Olvasom
Kalauz Nélküli blogját – ahogy „ígérte” amolyan igazi, csajos , mint legutóbbi
posztja is: az éjszakai „csendről”, nyöszörgésről és zsörtölődésről, amikor már
elmúlt a „mindennapi csoda önmagában” és bizony a kedvesért tűrni is kell.
Először kaján módon egy nő monológja jutott eszembe:
„ …reggel van, ülsz az ágyad
szélén, egyik ujjaddal az orrodba nyúlkálsz, másik kezeddel meg elmélyülten és
jólesően vakarod a töködet. Közben büfizel is egy pohosat, mert dolgozik még benned
a tegnap esti sör. A reggeli nap bágyadt fénye majd álmosan megpihen hosszúra
nőtt lábkörmödön. Aztán kimész a fürdőszobámba, amely nálam kultikus helynek
számít, telirakod a vécékagylót és a fogmosás után a kézmosóba fújod az
orrodat. Használod ugyan a légfrissítőt, de azért nem tanácsos utánad behaladni
a szaniterbe. A saját szagommal sem vagyok ilyenkor kibékülve, miből gondolod,
hogy megszeretném a tiedet? Este van, leveted az alsógatyádat, amely elöl
sárga, hátul barnás, le kellene drótkeféznem mielőtt a gépbe berakom.
Megkívánsz egy hosszú, téli estén, és én egyszerűen kilépek a szoknyámból és a
vastag pamut harisnyanadrággal egyszerre tolom le a bugyimat. A kritikus
napokon majd mellédbújok, mert ilyenkor nagyon kellene a testmeleg, és reggelre
összemenstruálom az ágyadat. Te a hátadon fekszel, horkolsz, vagy a fogadat
csikorgatod, és szerencsém van, ha csak a tápcsatorna felső végén vagy
akusztikus. Ilyen lesz ami világunk kedvesem, amikor elmúlik a dürgés láza, igazán
nem kívánhatod tőlem, hogy harminc évig szeresselek.” (Szilágyi Gy.: Tiszántúli
Emanuelle)
Ugyan,
még fiatal a szerelem, el hát a megszokás rémképével. De az éjszaka akkor is
próbára tesz, ahogy Kalauz Nélküli is írta: az alvó minden neszre érzékeny,
úgymint (és itt néhány kiemelt idézet tőle, oly aranyos-stílusos, utólagosan remélem
engedélyezi)
- „séróbelövés céljából történő állandó reggeli hajszárítás (sajnos a hajam reggeli állapota nem követi az aktuális trendet)
- folyton dudorászó, hevesen telefonáló, szomszéd szobában fiókot jó nagy lendülettel betoló lakótárs
- kurvagalambok idegbajos elhessegetése a függöny hirtelen mozdulatokkal való oda-vissza cibálása által (ezt a műveletet én hajtom végre önkívületi állapotban)
- éjjel álmatlanságban szenvedő és csöndben fejben kattogó, ámbár teljesen mozdulatlanul fekvő jómagam (Durván összecsatlakoztak az idegpályáink, mi? Mindenesetre én ezt igen komoly szerelmi vallomásnak veszem.)
- valamint álmában nyikorgó, nyöszörgő szerény személyem.”
Igen, az alvók és
éberek közös kínja ez. Nyikorgások, a szomszéd wc-je, az az átkozott lift,
burukkolnak a galambok, lehet rángatni persze a függönyt, és a nagy bölcsesség:
senkit nem zavar a saját horkolása – dehogynem.
S akkor azt
hallom, nem messze kies lakásomtól a varjak fészkét elfoglalták a fülesbaglyok,
s a fák lombteste alól éjszakánként éles sivítás hallatszik, éhesek a fiókák.
Paplan alá bújás, szentségelés, ideges fölülés – mintha az bármit segítene – és
zummolás a számlapra: te jó ég, még csak hajnali négy… és fordulok általfelé,
dühösen csapkodom a párnám, s de jó Csillagom, hogy most nem vagy itt, mérgem
nem bánt téged, valahol távol Olaszhonban békésen alszol.
Édes álmodban
felbukkanok - mint kicsoda is? Elhagyott
a múzsa mostan –, tenger habjaiból kelek
és hullámok hátán indulok feléd, én, a bronz barnára sült daliás széllovas,
vágtatok, érkezem hozzád, felkaplak, s leszünk a beteljesülés.
Reggel
nézem a postát: mint jeges szél és döbbenet hasítanak a betűk: éjjel 4-kor
táncolni kezdett az ágyad, robaj, remegés, pánik, rohanás le a lépcsőn, végre
kint! Hála istennek semmi se dőlt össze.
Egy
óra múlva már majdnem alszol – ezeket írtad másnap -, de még reszket benned a
soha meg nem szokható félelem, rettegés a zabolátlan természet őserejétől.
Éjjel
van, az info-sztrádán már száguldanak a hírek:
Hajnali
4 óra után pár perccel a Bolognától 36 kilométerrel északra lévő Finale Emilia
települést a Richter-skála szerinti 5,9-es erősségű földrengés rázta meg.
Tán
ezidőtájt adtam még egy pofont a párnámnak, és nem is gondolhattam arra, hogy
másnapra még rémisztőbbé dagadnak a tudósítások: a földrengésben heten haltak
meg, több tucat sérült van és jelentős anyagi károk keletkeztek.
Rohadt
baglyok…
Megtisztelő a hivatkozás, köszönöm.
VálaszTörlés"Szerelmes szívek, a párnán díszek, szeszélyes álmok, bolond remény...." :)