Szövetségi kapitány akarok lenni!

  Kirúgták Pintér Attilát.

Csányi Sándor az MLSZ elnöke sajtótájékoztatón jelentette be a döntést.

Ha esetleg a magyar fociban járatlanok is olvasnák ezt: a Magyar labdarúgó Szövetségről, és annak elnökéről van szó. Egy pénzügyi szakemberről, aki szakmai!!! értékelést adott a magyar válogatott és Pintér teljesítményéről.

Persze a focihoz kis hazánkban mindenki ért, illetve van az a pénz, amiért még a haj is korpássá lesz… Az OTP főnöke meg labdarúgó szakemberré válik.

Igaz, „dajcstomi” lehetett egy érettségivel miniszter, az „álamelnökdoktorúrról” meg ne is beszéljünk…

Csányi szerint a magyar válogatott kudarcában 5 % az MLSZ bűne. Pénzember, higgyük el, hogy a számokhoz biztosan ért: az 5 százalék az annyi, se nem több, se nem kevesebb. Ettől persze elég nehéz ezt az állítást értelmezni. Mit takar ez az öt százalék? Az illúzióromboló 90 perc 5 százalékát, vagy a kapura tartó magyar lövések töredékét, a játékosok által megtett kilométerből néhány métert? Mit?

Az öt százalékban viszont kétségkívül benne volt az, amit Csányi előre ismert „kockázati tényezőnek nevezett”, jelesül hogy Pintér „kommunikációs képessége talán kicsit nehézkes volt!”

Hadd fordítsam ezt le: ha van is szakmai tudása, azt nem képes szabatosan, érthetően megfogalmazni. Mi több, káromkodik, mint egy kocsis. Buzdítani, lelkesíteni pedig csakis trágár kifejezéseket fröcsögve bír. Ezzel méltó utódja Mészölynek, akire inkább emlékeznénk úgy, mint „szőke szikla”, a kőkemény védőjátékos, és nem a mosdatlan szájú és eredménytelen szövetségi kapitány.

Csányi szerint mégis mi szólt Pintér mellett?

Beleadta a munkába szívét-lelkét! – szól az értékelés.

Még szép, ez a minimum, mondhatja mindenki.

Ja, és beleadta a fizikai erejét is! Nyilván, az üvöltve káromkodáshoz tüdő kell, és nagy állóképesség!

Az értékelés természetesen kitért Pintér hibáira is, úgy, mint:

1. túl sok játékost próbált ki,
2. túl sok játékrendszert (4-5) akart begyakoroltatni és alkalmazni!

Jelentkezem szövetségi kapitánynak! Szavazzatok rám!

Büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy képes lennék akár félszáz játékost is beválogatni, és akár 8-10 játékrendszert is gyakoroltatni. Vagy húszat. Mindegy, hánnyal bukik meg az ember.

Kijelentem továbbá, hogy én viszont igenis tudok hatékonyan és meggyőzően kommunikálni! a „Jó…va anyád mit csinálsz” – típusú edzői instrukciókkal ellentétben választékos stílusban, az érintett játékos önérzetére, cizellált lelki világára  maximális figyelemmel kérném, javasolnám, hogy legyen oly szíves, fusson az ellenfél kapuja felé és rúgjon már egy gólt. Ettől ugyan nem rúgna, de ha káromkodnak vele, akkor se. Viszont nem vethetnék a szememre, hogy „kommunikációs képessége kicsit nehézkes.”

Nem csak azért vonz a szövetségi kapitány posztja, mert hogy ennyit én is tudnék, sőt. Dehogy! Hanem azért, mert Csányi megnyugtatta az újságírókat, hogy „Pintér kirúgása nem fog nagyon sokba kerülni”!

Ez az!  Gondolom, a szerződésében kikötötték, ha kirúgják, akkor x millió forint „végkielégítést”, vagy „bánatpénzt” fog kapni.

Én is szeretnék így dolgozni, csak úgy próbaképp. Képes lennék a következő EB selejtezőn a kispadra ülni. Egyszer.

Kipróbálnék pár új játékost, jól megkeverném a taktikát, és emellett szép szóval oktatgatnám labdarúgó fiainkat. A meccset nyilván elveszítenénk, de ha az a „nem nagyon sok” a számlámra kerülne, gyorsan kielégülnék, és tán bánatos se lennék.

A foci miatt semmiképp.

A többit meg szépen „elkommunikáljuk”.

Hajrá magyarok!

Zsák a foltját...

Időről időre feltűnnek a közösségi oldalakon elrettentő társkereső képek. Természetesen messze földről importált fotókon mosolyoghatunk.

Gondoltam megnézem, milyen a hazai felhozatal. Válogatásom egyoldalú, mert csak nők – ráadásul inkább a középkorúak - társkeresőkre feltett képei közt tallóztam. (Nem akartam félreértésre okot adni azzal, hogy férfitársaim hirdetéseit böngészem.)

Nem elemeztem tudományos alapossággal a profilképeket. Az azért hamar feltűnt, hogy majd minden harmadik-negyedik képen napszemüveg mögé bújtatták a tekintetüket. Kétségtelen, hogy a szemüveg „öltöztet”, előnyösen takarja a ráncokat. Nem ritkák a sok évvel korábbi – nem egy esetben érettségi tablóra készült – képek sem. Ezen kívül tipikus még a különböző családi fotókból kivágott, terített asztalos, születésnapi tortás jelenet. Egy további jellemző kategória, mikor valamilyen híres műemlék mellett pózolnak. E képcsoport alfaja a poénoskodó beállítás. A Pisai ferde tornyot megtámasztó kéz, piramis a terpesztett láb között, Eiffel-torony a fej tetejére „komponálva, stb.

Miközben az egyik társkereső oldalait lapozgattam, azon meditáltam, vajon miért gondolták ezek a nők, hogy „ezek” a képeik segítenek az ideális társ megtalálásában? Mit árulnak el a közreadott fotók?

Kigyűjtöttem néhány érdekeset, mókásat, elgondolkoztatót, vicceset.

Íme az én értelmezéseim, megjegyzéseim, inkább frivol hangnemben.  (A személyiségi jogokat igyekeztem tiszteletben tartani azzal, hogy az arcokat kitakartam, bár így sajnos sok szép pillantás veszett kárba.)

Nézzük akkor együtt!

Akik már találtak társat, csak valahogy mégsem az igazit

A reménykedő, aki már felvette a kiszemelt férfihoz hasonló lábtartást, de a decens úriember egyelőre csak maga elé néz, rendületlenül.

Aki a nagy költő társaságában álmodón-mélázva mintha azt üzenné: „Csak a szívemen át…” … „az „értelemig és tovább…”

A papa és én, így együtt, kézenfogva, együtt megöregedve, ugye milyen szépek vagyunk?

A gyengéden oltalmazó-gondoskodó nő (Jobbra hátul a villámhárító vezetéke, ebben is vegyük észre a biztonságra törekvés képi szimbólumát!)

Még hogy csak a férfiak pózolnak kedvenc autójuk mellett? Ez aztán a járgány, egy igazi, békebeli Csepel D-441-es! Micsoda kalandokra hív! (Igaz, nincs szervo, úgyhogy erőteljes férfierő kell a kormányzáshoz.)

Sellőlány a Balatonon (Bár mintha az uszonya lemaradt volna. Sebaj, így gyorsabban hozza a konyhából a sört…)

A kis „sörissza”, férfiak álma, főleg, ha kiderül, hogy még a focit is szereti. (A birtokló kéztartás vajon arra utal, hogy ez az én napi adagom?)

A kis mohó (Ez az utolsó üveg, de hagyok belőle egy kortyot, ha szépen kéred!)

Az emancipált, erős, öntudatos nő! (Húzd össze magad, mert még a konyhában se lehetsz biztonságban, idenézz, micsoda muszkli!)

A domina (Ha szemetelsz, bizony felszedetem veled, hiába nyavalyogsz a lumbágód miatt!)

A „vicces” (Esetleg enyhe utalás némi szado-mazo-hajlamra?)

A rejtőzködés mestere 1.(Kukucs, itt vagyok a bokor mögött!)

A rejtőzködés mestere 2. (Bele tudok simulni a kövek, sziklák réseibe is.)

A rejtőzködés mestere 3. (Gyönyörűséges homokbánya, mit nekem Kanári szigetek?)

A romantika (vagy inkább giccs?) tipikus esete (Fehér galamb, csőrében a szerelem rózsájával, piros szalaggal kirajzolt szív, és persze gyöngyvirág – ami állítólag növeli a férfiak libidóját)-,  van-e férfiszív, ami nem dobban erre a látványra hatalmasat?)

A szeretet tobzódása (Te kis csacsi!)

Oltalmazó ölelés (Remélem, közben nem nehezedett rá nagyon a kutyus farkára, mert van, neki elég baja amúgy is.)

Anyuci pici kis kedvence (Kell-e ennél gyengédebb, csókra csücsörödő száj? Ki az, aki ennek ellent tud állni?)

Férfitársaim, sok sikert!!

Csak a lábát nézzétek!

Gyors tallózás az arrogáns hatalomgyakorlásból fakadó botrányok között:

Felháborodás Miskolcon amiatt, hogy a szülők és a pedagógusok tiltakozása ellenére hatalmi szóval neveztek ki egy – az alkalmatlanságát már több év óta „bizonyító”- iskolaigazgatót.

Ez a vihar még el se ült, a mai hírek egy ugyanilyen estről szólnak, immár a balatonalmádi gimnázium kapcsán, ahol a szülők péntekre tüntetést szerveznek az ugyancsak felülről vezérelt kinevezési eljárás miatt.

Óriási hazai és nemzetközi felhördülés övezte az Ökotárs irodáját elözönlő rendőrök akcióját. A szabadság és a jogállamiság sárba tiprásáról írnak és politikai indíttatású koncepciós eljárásokat gyanítanak mindezek hátterében a civil társadalom védelmezői.

Mértékadó jogászok tiltakoznak Balog miniszter törvényszigorítási javaslata ellen. Azzal érvelnek, hogy nem lehet egyedi esetek alapján módosítgatni a BTK-t, s van, aki hozzátette: nem lehet a szakmaiságot politikai szempontoknak alávetni.

Strasbourgban végleg elbukott a Semjén Zsolt által a kodifikáció csúcsának nevezett egyházügyi törvény, mégpedig azért, mert hit és hit között akartak különbséget tenni.

A hatalmi villongások szaporodnak a kormányerőkön belül is.

Orbán beszólt Simicskának („A fák nem nőnek az égig”),  megy a „tahózás”,  (Tarlós helyretette Lázárt („A neve János, nem Mindenható”), mire az érintett „leállatozta” a főpolgármestert („Az állatkerti fejlesztések ügyét személyesen is fogom támogatni, már csak Tarlós István barátom miatt is.”).

Hatalmi arrogancia, pökhendiség, cinizmus és alpári viselkedés. (Friss hír, hogy újra polgármester lehet a vakkomondoros asszonyverő is.)

Egy pillanatra visszaugrom az időben, 2002-ig:

Nyilvános vitában ült le egymással szemben Orbán és Medgyessy. A kulturált, választékos beszédű, stílusú úriember és feltörekvő, nyers, gátlástalan „ifiúr” csatájából a „civilizáltabb” Medgyessy került ki győztesen.

Sokan osztották akkor egy divatszakember véleményét, aki azt mondta, hogy az öltözködése miatt veszített Orbán. (Mivel ugye a stílus…)

Barna zakó, rövid zokni, lábszár kilóg, percek múlva már látszott, hogy Orbán feszeng emiatt az elegáns öltönyben megjelenő Medgyessy mellett, és ez a mondanivalójára is kihatott – magyarázta a szakember.

Vissza a mába: szerdán megkezdődött Tapolcán a Fidesz évadnyitó frakcióülése.

A miniszterelnök öltönyben szállt ki az autóból, aztán a vállára kanyarította a hátizsákját... Öltöny és hátizsák…

De én nem a hátizsákját, hanem a lábát nézem rendületlenül, és azt lesem, vajon kivillan-e a nadrágszár alól a rövid zokni, amikor feszengve keresztbe teszi a lábát.

Sajnos lehet, hogy erre még hiába várunk, hiszen Orbán rég nem mer leülni senkivel sem vitatkozni. A kétharmados többséggel konzervált gőg megelégszik az isteni kinyilatkoztatásokkal.

Mégis azt mondom: a lábát nézzétek, hátha eljön még az az idő, csak a lábát, és addig vigasztalódjatok ezzel:

A megromlás előtt kevélység jár, és a bukás előtt felfuvalkodottság. Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel. (Példabeszédek 16,18)

A stílus maga a rendszer

 Gesztust azt tud gyakorolni, aki az egészséges önbizalmon túl rendelkezik reális önképpel, ha kell, önkritikus tud lenni, ugyanakkor a másik fél irányába nyitott, és együttműködésre kész.

A mai hatalom nem ismeri a gesztusokat.

Erőszakos, pökhendi és cinikus.

Attól fél, ha bármiben engedne, az a gyöngeség jele volna. Szervilizmusra épülő hatalma roppant ingatag, a belső kritikát nem tűrve folyamatosan külső ellenségeket kreál.

Lételeme nem az együttműködés, hanem a harc. Békeharc.

Saller, koki, tasli

2011 nyarán a  Millenárison elhangzott miniszterelnöki beszédből idézek:

A támadásokat visszavertük, leesett pár saller, kiosztottunk néhány taslit, adtunk néhány kokit…”

A civilizált Európa akkor még csak csodálkozott, hüledezett: micsoda alpári stílus.

Balta 1. (úgy tűnik, ennek a rendszernek az egyik szimbólumává válik)

2012 tavaszán egyre több kritika érte az alaptantervet, sokan mondták, hogy túl sok a kötelező követelmény. Hoffmann Rózsa, az újonnan kinevezett államtitkár ekkor így nyilatkozott:

„Kiadtam a jelszót, hogy baltát a kézbe, baltázni a tananyagot!”

A balta mellé szakszerűtlenség és kapkodás társult. Nyilván a hozzáértő és átgondolt átalakításhoz nem kellettek volna „kézifegyverek”. Ma már látjuk, milyen eredménnyel „baltáztak”. Vagy inkább jól elbaltázták: egyoldalú, egyideológiájú, valós választási lehetőség nélküli tantervek és tananyagok születtek.

Balta 2.

A baltás gyilkost hazájában hősként ünnepelték, de Orbán mosta kezeit:

„Azzal, hogy kiadtuk, illetve az ítélet végrehajtására átszállítottuk az azeri elítéltet, Magyarország kiszállt ebből a konfliktusból. Egész addig, amíg itt volt, folyamatos problémákat és nehézségeket okozott, és okozott volna a jövőben is” – érvelt, pedig pontosan tudta, hogy a gyilkost hazájában nem fogják börtönbe zárni.

Ez a cinikus döntés és érvelés a nemzetközi diplomáciában példátlan indulatokat és vitákat váltott ki. Örményország meg is szakította Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatokat. „Vezérünk” nyilván köpött rá. A saját stadionjában. Lehet, azért építette…

 

Balta 3. (A „legfrissebb” balta)

Az Apáczai Kiadó 11 éveseknek szánt informatika tankönyvéhez CD melléklet is jár. Ezen pedig egy „bájos” animáció is látható. A pálcikafigura baltával veri szét egy kislány fejét, fröcsög a vér is rendesen, majd utána a méhek kiszúrják a gyilkos szemét.

Így kell elbánni a környezetszennyezőkkel orbániában.

Na de ki fog elbánni a gondolatszennyezőkkel?

Becsengettek.

Elhatároztam, hogy írok egy rövid elemzést a mai magyar közoktatásról.

Azt terveztem, hogy kiemelek néhány fontos tételt a kormány sikerpropagandájából és szembesítem azt a valósággal.

Gondoltam, szólok – többek között - a centralizáció zsákutcájáról, az oktatáspolitika értékdiktatúrájáról, a Klebelsberg Intézet anomáliáiról, az „engedelmesség iskolájának” erőltetéséről, a pedagógusok igába hajtásáról, és még sok másról.

Aztán ma reggel olvastam a neten egy gyakorló pedagógusnő (nevezzük N- nek) levelét…

Aki – miután nagyjából ezeket a témákat, és még más anomáliákat érintett - ezzel zárta írását:

„Akkor talán, mikor nem lehet tovább a szőnyeg alá söpörni a bajokat, amikor minden kiderül, akkor összedől az egész, és kezdhetjük felépíteni az alapoktól újra. A huszonegyedik századi iskolarendszert.”

Nem, kedves N, nem fog összedőlni! Addig, amíg a kétharmad zsarnok demokráciája kezében van a „seprű”, minden a szőnyeg alá kerül, ami a hatalmát veszélyezteti.

Elképzeltem, hogy a mai tanévnyitón feszengő pedagógusok nagy része lehorgasztott fejjel hallgatta a kincstári győzelmi jelentésekre kényszerített igazgatókat,  és beletörődő sóhajjal vette tudomásul, hogy a most beígért újabb béremeléssel végleg befogták a szájukat.

Sok tanár talán azzal próbálja majd elhessegetni lelkiismerete vergődését, hogy belépve az osztályba meglátja a még ártatlanul csillogó gyermek tekinteteket, felhorgad benne valami homályos küldetéstudat, aminek általános elvei persze érvényesek: nyújtsa a legtöbbet, amit adhat, igyekezzen tisztességre, emberségre nevelni a nebulókat.

És mindeközben majd nyilván megpróbálja elfelejteni az ostoba, korszerűtlen oktatáspolitikai elvárásokat, az eszement szabályokat, az alattvalói magatartás felé hajló „új” nevelési célokat.

De ekkor kinyitják a diákok – például – a nyolcadikosok számára készült új egyentankönyvet, amiben a következő ábrát látják:

A feladat az, hogy a gyermek a ruházat, hajviselet és más külső jegyek alapján kategorizálja a „választópolgárokat”, kitalálja, hogy milyen településen élhetnek, és milyen társadalmi réteghez tartozhatnak.

Helyes! Kellenek az efféle sémák! Korán tanulja meg a gyerek, kinek hol a helye! Ránézésre!

Állambácsi majd ad „sorvezetőt”, nem kell gondolkodni!

Kedves N tanár néni! Becsengettek! Lehet, hogy nem kellett volna bemenni erre az órára! Erre se! Persze én innen kívülről könnyen kiabálok, engem nem köt gúzsba a pedagógus életpálya modell, és nem állok a katedrán, csillogó szemű gyerekek előtt.

Inkább írok, hátha ez a néhány szó is segít abban, hogy eljöjjön az idő, amiben reménykedünk.