokkal való oda-vissza cibálása által (ezt a műveletet én hajtom végre önkívületi állapotban)
  • éjjel álmatlanságban szenvedő és csöndben fejben kattogó, ámbár teljesen mozdulatlanul fekvő jómagam (Durván összecsatlakoztak az idegpályáink, mi? Mindenesetre én ezt igen komoly szerelmi vallomásnak veszem.)
  • valamint álmában nyikorgó, nyöszörgő szerény személyem.”
Igen, az alvók és éberek közös kínja ez. Nyikorgások, a szomszéd wc-je, az az átkozott lift, burukkolnak a galambok, lehet rángatni persze a függönyt, és a nagy bölcsesség: senkit nem zavar a saját horkolása – dehogynem.
S akkor azt hallom, nem messze kies lakásomtól a varjak fészkét elfoglalták a fülesbaglyok, s a fák lombteste alól éjszakánként éles sivítás hallatszik, éhesek a fiókák. Paplan alá bújás, szentségelés, ideges fölülés – mintha az bármit segítene – és zummolás a számlapra: te jó ég, még csak hajnali négy… és fordulok általfelé, dühösen csapkodom a párnám, s de jó Csillagom, hogy most nem vagy itt, mérgem nem bánt téged, valahol távol Olaszhonban békésen alszol.
Édes álmodban felbukkanok - mint kicsoda is?  Elhagyott a múzsa mostan –,  tenger habjaiból kelek és hullámok hátán indulok feléd, én, a bronz barnára sült daliás széllovas, vágtatok, érkezem hozzád, felkaplak, s leszünk a beteljesülés.
Reggel nézem a postát: mint jeges szél és döbbenet hasítanak a betűk: éjjel 4-kor táncolni kezdett az ágyad, robaj, remegés, pánik, rohanás le a lépcsőn, végre kint! Hála istennek semmi se dőlt össze.
Egy óra múlva már majdnem alszol – ezeket írtad másnap -, de még reszket benned a soha meg nem szokható félelem, rettegés a zabolátlan természet őserejétől.

Éjjel van, az info-sztrádán már száguldanak a hírek:
Hajnali 4 óra után pár perccel a Bolognától 36 kilométerrel északra lévő Finale Emilia települést a Richter-skála szerinti 5,9-es erősségű földrengés rázta meg.
Tán ezidőtájt adtam még egy pofont a párnámnak, és nem is gondolhattam arra, hogy másnapra még rémisztőbbé dagadnak a tudósítások: a földrengésben heten haltak meg, több tucat sérült van és jelentős anyagi károk keletkeztek.
Rohadt baglyok…

1 megjegyzés:

  1. Megtisztelő a hivatkozás, köszönöm.

    "Szerelmes szívek, a párnán díszek, szeszélyes álmok, bolond remény...." :)

    VálaszTörlés