Gondolom,
ezt nagyon sokan kapásból folytatják:
…egy
az utunk, a jelszavunk munka és béke!
A
két utóbbi szó ma is érvényes: a munka-alapú társadalom és a béke. Harcos
menettel. Ezt harsogták anno a villanypóznákra szerelt hangszórókból is. Békeharc.
A leckét megtanulták mai „vezéreink”, hisz újfent harcra hívnak.
És
imigyen vonulva, ügetve, vágtázva, olykor hátrafelé nyilazva odaérünk a nemzeti
barackfa alá.
Fújjuk
ki magunkat és énekeljük el az Összetartozás Dalát.
Egyszerűen,
kedvesen (báj-báj), vagy csillogó szemmel, lázasan (?).
Nem
szaladok bele abba az utcába, hogy minősítsem a közvéleményt jelentősen
megosztó szerzeményeket, mert vannak erre hozzám képest sokkal nagyobb tudással
bíró szakemberek, másrészt az idő vasfoga vagy elszáll felettük (mint a nikkel
szamovár), vagy beleharap, és a helyére teszi ezeket. Képzavarokkal együtt. De
az se először esik meg történelemben, hogy világra szóló siker lesz akár a legbugyutább
dologból is (ld. Gangnam style).
Üdvözöljük
tehát, hogy lelkesen éneklik a barackfa dalát. Még az is előfordulhat, hogy
bájalekszi” utat jár be. Ne foglalkozzunk a dallam építkezésével, vagy az olyan
szöveggel, hogy „kezeink összeérnek, talpaink egymásra lépnek…”
(Amikor
megkérdezték Cipőt, honnan jött és mire utal a „Repül a bálna”, az volt a
válasz, hogy semmit nem jelent, csak jópofán hangzik. Aztán a közönség „értelmezte”.
Elég volt hozzáénekelni, hogy „Mindenki álljon vigyázzba”, és ”Ez a parancs,
érik a narancs”!)
Tegyük
félre azt is, hogy az Összetartozás Dala kapcsán fellángolt a vita: ki- kinek
az ötletét lopta el, ki a szerző valójában, és mennyibe került ez az adófizetőknek.
Összpontosítsunk
a feladatra:
A
Közigazgatási és Igazgatási Minisztérium levelet küldött az iskoláknak.
„Minden
korosztály képviselőjét bátorítjuk arra, hogy június 4-én 18 órakor énekelje
velünk az Összetartozás Dalát Kárpát-medence népei közös történelmének,
kultúrájának, hagyományainak és jövőjének, vagyis összetartozásának kifejezésére.”
Na,
akkor megnyugodtam! Mert én is emlékszem még az „összetartás-rendezvényekre”: a
honvédelmi napoktól a seregszemléken át a május elsejei kötelező felvonulásokig.
Amikor központilag meghatározták, mit
írjunk a transzparensekre, hogyan lóbáljuk a zászlót a tribün előtt, és persze
sugározzunk az örömtől!
Most
nem kell vonulni…még…
A
minisztérium leveléből megtudhatjuk, hogy a program kötetlen, így bárhol lehet
énekelni, otthon, baráti körben, iskolában. Meg a barackfa alatt…
Ahol
majd fölülről vezérelt „talpaink egymásra lépnek”.
Mert
„Ez a parancs, érik a narancs!”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése