A politikai kommunikáció eszköztárából gyakorta hiányzik a korrektség. Manapság szinte természetes az is, hogy a tényeket semmibe vevő nyilatkozatok születnek. Talán abban bíznak a politikusok, hogy egyik felelőtlen kijelentés kiüti az előzőt, vagy a velük vitába szállók egyszerűen belefáradnak a sziszifuszi harcba.
„Főgazdászunk” a The Economist beszámolójára utalva kijelentette, hogy Magyarországon az elmúlt három évtizedben csökkentek az egyenlőtlenségek!
Tessék? Sajtóhiba? Kimaradt a mondatból a „nem” szócska? - kaptam fel én is a fejem.
Bizony, bizony, akár egyetlen rossz kifejezés, sőt egy ékezet is okozhat bonyodalmat – tűnődöm egy régi történetre gondolva... A fiatal költő első kötetének címe ez lett volna: Reggeli szárnyalás … Az egyik „á”-ról lemaradt a vesszőcske …
No de maradjunk komolyak!
Először is: A The Economist citált írásában Magyarországról ilyen összefüggésben szó sem esik!
Másodszor: Lehet harminc év adataiból átlagot számítani, de ebben az esetben ennek se füle, se farka!
A lift teherbírása 460 kg – olvashatjuk a felvonó falán, de ettől még madárcsontú vagy épp túlsúlyos ember is beszállhat.
A mai magyar társadalomban viszont mind többen veszítik el a „súlyukat …”
A tények ugyanis – a KSH mérései alapján - a következők:
A jövedelmi szegénység 2003-tól 2011-ig némi csökkenés majd stagnálás után egyértelmű növekedést mutat.
A gyermek nélküli háztartásokban a jövedelmi szegénységgel jellemezhetők aránya 2001-ben 52,2 %, míg 2010-ben már 63,2 % volt. Ugyanebben az időszakban a 3 vagy többgyerekes családok mutatói: 73, illetve 81,9 %.
Emellett szükséges kiemelni, hogy a szegénységben élő nagycsaládosok 21,5 %-a mélyszegénységben élt 2001-ben, s ez az arány 2010-re közel 30 %-ra nőtt.
Ha a leutóbbi évek jövedelemkülönbségének adatai közt tallózunk, akkor azt találjuk, hogy 2010-ben a jövedelmi szegénységi arány 13, 8 % volt, ami a következő évben 15, 3 %-ra emelkedett.
De nem csak ezek a „statikus” állapotok a nyugtalanítóak, hanem az is, hogy a szegénység várható alakulására utaló ún. szegénységi kockázat is kedvezőtlenül alakult, különösen a gyermekek tekintetében: a 0 és 17 évesek korcsoportjában ez a szám 2010-ben 20,3, míg egy évvel később már 23 % volt.
Hosszan sorolhatnánk még hasonló adatokat, de a lényeg érzékeltetéséhez ennyi is elég.
A szegénység, a lecsúszás kockázata az elmúlt években tehát folyamatosan nő, a társadalmi egyenlőtlenségek súlyosabbá váltak!
„Nemzeti gazda-mágusunk” hiába próbál illúziókat kelteni, valótlanságot állított! A mutatványa lelepleződött.
A „publikumot” pedig minden valamirevaló „bűvésznek” illik komolyan venni.
Egy régi, karcos, fekete-fehér film pereg a tv-ben...Kártya villan, majd eltűnik. Hol innen, hol onnan bújik elő az eldugott pénzérme. Rodolfó hamiskásan mosolyog festett bajusza alatt... Ő igazán tudta, hogy tisztességes bűvész soha sem hazudik:
„Figyeljék a kezemet! Vigyázat, csalok!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése