Tavaszi szöszök

Műköröm és előítélet

Hirtelen jött a meleg. Front. Érzékenység. Buszmegálló. Mindenki a napba néz. Szemüveg.

Pár lépésre tőlem megszólal egy férfi: Segítsenek!

Egy testes fiatalasszony, berogyott térddel, a párja próbálja tartani. Néz kétségbeesetten, jöjjön már valaki.

Odalépek. Az asszony hóna alá nyúlok. Emelném. Nehéz. Egyre nehezebb. Nem bírom egyedül. Körbenézek.

Napba nézők. Sütkéreznek. Busz jön. Sietnek. Felszállnak. Koszos ablakokon kifelé bámulnak. Visszanéznek. Eltűnnek.

Maradok egyedül. Tehetetlenség. Nehéz. Erő. Húz. Összecsuklik. Elájult, gondolom. Eldől, tartom, ne zuhanjon.

Villan bennem: hogy tanultam?

Mire tenném, mögém lép „Ő”, s határozott hangon szól: A lábát! Emelje!

Igen, ez a szó kellett! Tartom a lábát.

Az „Ő” szavai újra: Hívom a mentőt!

Hátrapillantok: akkor csak ennyi tűnik fel: hosszú műkörmök, az ujj villámgyorsan siklik a gombokon, kicseng. Tőmondatokban beszél, pont, ahogy ilyenkor kell, a legfontosabbakat mondja.

Közben visszatér az élet.

Ne üljön még fel!- inti az eszmélőt.

Hideg víz kellene! - javasolja.

Ugrok, addig „Ő” marad, vigyáz.

Ma még nem ettem – motyogja az asszony, mikor egy pohár vízzel visszatérek.

A padhoz kísérjük. Leül.

„Ő” kérdezgeti, bátorítja. Elővesz egy almát, nyújtja a hálálkodó asszonynak: Fogadja ezt el, segít!

Most van időm jobban megnézni: Igen, francia köves műköröm, hosszú szempillák, hatalmas klipsz, fülhallgató, feszülő farmer, magassarkú cipő – tán 16 éves, „plázacica-kinézet”… S mégis „Ő” az egyedüli, aki segített!  

Ennyit az előítéletekről…

És még valami: „üzenet” a sebesen buszra szállóknak, a sietőknek, a részvétleneknek, a közönyöseknek, de legfőképp igen, az előítéleteseknek: a barna bőrön tán kevésbé látszik a sápadtság, de ez akkor se fog felmentést adni ott, akkor, amikor az utolsó pillanatot várjuk, amikor végérvényessé lesz a tudás az emberi méltóságról.

Tavaszi szél vizet áraszt

Parlament. Üres sorok. Üres ház. Ürességben kongó szavak:

A vízvisszasajtolás költségéből az államnak is kell vállalnia.

A vízkészlet-járulékot befolyásoló szorzók kérdése is fontos.

A 20-25 kilowattos szivattyúk vízre fordított költsége magas.

A felszín alatti víztestek valós állapotának vizsgálata megfelelő.

A vízlesajtoló kút 100-150 millió, ezt kellene az államnak támogatni.

A rétegnyomás felől nyugodtak lehetünk.

A homok jobban összezár, mint a mészkő.

Végül: Ha melegszik a víz, éppen féljünk, és ne nyugodjunk, továbbá ne a politikus akarja megmondani, mi a jó!

Na, ez az én problémám is! A parlamentben, miért egy politikusnak kell megmondania, mi is a jó, ilyen szakmai mélységekben? Vízmélységekben is? De ha ő meg is mondja, mert esetleg civilben „vízmérnök”, mit tehet a többi képviselő? Semmit. Ott sincs.

Nem volna elég két képviselő?

 - Anyád!

- A Tied!

A szakemberek meg végezzék nyugodtan a dolgukat! Bennük bízom. Ha már a felszín alatti víztestek állapotával kapcsolatban nyugodtak lehetünk!

Elszólások

Néhány szösszenet televíziós műsorokból, erősen szubjektív – dőlt betűs - kommentárjaimmal.

A forrásmegjelölés némely esetben nem igazán pontos, de végül nem szakdolgozatnak készült.

„Elképzelhetetlen, hogy fennakadás nélkül vezetik be 2013 őszén a tankönyvellátást” (Az országgyűlés plenáris ülése, 2013. február 25.).

 (Az jó, ha a tankönyvellátást bevezetik, akkor a csapból is könyv folyik majd, feltehetően.)

„Esti humorfertályóránk véget is ért!” (Az 50 perces Showder-klub, 2013. február)

 (A fertályóra, ami kb. 15 perc – belőletek annyi is sok!)

„Veszélyes lőporos hordó folyik az utcákon.” (Újságíróklub, 2012. dec.)

 (Kicsurgott a hárslevelű hordódonga, mert forronganak a diákok?)

„Az ország legnagyobb adventi koszorújára a utolsó gyertyalángot vasárnap teszik fel.” (Tények, 2012. dec. 18.)

 (A lángot bizony fel kell tenni, de nem árt, ha gyertyát is mellékelünk, úgy az igazi!   Ég a gyertya, ég…)

„A grúz is minden hájjal megkent róka.” (Híradó, 2013. február 23.)

 (A gríz meg nyilvánvalóan durvára őrölt búza. Vagy vaddisznó.)

A tűzoltóparancsnok beszámol: „Vizuálisan észleltük a feltételezett kárhely fölött intenzíven távozó égésterméket.” (RTL Klub Híradó, 2013. január)

 (Láttuk, hogy baromira füstöl a háztető.)

A rablót fogó pandúr nyilatkozik: „A feltételezett elkövető előttem haladt el. Késedelem nélkül azonnal szolgálatba helyeztem magam, de az továbbhaladt mintegy északkeleti irányba. Utána igyekeztem, az ismételt felszólításra se engedelmeskedett, ezért kényszerintézkedést foganatosítottam.” (Tények, 2013. február)

 
(Rohant a pali, mint egy eszelős, ráordítottam, hogy álljon meg, mert rendőr vagyok, de futott tovább az állomás irányába. Utána eredtem, kiabáltam neki, de hiába, csak rohant a szemétje. Akkor utolértem, felrúgtam, mint tehén a sajtárt, és ráálltam a hátára.)

Így kell ezt J