Megjelent az idővonalamon egy
megosztás, Bayer Zsolt írása a liberális fiúk világképéről.
http://badog.blogstar.hu/2015/07/16/liberalis-fiuk-vilagkepe/19397/
Kénytelen vagyok egy
agyoncsépelt közhellyel kezdeni a reagálásom: a stílus maga az ember.
Bayer Zsolt stílusa számomra
taszító, mert kulturálatlan, civilizálatlan, alpári, trágár, tiszteletlen,
kirekesztő, és ezen a ponton már majdnem mindegy is, igaza van-e vagy sem.
Mosdatlan szájú ember
számomra sose mond igazat.
A liberális kicsi Márknak,
akit írásában pellengérre állít….
Nem, nem, azonnal javítom
magam, mert a pellengérre állítás – mára elveszítve azt a régi jelentését, hogy
megszégyenít – egyszerűen annyit tesz, hogy kritizál. Az én felfogásom szerint
pedig a kritika akkor helyénvaló, ha az tényeken, higgadt érvelésen alapul,
tárgyilagos, és bár lehet benne indulat, az megmarad a civilizált tollforgató
embertől elvárt keretek közt.
Szóval Bayer a kicsi Márkot
nem kritizálja, hanem mocskolja. Ráadásul észre se veszi azt az apróságot, hogy
a liberális kicsi Márk gondolatai mögött éppen az a kétségtelen tény húzódik
meg, hogy az állam a mi – az én, a te, a kicsi Márk és Bayer Zsolt - adóforintjaiból
sáfárkodik, így nem tehet meg korlátlanul bármit, amit akar, amit a hatalma –
itt mára teljhatalma – érdekei kívánnak.
Bayer utolsó kívánsága – vagy
inkább fenyegetés ez – a következő:
Azt mondta
Őszentsége a fiataloknak, hogy csináljanak rendetlenséget, és utána segítsenek
rendet rakni. Ez kéne. Egy jó nagy rendetlenség végre, és utána egy igazi rend.
Amiben ti már nem vagytok benne.
Volt ilyen a történelemben. Amikor
egy furcsa bajuszos festő úgy döntött, felkavarja a világot aztán rendet
csinál, mégpedig úgy, hogy kiírtja azokat, akiket bűnbaknak kiáltott ki.
Vannak bőven követői ma is, ráadásul
a pápára hivatkoznak, így mosva össze a teremtés rendjét erősíteni kívánó humánus
eszmét a rendteremtés ordas náci módjával.
Vajon győzhet-e a józan ész,
a türelmes és a másikat tisztelő párbeszéd? – kérdezem én, az „elviselhetetlen
fajtájú liberális” a náciktól….