Hősünk megtörölte izzadt homlokát, de a felszakadó sóhaj csak egy pillanatra sodorta el a gondfelhőket. Az adósságok gúzsba kötötték mindennapjaikat, a reménytelenség alagútja felé rohant életük vonata.
Eltűnődött, régmúlt boldogságának képei peregtek előtte.
Első csókjuk buja ígérete felszabadította ösztöneiket, úgy öleltél egymást, mint ahogy az Éden fájának gyökerei kapaszkodnak az örök anyagba. Suttogásukat átforrósította a szenvedély, Mozdulataik mind hevesebbé váltak, a s vágy lüktetése izzó folyóként hömpölyögve zúdult, hogy új életet keltsen az oltalmazó mélyben.
- Meglátod, fiú lesz! - mosolygott párjára pár hét múlva, miközben a vizsgálatra vártak.
A Parlamentben a hatalomhoz dörgölőző képviselő számokat sorol, valahogy így:
A KSH adatai szerint 2012 első felében a korábbi évhez viszonyítva 4 %- kal nőtt a születések száma ...
Nem részletezem most, hogy ez valóban helytálló adat-e? (Nem az!) Arról is később, hogy a bölcs (?) képviselő ebből milyen következtetést vont le! (Ostobaságot!)
Nézzük, mi is a tényleges helyzet – elfogadva, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a viszonylag leghitelesebb forrás.
Magyarországon az élve születések száma 1990-ben 125 679 fő volt, és ettől kezdve folyamatosan csökkent. A következő mélypont az 1998-as év, amikor a születésszám már nem érte el a százezret
(97 301 fő). A romló tendencia tovább folytatódott, így 2011-ben már csak 88 049 gyermek született.
Kérdés: mire alapozta a képviselő azt az állítását, hogy nőtt a gyermekszám?
Szintén KSH adat: a 2012-es év első felében valóban közel két és fél ezerrel több gyerek született, mint az előző év hasonló időszakában. Így – ha ezt a trendet feltételezzük, bár erre nincs kellő támpontunk -, év végéig lehetséges közel 4 %-os javulás. Az élet azonban ennél bonyolultabb. Az élve születések számának emelkedése sajnos nem jelenti azt, hogy a népesség is növekszik. A halálozások (benne az évi 400 fölötti csecsemőhalál), a kivándorlások továbbra is a magyar népesség fogyásához vezetnek.
No de hagyjuk a számokat, és fogadjuk el egy rendkívül optimista forgatókönyvet, ami szerint nőtt, illetve tovább emelkedik a születések száma! Mire lehet ebből következtetni? No nem ezt az utat választotta a „képviselőnk”! Azt kezdte el bizonygatni, hogy szerinte mi ennek a növekedésnek az oka!
Mielőtt az ő magyarázatát idézem, essen szó arról, miért is vetemednek arra az emberek, hogy gyermeket vállaljanak?
Szeretjük azt hinni, remélni, hogy a legtöbben szerelemből, szeretetből akarnak gyereket. Azért, mert életük igazi szépségét és értelmét látják ebben. A másik „szomorú véglet” az, amikor „véletlen megesik” és nincs más lehetőség, mint felvállalni. Vgül nyilván lehet „racionális választás” is. Ez nem feltétlen negatív előjelű, ha a tudatos családtervezést is ide kapcsoljuk. Továbbá az is egyfajta „józan mérlegelés”, ami valamiféle érdeket szolgál.
A gyerekvállalás motívumait célzó kutatások igen részletesen elemzik, hogy az adott kultúrában és korban milyen kulturális, gazdasági és egyéb okokat tartanak fontosnak. Ezeknek a vizsgálatoknak fontos tanulsága, hogy egyre gyakoribb szempont – a kulturális-családi- minták, elvárások mellett – az, hogy a család bírja-e anyagiakkal az egy vagy több gyerek felnevelését, iskoláztatását. A legutóbbi években az a folyamat rajzolódott ki, hogy Magyarországon csökkenni kezdett a termékenység (a szülőképes korú nők és a gyermekszületések aránya). Európai összehasonlításban a lettek állnak csak mögöttünk, az összes többi országban nőtt, vagy a mienknél kisebb mértékben csökkent ez a szám.
Ami a lényeg: a gyermekvállalás valóban érzékeny az adott korszak gazdasági, szociális viszonyaira is. Ugyanakkor több nemzetközi vizsgálat is megerősítette, hogy a családi adókedvezmények, vagy más szociálpolitikai juttatások hatása esetleg több év múlva és abban az esetben jelentkezik, ha az valóban kiszámítható, hosszú távon biztonságot nyújtó segítségnek mutatkozik. Másképp: a gyermekvállalást a napi politikával összefüggésbe hozni badarság.
A „képviselőnk” pedig ezt tette: az elmúlt hónapok kedvezőbb gyermekszületési eseményeit üdvözölve hálás köszönetet mondott a Vezérnek, kiemelve, hogy két éves áldásos tevékenysége ím meg fogja menteni a nemzetet. Ettől már csak egy kis lépés lenne feleleveníteni a levitézlett szlogent: „Egy gyereket apának, egyet anyának, egyet a hazának!”
Hősünk nagyot nyújtózik, a párját nézi, aki a két gyerek után kissé teltebb, de még mindig őrzi fiatalos báját. - Elaludtak a kicsik- mondja a nő halkan, és csillogó szemmel bújik mellé az ágyba.
Az éjjeli lámpa sárgás fényébe takarózik ölelésük, surrog a lepedő mozdulataiktól … Aztán egy pillanatra egymásra néznek: a szerelem könnyed sóhaja oltja be hősünk hangját, de valahogy mégse a családi adókedvezményt számolja, nem is azt, hogy mennyi lesz a családi pótlék …
Szerencsére a „képviselő” eszement gondolatai a T. Ház-ban rekedtek ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése