Vasárnap délután, kis lazítás, amúgy „férfiasan”, azaz céltalanul nyomkodom a távirányítót … Focimeccs kezdődik, dolgoznak még bennem ifjúkori reflexek, megállok itt … A meghívott szakértő – egykori válogatott labdarúgó, nevét kíméletből nem írom ide – nyilatkozik, emígy:
„Mindkét csapat számára a győzelem a fontos” … Jól van – mormogom, bugyuta kezdő mondat volt, lesz tán értelmesebb is. Jön a következő: „A döntetlennel nyilván kevésbé lesznek elégedettek”. Lehet ezt még fokozni? - kérdem. Lehet. Ezt hallom: „Labda nélkül nehéz a támadás!”
Legyintenék, hogy reménytelen, de nincs vége, az „izgalmas” beszélgetés újabb témája a közönség: „A drukkerek úgy döntöttek – értesít a riporter -, hogy nem lesz szervezett szurkolás!” Meghökkenek a hír hallatán. Mit jelenthet ez?- morfondírozok. Eszerint nem üvöltik kórusban, hogy „szemüveget a bírónak”, no meg az elmaradhatatlan „hú – ha anyád” is elmarad? A szakkommentátor megmagyarázza: A szurkolók nehezményezik, hogy a klubvezetés bűnözőt lát bennük, mert fényképes igazolvány bevezetését tervezi. Mindeközben a lelátón „kedvesen” óbégatva szidja egymást a két tábor, „békésen” rázzák az öklüket és azt skandálják … Na ezt már nem írom le.
A meccs elkezdődik, a játékosok nekilódulnak, hogy – idézem ismét a volt focistát – „az idény utolsó mérkőzésén feltegyék a koronát” … Hogy mire is? Ezt nem tudom, mert mindkét csapat az alsóházban tanyázik, a királyválasztás mintha nem erről szólna.
A félidő végén értékel a „szakember”: „Az első gól egy hibából esett!” Nocsak! Ki gondolta volna? Aztán egy rendkívüli felismerést fogalmaz meg: „A csatárok állandóan változtatták a helyüket, keresték a pozíciójukat.” Magyarul: rohangáltak, mint pók a falon. Egy csúnyán elrontott kapura rúgás szakszerű elemzéseként pedig ezt halljuk: „A játékos túl sok belsőt rakott bele.”
A kommentátor igyekszik e szellemi magaslatra követni a volt focistát: „A csatárról bepattant a gól.” Ez a szótévesztés az immár klasszikus Hofi-szöveget idézi fel bennem: „És ebben a pillanatban megszólalt a stopperóra.”
Szerencsére a szünetnek vége, de hogy ne legyenek illúzióim, máris szól az újabb bölcsesség: „Nincs lefutva a meccs, mindegyik csapatnak maradt még lehetősége.”
Na ez nagy kár. Hogy még ennyi lehetőségük van. Kapnak bőven támogatást „felülről” is... Mint látványsportág. Kell az. Ezt a mérkőzést talán ha kétezer ember nézte. Az üres lelátók látványa valóban ezt igényli. Hogy újabb stadiont építsenek, például a felcsúti „fociakadémián”.
Nagy kérdés persze, meddig tart ez a „meccs”... és lesz-e hosszabbítás …
De minek is bármiféle kritika, magyarázat! „A kapufa a hibás! Az a hülye akác!”
Kelt 2012 november 25-én, a „magyar labdarúgás napján”. Ma 59 éve volt a 6:3
