Cara Serry!
Igyekszem
tanulgatni (cara - kedves), ki tudja, még hasznát vehetem. „Kész” vagyok fejlődni (pronto).
Az olaszok telefonálási szokásairól írt a múltkor - hogy "leegyszerüsítik" a dolgot. A
magyarok is általában ezt teszik – bár a következő formula
bennem inkább az igénytelenségre utal -, amikor így veszik fel a telefont:
Na
mongyad! Igen, így kell ezt itt írnom, hogy érzékeltessem a „prontóságot”.
S
miről diskurálnak ott, a mindennapokban az emberek? Mi az, ami beszédtéma? A
múltkori levelemben említettem: itt most rengeteg fiatal élet-halál kérdése az
érettségi. Ott, a „csizmán” is ennyire fontos? Egyáltalán: mit „ér” ott a
középiskola? S ha már gyerekek: valóban a gyerek a családban a „minden”? Vagy
ez is csak olyan sztereotípia, mint sok más, amit az olaszokról gondolunk?
Kíváncsian
várom válaszát! Sandro
Ui:
Samarcand már nem „érdekes”… Bejegyzése az értelmetlen pusztításról sajnos
komorrá tette ezt a szót! Komorrá az ember lelkét. Mert EMBER ilyet nem tesz!
God
bless the Child – Isten áldd meg a gyereket!
Minden jót, Cara
Serry!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése