Szociológusként mindig arra
intettem magam, és tanítványaim, a barátaim és szakmai vitapartnereim, hogy a
tények, az eltérő álláspontok és olvasatok lehetőleg mind teljesebb körű ismerete
legyen alapja a diskurzusoknak.
Most viszont elfogyott a
türelmem, és idő előtt „lekapcsoltam” Lázár Jánost. A mai szokásos
sajtótájékoztatóját nem bírtam végighallgatni. Úgy érzem, szinte félelemkeltő
már az az agymosás, amit a kormányzati propagandagépezet elképesztő erővel
nyom. A tehetetlenség érzése bennem – bevallom - most dühvel párosult, így
elfordultam eddigi hitvallásomtól, és a részekből következtetek az egészre. A
következő „részekből”:
Lázár János kijelentette:
felháborító, amit a pedagógusok tesznek, tudniillik a bérköveteléseik
nyomatékosítására felhasználják már a gyerekeket is! Annál is inkább aggasztó
ez – érvelt – mert több évvel ezelőtt konszenzus született arról, hogy az
iskolába senki nem engedi be a politikát!
Menjünk akkor sorjában!
A pedagógusok nem béremelésért
tüntetnek! Az elhíresült 25 pontos követelésben ennek nyoma sincs. Ezt
rengetegszer elmondták, leírták az elmúlt napokban, de újra és újra meg kell
erősíteni! (Így egy oldalvágást tegyünk a miniszterelnök felé is, aki a hétfői
országgyűlési felszólalásában konkrét számmal is előrukkolt. Eszerint a tanárok
18 %-os béremelést követelnek. Hogy ezt honnan szülte, homály fedi, de tőle már
teljesen természetesnek hat, hogy sosem igazolt, senki által sem bizonyított
számokkal dobálózik. Szóval a tanárok nem követelnek maguknak béremelést.)
Továbbá: a gyerekeket nem a
pedagógusok mozgósították, hanem Klinghammer István ostoba beszólása a kockás
ingben grasszáló tanárokról. Ha valaki, hát a diákok biztos naponta látják, ki
miben és hogyan grasszál, de legfőképp azt, hogy a legtöbb pedagógus határtalan
lelkesedéssel végzi a munkáját. (Bár tudjuk, pedagógust diák által dicsérni
sose volt sikk. Az elmulasztott házi feladatra kapott egyesért a hülye matektanárt
figurázták ki, a sok hibával megírt helyesírás-teszt pedig azért nem lett jobb,
mert a tanár nyilván pikkelt a nebulóra, és kíméletlenül aláhúzta a hibásan írt
szavakat. Aztán az idő múltával és némi bölcsességgel felvértezve sok öreg diák
átértékeli az iskolaéveket, és nagyot sóhajtva ábrándozik arról, bár csak újra
abban az átkozott iskolapadban ülne, és hallgathatná a hülye matektanárt, aki
azért mégis csak jó fej volt.)
Végül az iskola és politika
viszonyáról…
Úgy rémlik, hogy éppen a ma
regnáló kormány vitte be a politikát az iskolába, sőt az óvodába. Gondoljunk
csak a kormányablakot dicsőítő ovis videóklipre, az átpolitizált tankönyvekre,
a kormány politikai hitvallását központi tantervekbe préselő szervilis
buzgóságra.
A biciklit túltolták, a lengéscsillapító jócskán belengett,
a motor egyre gyakrabban kihagy, és hiába tapossák mind bőszebben a féket, úgy
tűnik, gyorsulunk…
Ne csillapítsuk magunkat!