2013. április 11., csütörtök

A tökkkéletes pasi – avagy a hiúság vására


    Nyüzsgő forgatag, egy képzeletbeli vásár… a hiúság vására?
Valahonnan idelendíti a szél a kikiáltó harsány szavait:
- Ide, ide emberek, itt látható a tökkkéletes, a nagggyszerű, a az ellenállhatatttlan, az errrőtől duzzadó…az asszonyok álllma, a férrrrfi!!
    Aha! A tökkéletes, persze.
    Milyen lehet az?
    Legalább egy fokkal szebb az ördögnél. Ugyan, legyen kicsit több: a megtestesült Adonisz! Széles váll. Kockahas. Keskeny csípő, kis fenék, izmos comb – na igen, a termékenységi faktorok. Erő. Biztonság, és persze a „belső értékek”…
A lista elején az intelligencia, humor, figyelmesség… Ki-ki folytassa a magáét… Lehet álmodozni; van akinek sikerül, és vannak – szép számmal –, akik ördögöt fognak ki, vagy tyúkeszű Adoniszt, mások pókhasú kis kopaszt 140-es IQ-val… végtelen variációk…
    A kikiáltó még erőlködik: Itt látható a tökkkéletes…
    De ekkor egy érdekes plakátra leszek figyelmes: Pasipanoptikum…  A belépő ingyenes* (a csillagot az ismertető végén feloldjuk!), nosza, menjünk beljebb! 
    Az „előcsarnokban” a receptből megtudhatjuk, hogyan jött létre ez a „kiállítás”:
    Végy egy szingli nőt, adj rá pecsétes pólót, farmert. Kócold össze a haját, rázd meg kicsit, hogy mozgása csetlő-botló legyen – a fizikai térben és az emberi viszonyokban egyaránt sután tébláboljon -, ültesd fel egy biciklire, amivel bekarikázhat reggelente egy irodába, hogy olasz hivatalos leveleket fogalmazzon. S miközben egy összetett mondat felett kínlódik, behunyja a szemét, és meglódul a fantáziája: Claudiára gondol, legjobb barátnőjére, aki vele ellentétben mindig olyan, mint akit skatulyából húztak volna ki, mindig tudja, mi a helyes, és azt is, hogy kell bánni a pasikkal. Valahogy így:
    „Igen, igen, folytasd, ne hagyd abba, igeeeen… „                                                          
    Aztán a gyönyör után pár perccel kijózanodva ezt mondja magában: „A srác 8-ast kapott tőlem a bizonyítványába. (…) Szóval volt már jobb, de rosszabb pasim is ennél a kölyöknél. Ez végül is még kedves is volt. Mielőtt becsuktam utána az ajtót – alapszabály, hogy alkalmi pasi ne maradjon éjszakára -, csókot lehelt a szám csücskére, és annyit mondott:                                                                                                                      
- Holnap felhívlak, Baby.                                                                                              
-        - Majd ha piros hó esik – gondoltam én. A „baby” miatt lecsúszott a teljesítménye 7-re. Még jó, hogy nem maradt reggelig. Az átbulizott éjszaka utáni lehelete nem kedvezett volna a bizonyítványának.”                                                                                           
Nos a talpraesett Claudia kirángatja szingli Sári barátnőjét (a „csúcsfazont” – ahogy ő nevezi olykor) a szürke hétköznapokból, és elviszi magával Londonba.
Madame Toussaud panoptikumában sétálva Sári egyszer csak kajánul ezt kérdezi Claudiától:
   „ - Claudia, szerinted ez a Madame férfifaló volt?
-Tessék? – csuklottam egyet – Összekevered Madame Pompadour-val?
   - Hát, hogy annyi itt a pasi… Pasi-Panoptikum – és elkezd röhögni, kacag, mint egy kislány, és veregeti közben a hátam…”
    Az ötlet tehát megszületett. Csokorba szedni a pasi típusokat. És ehhez Claudia még egy sajátos játékot is kieszelt: összehívnak pár barátnőt, és egy kitalált liturgia alapján ki-ki elővezetheti a maga történetét.
    A szeánszok Sári meséjével kezdődnek, aki a „Hitvány”- ról rajzolja meg döbbenetes képét. A következő alkalommal Marina, az olasz-magyar lány vallja meg, milyen is volt Massimo, a „Maximalista”. Aztán sorra kerül a „Linkóci”, a „Szupervonzó”… és a többiek, a legvégén „Miszterbínnel” és persze van még ráadás is.
    Az egy éven át zajló, hol felkavaró, máskor izgalmas, vagy éppen humoros történeteket hallgatva szembesülhetünk azzal, hogyan is látják a vásári forgatagban felbukkanó pasikat a nők. Persze még ennél is többről van szó: a lányok nem csupán a férfiakról, hanem egymásról is elmondják a véleményüket. Néhol szinte szociológiai oknyomozás folyik, máskor pszichológiai látleletet kapunk, vagy éppen cserfesen évődnek egymással, kacagnak, röppen a szóvicc, friss humor szövi át a párbeszédeket. S hogy a sok kis eleven puzzle-ból valóban egy teljes kép formálódjék, a szertartás részeként főznek is, és ezeknek a finomságoknak a receptjét végül magunk is megtaláljuk.
Ezt a panoptikumot és receptgyűjteményt mint izgalmas olvasmányt ajánljuk azoknak, akik kíváncsiak arra, hogyan látja a pasikat és egymást 12 nő, és végül mit főznek ki maguk és az olvasó számára.
    Mit kell ehhez tenni?
    Nos, itt a * feloldása: Király-Acampora Anikó Pasipanoptikum című könyvéről van szó, ami megrendelhető e-book formátumban itt:


Vagy a kiadónál: I. A. T. Kiadó. Budapest.

Ha az orvos másképpen nem rendeli …






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése