Hatalom és iskola

             

A hatalom és az iskolarendszer kapcsolatáról kérdezett hozzászólónk, Zsuzska … Huh, ez nagyon nagy falat, valamit írok azért erről is, de inkább ennek egy sajátos rész-összefüggéséről.

Amikor Mária Terézia kijelentette, hogy az oktatás politikum, tehát fontos államérdek, akkor azt tette világossá, hogy a Habsburg birodalom egységének megerősítése érdekében az oktatási rendszert is át kell alakítani. Magyarul: központosítani!  Az 1777-ben kiadott Ratio Educationis szabályozta ezt. Ezek után minden időszak politikai hatalma hasonlóképp cselekedett. (Fontos elemei ezeknek az olyan kérdések, hogy mi is az adott korban az „érvényes tudás”, vagy melyik társadalmi csoport érdekei az elsődlegesek, vagy mi legyen az egyházak szerepe, stb.)

Most viszont fordítok egyet: a hatalom és az oktatás kérdéskörébe beletartozik a kapcsolati tőke problémája is. Idézet a Mercedes hamarosan megnyíló kecskeméti gyárának honlapjáról:

„A legjobbat vagy semmit.” A vállalat minőségmenedzsmentje számára ez az idézet mindennél többet jelent. Nem csak a központi vállalati értékeinkre, a lelkesedésre, megbecsülésre, integritásra és fegyelemre, hanem egyidejűleg megélt vállalati kultúrára is utal. Ennek a vezetőségi igénynek valamennyi munkatárs gondolkodását és cselekvését jellemeznie és vezetnie kell.

Szép. Akkor talán nem véletlen, hogy a gyár menedzsmentjének tagjai szinte kivétel nélkül ugyanarra a német egyetemre jártak! A kapcsolati tőke! Tény, hogy ma az állások nagyobbik fele a személyes kapcsolatok alapján „kel el”. Viszont a jelenlegi hazai – és egyre inkább központosított – oktatási rendszer csak bizonyos rétegek számára teszi (majd) elérhetővé a megfelelő kapcsolati tőke felhalmozását.

Ez összefüggésben áll azzal is, hogy míg 2011-ben az állami finanszírozású felsőoktatási képzésre 53 450 főt vettek fel, ez a szám 2012-re igen drasztikusan, 33 927-re csökkent. A következő évekre pedig további szűkítést tervez az oktatási kormányzat. Ugyanakkor a magyar családokban az uralkodó szemlélet még mindig csupán ez: szakmát vagy diplomát adni a gyerek kezébe. Mai árakon számolva egy gyermek diplomához juttatása kb. 35-45 millió forintba kerül. De mit kezd a gyermek egy diplomával? „Nyugaton” az oktatási rendszer, mi több az emberek gondolkodása ettől előrébb tart: már az alsószintű képzésben is fontos elem a kapcsolati tőke kiépítése, az együttműködési készség-képesség fejlesztése, és kiemelten a működőképes idegennyelv-tudás. Nem véletlen, hogy nagyon sokan küldik tanulni hosszabb-rövidebb időre külföldre a gyermekeiket. S ez nem csupán pénz-kérdés, hanem egy szemlélet is. Nem csak a felsőbb rétegek kiváltsága lehet a kapcsolati tőke, a külföldi ösztöndíj. Tisztában vagyok a realitásokkal, nem vagyok naiv. De az első lépéshez a szemléletváltozás is hozzátartozik.

Magyarországon most van kiépülőben egy gyermekkarrier-tervezési program, ami már az alapján szerveződik, hogy ne csupán egy szakma vagy diploma legyen a cél, hanem a kapcsolati tőke, a mobilitási képesség és az „érvényes” nyelvtudás. Azt gondolom, ez nem a jövő, hanem a jelen! Erről talán legközelebb.