2013. május 15., szerda

Szótisztítást vállalok! Vakkomondor jeligére


„Magyarországon analfabéta nincs! Összeírva!”

Hofi „poénja” úgy tűnik, ma is csattan…

Ugyanis hamarosan eltűnik a családon belüli erőszak!

A büntetőtörvénykönyv új tervezete ehelyett a párkapcsolati, kapcsolati, hozzátartozói, stb. fogalmakat kívánja bevezetni! Azért ezeket, mert – az ötletadó kereszténydemokrata képviselők érvelése szerint – a család magasztos intézményét és nevét ne hozzuk összefüggésbe olyan csúnya dolgokkal, mint a bántalmazás, a kényszerítés, a megalázás és a többi gyalázat. (Arra most nem térek ki, hogy a tavaly elfogadott Polgári törvénykönyv a család fogalmát is megkurtította, a normatív értelmezés leszűkítette a tartalmát.)
A törvényjavaslatból mindemellett kimaradt a lelki bántalmazás is. Nyilván azért, mert olyan nincs. Illetve ha van, akkor azt is megszüntetik. Egy tollvonással. Kétharmaddal. Milyen egyszerű.

Valóban, lássunk neki mi is a gyomlálásnak.A „családi kupaktanács” szókapcsolat helyénvaló? Szerintem van egy kis pejoratív íze, de alapvetően inkább aranyos, szemléletes. Maradjon! De a „családi konfliktus” már gyanús: egy igazi, szeretetteljes családban olyan nem lehet! Párkapcsolatban bizonyára igen, és a hozzátartozóiban is (különben be kéne tiltani az anyósvicceket).
Ezen az úton haladva aztán egyre több kétely sorakozik: sok-sok szép szavunkat szennyezik rút bővítmények: fiatalkori bűnözés, sőt női bűnözés, nem is beszélve a nemi erkölcs elleni erőszakról! Kiradírozni!
Cigánybűnözés? Gondolom, az maradhat. (Taps jobb/ik-ról)
Pénzhamisítás? Ó, ezzel nincs gond, mert bár a pénznek nincs szaga, de azért ronda egy jószág, nem kell félteni attól, hogy a hamisítás szó befeketíti.
A „sportrendezvény látogatástól eltiltás” viszont kissé szélesnek látszik, de jóindulattal közelítek a jogalkotó szándékához: Egyfelől azt feltételezem, hogy az előrelátás és a következetesség vezérelte, mert a „sportszerűtlen nézői magatartás” (na ezt azért nevezzük nevén: zsidózás, románozás, huhogás, és a mára gyermekdallá szelídült bíróanyázás) jobbára egy sportághoz kapcsolódik, de biztos, ami biztos, hátha másutt is lesz. Másrészt minek is sároznánk tovább azt a gyönyörű, tiszta szót, hogy labdarúgás! Nehogy hiába épüljenek új szentélyei!
Megtorpanok, mert félő, hogy ezzel a tempóval gyorsan eljutok az Orwell-i „újbeszél”-hez…
Vagy ami legalább ennyire rossz: átesem a ló túloldalán botorkáló vak komondoron.






1 megjegyzés: