Nem
akarok tippeket adni a bulvárlapoknak, hisz készülnek már a szalagcímek az
újabb pécsi brutális támadásról, de a rettegés szót nem akartam kikerülni…
Imádott
szülővárosomban rettegni kell?
Az
itt élő fiatalok felhőtlen vidámsága fölött újra ronda-komor felhők gyülekeznek?
Egy 20 éves egyetemista lányt, aki éjjel egyedül hazafelé tartott, megtámadták,
és brutálisan bántalmazták.
Az
én lányom is egyetemista…
A
borzalmas hírt követő első döbbenetem után próbálom józanul – ha lehet most
józanul, …de csak így szabad – megfogalmazni a kérdéseimet:
Mit
kezdjünk a kriminológia azon szép elméletével, miszerint a bűnelkövetéssel
szembeni leghatékonyabb visszatartó erő az, ha a polgárok számára egyértelmű: törvénysértés
nem marad felderítetlenül! Sok ország beszédes statisztikája eleddig azt
igyekezett igazolni, hogy ott, ahol folyamatosan javul a felderítési arány, ott
a bűncselekmények száma határozottan csökken. Magyarul: az emberek számára
nyilvánvaló, hogy az erkölcsi és egyéb szabályok intelmein túl azért sem
szabad, érdemes bűnt elkövetni, mert mindenképpen kiderül, és súlyos következményei
lesznek.
Az
elmúlt években az életellenes bűncselekmények felderítési aránya – a jelenkori
rendőrségi tájékoztatók szerint – igen magas. És akkor ide kell emelni: Bándy
Kata gyilkosát is néhány nap alatt elfogták. Hogy ez „példás gyorsaság” volt-e,
most ne feszegessük.
Levonhatjuk
azt a következtetést, hogy sajnos mindez mégsem elég! Ez nem elég! Ez sem elég!
Újabb
kérdésként vegyük elő az ilyen tragédiák kapcsán újult erővel fellobbanó vitát az
elrettentésről, a büntetési tételek megemeléséről, sőt a halálbüntetésről?
Magam
azokkal a szakszerű érvekkel értek egyet, amik azt bizonyítják, hogy a történelem
sosem igazolta a szigorítások „bűnmegelőző” hatását. Így ennek itt most nincs
sok értelme.
Más.
Mit kezdjünk azzal az általános elvvel, hogy a megelőzésre még nagyobb gondot
kell fordítani? Mit lehet még téren tenni? Mi az, amit a potenciális áldozatok
véderőként emelhetnek, és egyáltalán, miért erre kerül egyre nagyobb hangsúly,
és miért nem a potenciális bűnelkövetők irányába? Persze, itt azonnal jön a
következő érv: a bűn társadalmi gyökereit, okait az ellehetetlenült léthelyzetben,
szegénységben, a mindenféle frusztráltságban kell keresni, és ezek megoldása
sziszifuszi munkát jelent.
Közeledjünk
akkor praktikusabb kérdések felé:
Mi
a szerepük a térfigyelő kameráknak? Eddig úgy tűnik, csak utólag lehet azokat
hasznosítani – ha egyáltalán értékelhetők a felvételek. Lehet, hogy naiv vagyok,
de – az áruházak biztonsági őreire gondolok, s látom, ahogy a tucatnyi monitort
figyelik árgus szemmel – úgy? - azt
képzeltem eddig, hogy valahol, a térfigyelők másik „végénél” ül valaki, aki
esetleg láthatta volna jelen időben a támadást, és aki azonnal közbeléphetett
volna.
A
mostani tragédiát megelőző felvételen is látszik, hogy teljesen néptelen a környék,
amikor feltűnik az áldozat alakja. De akkor eszerint nem tűnt fel senkinek.
Bándy Katát is szinte hazáig „kísérte” a kamera. Az se szúrt szemet senkinek?
A
kérdéseim ettől a ponttól javaslatokba is átfordulnak:
Fiúk,
ti, akik olyan nagy vagányok vagytok odabent a buliban, miért nem kíséritek
haza a lányokat?
Taxisok,
ti, akik lesben álltok a Pestről befutó vonatok utasaira számítva, miért nem
vagytok ott tucatszám a fiatalok rendezvényei közelében, esetleg kedvezményes
tarifával akár?
Írtam,
az én lányom is egyetemista… Mit mondjak most neki?
Ui:
Bándy Kata gyilkosát első fokon életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte a
bíróság.
Vehettünk
volna egy nagy levegőt…
Eddig
tartott csak …
A
rettegés városa lesz Pécs?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése