Azért
csak vegyük le a kendőt, és lássunk, hogy ne csak nézzünk…
Az
orbáni hatalom nagyon sok rokonságot mutat a Rákosi és a Kádár-kor politikai
apparátusával. Ez nyilván nem véletlen, hiszen jónéhány mai kormánytag abban a
korban, mi több, annak a rendszernek a tisztségviselőjeként kezdte pályáját. Így
talán nem véletlenek olyan áthallások sem, amik például a jelszavakban érhetők
tetten. Az akkori KISZ-mozgalmi dal „Egy a jelszónk a béke” harci kiáltása így visszhangzik ma: „Egy a tábor, egy a zászló…”
No
és a békeharc is, amit már sokan akkor is értelmetlen szókapcsolásnak ítéltek,
s amiről azt reméltük, hogy a pártállam elhalásával kihal. Tévedtünk: új harcra
hív a vezér, és a „civil” hátországa pedig „békemenetel.”
Annyiban
azért mindenképpen különbözik attól a hatalomtól a mai, hogy ez nem csupán gátlástalan,
hanem pökhendi és cinikus is.
Pökhendi
és cinikus, ha rajtakapják, amikor az övéit védi, amikor köpönyegét forgatja,
és amikor kiáll olyan megnyilatkozások mellett, amikből dől a butaság, az
ostobaság, a hozzá nem értés.
Néhány
friss példa mindezekre:
1.
A munkavállalók érdekvédelméről:
A
kereszténydemokraták, törvényjavaslatot nyújtottak be, amiben meg akarják tiltani
az üzletek vasárnapi nyitva tartását (a törvényben kiskaput nyitva a kormány
érdekeltségébe tartozó áruházaknak), mert szerintük a multik kiszipolyozzák a hétvégi
munkára „kényszerített” dolgozókat. Arról ugyan semmi hír, hogy az érintett
dolgozók ehhez mit szólnak, a különböző érdekképviseletek pedig eltérő
állásponton vannak.
A
minap ugyanakkor Lázár János kijelentette:
A
miniszterelnökség nem egy családbarát munkahely, nem kötelező itt dolgozni! Így
reagált arra, hogy amikor felemelték a napi munkaidőt 10 órára, több munkatársuk
felmondott.
Kérdés,
a kereszténydemokraták ez ellen tiltakoznak-e?
Vagy
a minisztériumban lehet túlmunkát megkövetelni? Lehet. Lázárnak lehet. Amit
szabad az ökörnek… Annak az ökörnek …
2.
A nyilvánosság előtti megszólalásról:
Kósa
felháborodva nyilatkozott arról, hogy a bulvársajtó „rástartolt” az állítása
szerint saját zsebéből fizetett Új-zélandi útjára.
Bizony,
a sajtó már csak ilyen, a közszereplőknek mindezt el kell viselni, de itt azért
többről van szó: Ha Kósa megszólal, abból igen gyakran nem sok jó sül ki. Kínos
magyarázkodás a Kubatov- hangfelvételről, államcsőd emlegetése, minek hatására
azonnal zuhant a forint, durva elszólás illetve hazugság az öszödi beszéd
kiszivárogtatása kapcsán, a devizahitelesek forintosításáról tett állítását a
pártársai azonnal cáfolták, és még hosszan lehetne sorolni.
A
gyöngyszem viszont kétségtelenül ez a nyilatkozat, amit véleményem szerint hamarosan
kommunikációs példatárakban láthatunk viszont, mint az abszolút ostoba
politikusi mellébeszélés illetve semmitmondás és zagyvaság mintapéldányát:
„Inkább,
az, aaa, az áruk, a szolgáltatások adóztatását, jövedék esetében, fémkupak
esetében, amelyek termékdíj(nnél)ként jelentkeznek jelentkeznek és az
környezetvédelmi szempont hogy a fémkupakoknak a a az ügyében őő fellépve
próbáljukmegeztaszemletet csökkenteni TÁT egy csomó olyan adó őő intézkedést őő
fogadtunk el, amelyek alapvetően nem érintik az emberek mindennapi életét.”
Ezek
után természetes, hogy árgus szemekkel lesik Kósa minden mozdulatát. Sokakban
lehet, hogy meghűlt a vér, amikor kiderült, hogy ott volt a Rolling Stones
koncertjén is. Csak remélni tudjuk, hogy nem mondott róla semmit, nem hebegett
hülyeségeket a „getnó”-ról se, mert ha véletlen megszólalt volna, „bölcs
szavai” tán derékba törik Mick Jagger
karrierjét.
A
szakértelemről:
Rengetegen
háborodtak fenn azon, hogy Vida Ildikó nem beszél angolul.
Ugyan
kérem! Sok védelmezője akadt, mondván, a magyar ember magyar adóforintot fizet,
nyilván magyarul oszt-szoroz és vall, minek ide angol. Ha így nézzük, ez
kétségtelen. Csak az értelmesebbje nem így nézi.
Na
de nem egyedüli eset ez! „dajcstomi”
sokadik nekifutásra szerezte meg a diplomáját, a fejlesztésügyi miniszter asszony
szintén egy érettségivel a zsebében lett a tárca vezetője, „álamelnökünk” és a
„nagymagyarsemjén” lopott diplomájáról nem is beszélve.
Vegyük
mindezt természetesnek, hiszen volt már olyan időszak a magyar történelemben,
amikor a nép egyszerű fiát „kiemelték” és egy tollvonással kádert csináltak belőle.
Így lett Pelikán József gátőrből uszodaigazgató, a Vidámpark majd a Narancskutató
intézet vezetője.
A
jelenlegi „kormányzónk” (ha nem figyelünk, még a végén tényleg az lesz, vagy
császár, a palotát már kinézte hozzá) is ezt a leckét tanulta, hiszen egész
közelről (mint KISZ-titkár) figyelhette a Kádár-rendszer személyzeti politikáját.
Emelgeti
magához ő is a gázszerelőket és az érettségivel büszkélkedő „szakpolitikusokat”.
Sőt ez a hatás kisugárzik külügyminiszterére is, aki a fél dunakeszi focicsapatot a minisztériumába sorolta. Na de mi lesz, ha valakit lerúg az ellenfél? Legfeljebb
jön a szertáros…
Bár
én inkább a „csőszt” várom, aki megelégeli ezt a vircsaftot, és elzavarja az
egész bagázst.