Mind
több elborzasztó példát ollóznak ki az új tankönyvekből.
Most
is megosztottak egyet a Face-n, de ezzel szerintem a ló túloldalára esés
tipikus esete forog fenn. (Sokáig gondolkoztam e képzavar megalkotásának helyességén :-)
Az
inkriminált könyvben egy Lackfi János vers szerepel.
Csomizom a ruciba a
A habtestem
Tinibugyi gumija
bemélyedten
kukisali parival
az étrendem
szoli moci tekila
az én trendem
koviubi pörivel
a kedvencem
lekipali csokival
jaj vétkeztem
fusizik a fatim is
a műhelyben
vegyigyümi üviben
a sparherden
depizik a szaniban
a muttercen
dobi cigi mutiba
a farzsebben
könyi szivi ne hari
ha tévedtem
lityi-lötyi pasival
azt végleg nem
vidikazi zacsiban
a vikendem
csörizi a telimet
a véletlen
A
kommentelők meg rendesen fel is háborodnak, hogy úristen, mi mindent akarnak
megetetni a gyerekkel már megint! Szörnyű!
Én
meg azt mondom, hátrébb az agarakkal!
Az
olvasó ember alapvető motívuma az élmény. Olvasni azt jó és azt érdemes, ami
gondolatokat ébreszt, lelkesít vagy felkavar, simogat vagy megcibálja az érzéseinket.
Hét
éves volt a fiam, amikor a kezébe adtam Gárdonyi Egri csillagok című regényét.
Hirtelen ötlet volt, semmi különös célzatosság.
Úgy
két óra telt el, mikor belestem hozzá: összevont szemöldökkel lapozott a
következő oldalra, s amikor meglátott, rám nézett. Kérdeztem: - Nos, hogy tetszik?
- Érdekes
– válaszolta kissé bizonytalanul, majd hozzátette: Csak nagyon lassú!
Az
ő generációja már egy teljesen más világban – képi világban nőtt fel. Én még fel
se fogtam, miről szólt egy klip vagy reklám, ő máris hahotázott, és mikor értetlenkedve
ránéztem, kioktatott:
-De
apa, nem láttad ott a …?
-Nem,
nem láttam, észre se vettem, de most, hogy mondod, tényleg…!
Akkor
rádöbbentem: nekem még drámai feszültséget, izgalmat jelentett az, ahogy a
Gergőt és Vicuskát elrabló gaz Jumurdzsák táborára rárontottak a magyar
vitézek, és üsd vágd felkiáltással lekaszabolták a törököket. Én még nagy figyelemmel
olvastam a vég nélkül vonuló oszmán sereg aprólékos leírását és izzadt a
tenyerem az izgalomtól, mikor a hős védők oroszlánként küzdöttek a vár fokán. Ugyanilyen
lelkesedéssel fogadtam a Pál utcai fiúk történetét is.
Viszont
töredelmesen bevallom: a Kőszívű ember fiai-t végigszenvedtem (felnőtt fejjel
is azt mondom, hogy egy „kevésbé jó” regénye Jókainak), a Kincskereső kisködmön
meg olyan nyomasztó álmokat hozott, hogy ma is beleborzongok, ha eszembe jut.
Miért
is gondoljuk, hogy az élmények „univerzálisak” ? Hogy ugyanaz képes hatni régen
és most?
Hiszen
a világunk megváltozott, felgyorsult, sok értékünk elhomályosult vagy
relativizálódott.
Egyre
több szakember írja, hogy a kötelező olvasmányaink egy része bizony elavult!
„A
Kincskereső kisködmön,
a Légy jó mindhalálig,
az Egri csillagok, a Jókai-regények, a Pál utcai fiúk mind egy olyan
kor lenyomatai, melynek értékrendje, szokásai, tárgyi világa teljesen idegen a
mai kor diákjai számára. Nyelvezetük pedig igényes, de régies, sőt archaikus,
sokszor latinizmusok, germanizmusok tarkítják, a mai tizenévesek nem értik.”
Azt
senki nem mondja, hogy ezeket a klasszikusokat el kéne felejteni, de kell
hozzájuk egyfajta érettség. Nyilván az se segít, hogy a mai napig kronologikus
irodalomtanításban épp az „elején” találkoznak a fiatalok olyan veretes
művekkel, amik ráadásul mitológiai, vallástörténeti ismereteket is megkívánnak.
Ha
valóban meg akarjuk szerettetni az olvasást, akkor olyan műveket IS a gyerekeink
kezébe kell adni, ami közelebb áll az ő világukhoz, ami az ő nyelvükön szól,
mégpedig ott és akkor!
Vagy
gondoljunk bele abba, hogy az eddigi kötelező olvasmányok szinte kivétel nélkül
„férfiközpontúak”! Fiúk harcolnak a grundon, háborúznak a barikádokon, még a „hétköznapi”
konfliktusoknak is ők a főszereplői. Milyen lélekkel olvassa ezeket vajon
évtizedek óta milliónyi lány? És ugyanakkor fiúknak nyilván ciki lenne
lányregényt olvasni. Ciki lenne?
A
Harry Potter-jelenség is arra világított rá, hogy minél közelebb van egy mű a
gyermekek lelkéhez, érzéseihez, annál inkább hat.
Pergő,
gyors történetek kellenek, aztán titkok, amiket - akár egy jó krimiben - megfejtenek.
Fontos az azonosulási minta, annak sugárzása, hogy bárkiből lehet hős. További
erénye még, hogy egy sor olyan emberi magatartást vonultat fel, mint irigység,
becstelenség, gonoszság, amikkel egyértelműen szembehelyezi a végtelenül tiszta
jóság és becsületesség világát.
No
de nem dicsérem tovább ezt a művet, elég arra utalni, hogy gyerekek milliói
ezért tanultak meg olvasni vagy váltak szorgosabb olvasóvá.
Az
eddigi kötelezőket tehát érdemes felfrissíteni, igen, akár Harry Potterrel,
vagy más mai, modern alkotásokkal. Az élmény a lényeg!
Lackfi
verseinek szerintem nagyon is helye van a gyermekirodalomban! Frappáns,
szellemes, groteszk kortünet! A citált felháborodó cikk azt sugallta, hogy ezt
kötelezően meg kell tanulni, ami nyilván nem igaz. A vershez egy stilisztikai feladat kapcsolódik. Úgy vélem, az meg felesleges, viszont jót lehet/ne beszélgetni
a vers ürügyén a gyerekekkel arról, ki, hogyan sms-ezik, és miért, milyen kapcsolatokat
ápol, hogyan „kezeli” azokat, és persze ki lehetne bontani a "megénekelt" jelenségeket, a divattól a táplálkozási szokásokon át a pasizásig a fusizásig, a depressziótól a tv-függésig.
A
gyerkőcök ezt a művet olvasva feltehetően jót mosolyognak, hiszen bizonyára magukra
ismernek, és ebből a nézőpontból máris nagyobb eséllyel érthetnek meg valamit a
világból: elszemélytelenedést, valós konfliktusokat, bugyutaságba hajló szavakat.
Talán volna olyan hasznos, mint azon tűnődni – mert a mai fiatalok jó része így
éli meg -, hogy Nyilas Misi mekkora egy lúzer.