A párttal a néppel…

Gondolom, ezt nagyon sokan kapásból folytatják:

…egy az utunk, a jelszavunk munka és béke!

A két utóbbi szó ma is érvényes: a munka-alapú társadalom és a béke. Harcos menettel. Ezt harsogták anno a villanypóznákra szerelt hangszórókból is. Békeharc. A leckét megtanulták mai „vezéreink”, hisz újfent harcra hívnak.

És imigyen vonulva, ügetve, vágtázva, olykor hátrafelé nyilazva odaérünk a nemzeti barackfa alá.

Fújjuk ki magunkat és énekeljük el az Összetartozás Dalát.

Egyszerűen, kedvesen (báj-báj), vagy csillogó szemmel, lázasan (?).

Nem szaladok bele abba az utcába, hogy minősítsem a közvéleményt jelentősen megosztó szerzeményeket, mert vannak erre hozzám képest sokkal nagyobb tudással bíró szakemberek, másrészt az idő vasfoga vagy elszáll felettük (mint a nikkel szamovár), vagy beleharap, és a helyére teszi ezeket. Képzavarokkal együtt. De az se először esik meg történelemben, hogy világra szóló siker lesz akár a legbugyutább dologból is (ld. Gangnam style).

Üdvözöljük tehát, hogy lelkesen éneklik a barackfa dalát. Még az is előfordulhat, hogy bájalekszi” utat jár be. Ne foglalkozzunk a dallam építkezésével, vagy az olyan szöveggel, hogy „kezeink összeérnek, talpaink egymásra lépnek…”

(Amikor megkérdezték Cipőt, honnan jött és mire utal a „Repül a bálna”, az volt a válasz, hogy semmit nem jelent, csak jópofán hangzik. Aztán a közönség „értelmezte”. Elég volt hozzáénekelni, hogy „Mindenki álljon vigyázzba”, és ”Ez a parancs, érik a narancs”!)

Tegyük félre azt is, hogy az Összetartozás Dala kapcsán fellángolt a vita: ki- kinek az ötletét lopta el, ki a szerző valójában, és mennyibe került ez az adófizetőknek.

Összpontosítsunk a feladatra:

A Közigazgatási és Igazgatási Minisztérium levelet küldött az iskoláknak.

„Minden korosztály képviselőjét bátorítjuk arra, hogy június 4-én 18 órakor énekelje velünk az Összetartozás Dalát Kárpát-medence népei közös történelmének, kultúrájának, hagyományainak és jövőjének, vagyis összetartozásának kifejezésére.”

Na, akkor megnyugodtam! Mert én is emlékszem még az „összetartás-rendezvényekre”: a honvédelmi napoktól a seregszemléken át a május elsejei kötelező felvonulásokig.  Amikor központilag meghatározták, mit írjunk a transzparensekre, hogyan lóbáljuk a zászlót a tribün előtt, és persze sugározzunk az örömtől!

Most nem kell vonulni…még…

A minisztérium leveléből megtudhatjuk, hogy a program kötetlen, így bárhol lehet énekelni, otthon, baráti körben, iskolában. Meg a barackfa alatt…

Ahol majd fölülről vezérelt „talpaink egymásra lépnek”.

Mert „Ez a parancs, érik a narancs!”

Szótisztítást vállalok! Vakkomondor jeligére

„Magyarországon analfabéta nincs! Összeírva!”

Hofi „poénja” úgy tűnik, ma is csattan…

Ugyanis hamarosan eltűnik a családon belüli erőszak!

A büntetőtörvénykönyv új tervezete ehelyett a párkapcsolati, kapcsolati, hozzátartozói, stb. fogalmakat kívánja bevezetni! Azért ezeket, mert – az ötletadó kereszténydemokrata képviselők érvelése szerint – a család magasztos intézményét és nevét ne hozzuk összefüggésbe olyan csúnya dolgokkal, mint a bántalmazás, a kényszerítés, a megalázás és a többi gyalázat. (Arra most nem térek ki, hogy a tavaly elfogadott Polgári törvénykönyv a család fogalmát is megkurtította, a normatív értelmezés leszűkítette a tartalmát.)

A törvényjavaslatból mindemellett kimaradt a lelki bántalmazás is. Nyilván azért, mert olyan nincs. Illetve ha van, akkor azt is megszüntetik. Egy tollvonással. Kétharmaddal. Milyen egyszerű.

Valóban, lássunk neki mi is a gyomlálásnak.A „családi kupaktanács” szókapcsolat helyénvaló? Szerintem van egy kis pejoratív íze, de alapvetően inkább aranyos, szemléletes. Maradjon! De a „családi konfliktus” már gyanús: egy igazi, szeretetteljes családban olyan nem lehet! Párkapcsolatban bizonyára igen, és a hozzátartozóiban is (különben be kéne tiltani az anyósvicceket).

Ezen az úton haladva aztán egyre több kétely sorakozik: sok-sok szép szavunkat szennyezik rút bővítmények: fiatalkori bűnözés, sőt női bűnözés, nem is beszélve a nemi erkölcs elleni erőszakról! Kiradírozni!

Cigánybűnözés? Gondolom, az maradhat. (Taps jobb/ik-ról)

Pénzhamisítás? Ó, ezzel nincs gond, mert bár a pénznek nincs szaga, de azért ronda egy jószág, nem kell félteni attól, hogy a hamisítás szó befeketíti.

A „sportrendezvény látogatástól eltiltás” viszont kissé szélesnek látszik, de jóindulattal közelítek a jogalkotó szándékához: Egyfelől azt feltételezem, hogy az előrelátás és a következetesség vezérelte, mert a „sportszerűtlen nézői magatartás” (na ezt azért nevezzük nevén: zsidózás, románozás, huhogás, és a mára gyermekdallá szelídült bíróanyázás) jobbára egy sportághoz kapcsolódik, de biztos, ami biztos, hátha másutt is lesz. Másrészt minek is sároznánk tovább azt a gyönyörű, tiszta szót, hogy labdarúgás! Nehogy hiába épüljenek új szentélyei!

Megtorpanok, mert félő, hogy ezzel a tempóval gyorsan eljutok az Orwell-i „újbeszél”-hez…

Vagy ami legalább ennyire rossz: átesem a ló túloldalán botorkáló vak komondoron.