2013. április 5., péntek

Csendes rettegés



Nem akarok tippeket adni a bulvárlapoknak, hisz készülnek már a szalagcímek az újabb pécsi brutális támadásról, de a rettegés szót nem akartam kikerülni…

Imádott szülővárosomban rettegni kell?
Az itt élő fiatalok felhőtlen vidámsága fölött újra ronda-komor felhők gyülekeznek? Egy 20 éves egyetemista lányt, aki éjjel egyedül hazafelé tartott, megtámadták, és brutálisan bántalmazták.

Az én lányom is egyetemista…

A borzalmas hírt követő első döbbenetem után próbálom józanul – ha lehet most józanul, …de csak így szabad – megfogalmazni a kérdéseimet:

Mit kezdjünk a kriminológia azon szép elméletével, miszerint a bűnelkövetéssel szembeni leghatékonyabb visszatartó erő az, ha a polgárok számára egyértelmű: törvénysértés nem marad felderítetlenül! Sok ország beszédes statisztikája eleddig azt igyekezett igazolni, hogy ott, ahol folyamatosan javul a felderítési arány, ott a bűncselekmények száma határozottan csökken. Magyarul: az emberek számára nyilvánvaló, hogy az erkölcsi és egyéb szabályok intelmein túl azért sem szabad, érdemes bűnt elkövetni, mert mindenképpen kiderül, és súlyos következményei lesznek.
Az elmúlt években az életellenes bűncselekmények felderítési aránya – a jelenkori rendőrségi tájékoztatók szerint – igen magas. És akkor ide kell emelni: Bándy Kata gyilkosát is néhány nap alatt elfogták. Hogy ez „példás gyorsaság” volt-e, most ne feszegessük.
Levonhatjuk azt a következtetést, hogy sajnos mindez mégsem elég! Ez nem elég! Ez sem elég!

Újabb kérdésként vegyük elő az ilyen tragédiák kapcsán újult erővel fellobbanó vitát az elrettentésről, a büntetési tételek megemeléséről, sőt a halálbüntetésről?
Magam azokkal a szakszerű érvekkel értek egyet, amik azt bizonyítják, hogy a történelem sosem igazolta a szigorítások „bűnmegelőző” hatását. Így ennek itt most nincs sok értelme.

Más. Mit kezdjünk azzal az általános elvvel, hogy a megelőzésre még nagyobb gondot kell fordítani? Mit lehet még téren tenni? Mi az, amit a potenciális áldozatok véderőként emelhetnek, és egyáltalán, miért erre kerül egyre nagyobb hangsúly, és miért nem a potenciális bűnelkövetők irányába? Persze, itt azonnal jön a következő érv: a bűn társadalmi gyökereit, okait az ellehetetlenült léthelyzetben, szegénységben, a mindenféle frusztráltságban kell keresni, és ezek megoldása sziszifuszi munkát jelent.

Közeledjünk akkor praktikusabb kérdések felé:
Mi a szerepük a térfigyelő kameráknak? Eddig úgy tűnik, csak utólag lehet azokat hasznosítani – ha egyáltalán értékelhetők a felvételek. Lehet, hogy naiv vagyok, de – az áruházak biztonsági őreire gondolok, s látom, ahogy a tucatnyi monitort figyelik árgus szemmel – úgy? -  azt képzeltem eddig, hogy valahol, a térfigyelők másik „végénél” ül valaki, aki esetleg láthatta volna jelen időben a támadást, és aki azonnal közbeléphetett volna.
A mostani tragédiát megelőző felvételen is látszik, hogy teljesen néptelen a környék, amikor feltűnik az áldozat alakja. De akkor eszerint nem tűnt fel senkinek. Bándy Katát is szinte hazáig „kísérte” a kamera. Az se szúrt szemet senkinek?

A kérdéseim ettől a ponttól javaslatokba is átfordulnak:
Fiúk, ti, akik olyan nagy vagányok vagytok odabent a buliban, miért nem kíséritek haza a lányokat?
Taxisok, ti, akik lesben álltok a Pestről befutó vonatok utasaira számítva, miért nem vagytok ott tucatszám a fiatalok rendezvényei közelében, esetleg kedvezményes tarifával akár?

Írtam, az én lányom is egyetemista… Mit mondjak most neki?

Ui: Bándy Kata gyilkosát első fokon életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a bíróság.
Vehettünk volna egy nagy levegőt…
Eddig tartott csak …
A rettegés városa lesz Pécs?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése