A címkézés mint tudjuk a hatalomgyakorlás fontos eszköze. Hiszen következmények nélkül csak az erősebb mondhatja a gyengére, hogy hülye.
Mit tehet az, akit megbélyegeznek? Olyan, mintha pókhálóba került volna: ha védekezik, még jobban összegubancolódik a fonal, ha mozdulatlanná merevedik, felfalják. A kriminológia ezen túl ismeri a „deviáns karrier” fogalmát … Ami arról szól, hogy az, akit normasértőnek minősítenek, az előbb-utóbb kezd megfelelni az „elvárásoknak” és ha addig nem is volt az, lassan mégis bűnössé válik.
Csak mondd sokáig egy gyereknek, hogy „de rossz vagy” … hamarosan azzá is lehet…
A jelzők márpedig röpködnek!
A rendszerváltás idején Antall József fehér borítékkal – benne a bizonyíték, hogy a címzett ügynök volt-e, vagy sem - tartotta kordában a „veszélyeseket” … De volt, akiről más módon derült ki, hogy besúgott, dalolt, lőtt, ütött-vágott...vagy „döntött” …
A névtelen feljelentők országa voltunk – lásd Pelikán elvtárs hányadtatásait - , mára viszont leegyszerűsödtek a dolgok: elég a köz nyilvánossága előtt egy elejtett szó, és azt máris felkapja a „média szele”.
Megy a kommunistázás is, többek között, nincs is ezen mit csodálkozni. Bűnösök és bűnbakok kerestetnek.
De legutóbb bizony megijedtem, mert az hangzott el, hogy mindenki, aki 1990 előtt született, kommunista volt! Tudtam én! A hétmillió bolsi hazája ez...
Kutatni kezdtem a családom múltját. Mi minden derülhet még ki rólunk? Mert hogy pusztán a születési dátumuk alapján nagyapáim biztos kommunisták voltak. Na meg nyilasok. Meg 56-osok. Aki pedig nem érte meg a rendszerváltás évét, e logika szerint nem is lehetett tisztességes ember. Az is nyilvánvaló persze, hogy félázsiai őseim miatt nézek olykor ferde szemmel. Na és amikor gyerekként a Tenkes kapitányát játszottuk? Nem lehettem mindig én a kuruc hős, olykor el kellett fogadnom, hogy én vagyok Bruckenbracken császári ezredes, akit jól móresre tanítottak. Gyanús lettem magamnak! Nemrég a kék-sárga bútoráruház bejáratánál ugyan majdnem beszorultam, végül mégis átügyeskedtem magam. És erre bevillant: Amerikában állítólag az a mondás járja, hogy a magyarok és vagy a zsidók arról ismerszenek meg, hogy mögötted mennek be a forgóajtón és előtted jönnek ki! Akkor lehet, hogy „olyan” vér is csörgedezik bennem? Ilyen is, meg olyan is?
A hab a tortán az volt, amikor olvastam, hogy az egri vár ostroma idején sem volt mindenki igaz hazafi! A várat körülvevő török sereg élelmezését a környékbeli búzakereskedők – családunk egyik ága onnan sarjadzik - segítették, búsás haszonnal.
Lassan összeáll a kép... Megpecsételődtem …
Ez lennék? Egy félázsiai szittya, félig labanc, félig zsidó komenista, akinek ősei kiszolgálták a török szultánt …?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése