Egyik kutya másik ... gyerek

Akár több száz ezer forintos bírságra is számíthat majd az, aki kegyetlenül bánik egy állattal.

A Vidékfejlesztési Minisztérium javaslata szerint ugyanis jelentősen megemelik a bírságok alapösszegét. De a tervezet – többek közt – arról is szól, hogy tilos lesz például madarat vagy halat kör alapú edényben vagy akváriumban tartani, a sziámi harcoshalaknak nem szabad a tükörképüket megmutatni, tilos lesz a kutyák fülét kurtítani, 2016-tól pedig az ebeket nem szabad "tartósan" láncra verni.

Helyes! Kőkemény törvény kell, hogy attól kolduljon az ékszerteknős gazdája, ha nem óvja meg kedvencét a depressziótól, vagy lakoljon meg az a barbár, aki ráripakodik a papagájára. Tudatos állatbarátként masírozhatunk csak az Európai Unióba.

Rendjén is van ez!

Nem, nem vagyok cinikus. Bűnbánó, az igen! Töredelmesen bevallom, hogy 25 évvel ezelőtt kezdő akvaristaként elhittem az akkori szakkönyv ajánlását, és csak 5-6 liter vizet biztosítottam egy-egy guppinak.  

Ma már nem tenném – de nem azért, mert erre jogszabály kötelez! Így neveltek. Ezt olvastam. Ahogy a róka mondta a kis hercegnek: Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...
     - Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

Vannak, akik persze nem olvasnak … Akkor bíz a oda kell csapni nekik …

Törvényhozóink tehát résen vannak, büntetni, bírságolni fognak majd serényen. Ez a megoldás. Ők azt mondják.

Az autóbusz bedöcög – döccen? Dehogy! Behuppan a megállóba, az utasok saját testi épségük kockáztatása árán juthatnak… egyről a kettőre.

Ideges anyuka száll fel, maga előtt taszigálja 6-7 éves forma gyerekét. Menj már! – nógatja ingerülten. A gyerek ide-oda dülöngél a kanyarodó buszon. Az anya (? lehetne apa is) megragadja a tétovázó gyerek karját, belódítja az egyik ülésre, és korholásként jól nagyot sóz a tarkójára. A többi utas közönyösen néz, többen kibámulnak az ablakon, mások elmélyülten nyomkodják a mobil gombjait.

De történhet – történik? – hasonló minden reggel az óvodák, iskolák előtt. A szegény szülő siet, kapkod, mert az átkozott kölyök megint otthon hagyta a tízóraiját. Van, aki a foga közt sziszegve szidja, más mit se törődve a körülötte lévőkkel leordítja a gyereke (a „sajátja”) fejét. 

Délután a játszótéren bömböl egy kislány. Leesett a mászókáról. Ugye megmondtam!- rivall rá az anyja. Itt maradsz mellettem! Ne bőgj! Most hogy nézel ki? A gyerek hüppög, nem érti. Ő csak meg akarta mutatni: Nézd, milyen ügyes vagyok! De anyuci el volt foglalva. Trécselt. Talán arról is, hogy a szomszéd milyen kegyetlen! Egész nap magára hagyja a kis tacskót, s az csak nyüszít, kaparja az ajtót órák hosszat, félő, hogy lelki beteg lesz.

Az ilyet be kéne zárni, nem való ennek kutya! – summázza, de közben olyan keményen néz a lányára, hogy a kis csöppség ebből már tudja: anya mérges rá, este lehet, hogy nem nézheti a kedvenc meséjét.

Hagyjuk az anyukát, írhattam volna agresszív apukát is – prototípusok. Lepergett róluk, amit a róka mondott.

Az Országos Gyermekegészségügyi Intézet illetve a KSH legfrissebb adatai szerint Magyarországon évente 30 gyerek hal meg elhanyagolás, bántalmazás miatt. A gyermekek 10 %-a veszélyeztetett. Ez 2011-ben több, mint 190 ezer gyereket jelentett, de ez csak a töredéke a valós eseteknek! Egy ismertté vált ügy mögött legalább 25 marad rejtve. A hatóságok előtt rejtve. Mert sokszor kiderül: a családtagok, a rokonok vagy a szomszédok tudják, látják, de nem szólnak. Mi közünk hozzá, és a saját gyereke, azt csinál vele, amit akar ...

Próbálnál csak a nyílt utcán megütni egy kutyát! Ne próbáld! Azonnal felháborodott emberek gyűrűjébe kerülsz. S ha a gyereked szájon vágod?

Az Alkotmányból:

„…a gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.”

A gyerekeket tehát kipipálták. A törvény hatályba lépett.

Sziámi harcoshalak, nyugalom, hamarosan kemény törvények védenek benneteket is! Morzsik, Bodrik, és más ebek, ne ugassatok, immár az állam is gondoskodik rólatok. Mint a gyerekekről…

Akkor én minek is ugatok?

Ui:

A sárga lámpáknál áthajtókat – egy friss hír szerint - egyelőre nem büntetik, mert az autósok képviseleti szervei tiltakoztak a túl szigorúnak tartott szankciók miatt.

Szegény ugróegerek és autósok, ne féljetek, szarjátok csak tele a szobát és száguldjatok át a kereszteződésen! Siessetek, nehogy lekéssétek Európát!

A kis herceg hazament …

Haiku N. 4

      

 eperszín tavasz
tejszínhab-felhők tánca
   patakcsobogás

                                                                        / by Serry /

Szex, drogok és csokoládé

 

Mi az élet értelme? Rengeteg okos, szép, örök, emberi meghatározás szól erről. Ugyanígy: Mi is a boldogság. Az idézetek tárháza erről is kimeríthetetlen. De most leszállok a földre – a „szent” mellett a „profán” is az emberi élet része. Vagy az a lényege? Az élvezet…

Miben is rejlik az élvezet természete? Olvasom Paul Martin könyvét:

Az élvezet a biológiailag legelőnyösebb viselkedés felé terel, távol attól a gyötrelemtől, ami megnehezítené a túlélést, a szaporodást. De az élvezet lehet az emberi elme fő mozgatórugója is, hiszen a gyönyör és a kín között ingadozva éljük életünk. Erről írnak a pszichológusok - többek közt Spencer, Freud - is: az örömelv programja határozza meg az élet célját.

Hagyom most a nagy filozófusokat, Madáchot idézem: „S az ember célja e küzdés maga.” A küzdelem pedig a gyötrelem, a szenvedés ellen szól, és az örömök felé visz.

Elképesztő, hogy mi minden nyújthat földöntúli örömöt az egyes emberek számára.

Camus a legnagyobb élvezetnek azt tartotta, amikor a tengerben fürdött. Dosztojevszkij az epilepsziás rohamait megelőző extázis-élmény mámorát vágyta. Tiberius császár fiatal párok pikáns szex-jeleneteiben gyönyörködött, s elrendelte, hogy úszás közben fiatal fiúk kövessék, és a víz alatt harapdálják testének intim részeit.

A szadizmus sok beteg elméjű diktátor számára jelentette a kielégülést. A féktelen evést, ivást, a tivornyák végeláthatalan sokaságát megörökítette a történelem és a művészetek is.

Az élvhajhászás elve sok filozófiában megtalálható. Az „egyszer élünk, hát élvezzük” felszólítása a taoizmusban épp úgy benne van, mint a kora középkori – olykor vallási ceremóniákba öltöző – liturgiákban, a reneszánszban vagy az újkori „gyönyöripari intézményekben”.

De az egyszerű örömelv közel sem teljes magyarázat az élvezet valódi természetére.

Szükség lenne tudni, mi is az élvezet igazi célja? Ha csupán a gyönyör érzése lenne, akkor valószínűleg mást se csinálnánk egész életünkben, csak „azt” meg „olyanokat”.

Amikor Diogenészt felelősségre akarták vonni, mert nyilvánosan végzett önkielégítést, így védekezett: Bárcsak az éhséget is elűzhetném az üres hasam dörzsölésével.”

Vannak a természetben „szexis fajok”, és az ember ilyen. De nem vagyunk ezzel egyedül. 

A Kongó-medence sűrű esőerdői mélyén élő bonobo majmok – biológiai szempontból legközelebbi rokonaink – körében mindennapos a homoszexualitás, az önkielégítés, az orális és a csoportos szex, de ismerik a nyelves csókot és a nőstények gyakran egymást is kényeztetik. Aztán arról, hogy a gyönyör érzéséért mi mindenre képesek a delfinek – nos találékonyabbak, mint az ember…

Mi lehet az élvezetek igazi mozgatórugója?

Drog, szex és csokoládé … Prototípusai a gyönyörhöz vezető út eszközeinek.

Az utóbbi időben rengeteg tudásunk halmozódott fel a drogokról. Viszont kevesebbet tudunk arról, hogyan is működik az élvezet mögött húzódó vágy. S vajon a szex szinte parttalan világában hol a helye a szolid simogatásnak, az önkielégítésnek vagy a pornónak? Mit magyaráz itt a vágy? És ez – a vágy - lehet a kulcsfogalom a csokoládé imádatának még pontosabb megértéséhez is.

Lányok, figyelem! A csokoládé nem okoz függőséget! Csak ami benne van! Főként a cukor!

Miként éled fel a vágy, hogyan szabályozza ezt a biológia és mi módon befolyásolja az, hogy társas lényként létezünk?

Öröm, játék, szenvedély – épít és rombol…

Izgalmas – gyönyörteli? – kalandozást kínálok. Vedd kezedbe – ha éppen szabad – ezt a könyvet: Paul Martin: Szex, drogok és csokoládé. Az élvezet tudománya. (HVG Könyvek, 2010.)

Serry NEGYEDIK levele Sandro-hoz

 

Kedves Sandro,
az olasz érettségiről kérdez. Mondja, maga Varázsló?
Mindig olyan témákat hoz elő, amiket szívesen megosztok magyar olvasóimmal, mert olyannyira mások, mint a nekünk megszokottak.
Sokan el sem tudják képzelni azt, hogy a gyermekük "megérik" szalagavató, tablókép, ballagás és érettségi szünet nélkül. Pedig itt éppen ez a helyzet.
A ceremóniákra oly kényes olaszok köszönik szépen, de a könnyfakasztó iskola-búcsúztatásból nem kérnek.
Szépen megvárják az ötödévesek is a tanév végét, nem írnak ó-ió-ció-áció-káció-akáció-vakációt a táblára. 

Nyugodt-kényelmesen 10-12 nappal a tanév vége után megírják az írásbeli feladatsort, majd a Bizottság kisorsol egy betűt, és az azzal a betűvel kezdődő nevű emberkék kezdik minden osztályban a szóbeli vizsgákat. Ha pl. a B-betűt húzzák, az addigi névsor szerinti elsők fognak utoljára vizsgázni.
Július közepére végeznek is...:-) Addigra nálunk már mindenki elfelejtette, hogy az idén is volt érettségi!

Van aztán itt még más is. Négy évvel ezelőttig a gyerekek telis-tele voltak adósságokkal:-)
Bizony, így is hívták őket: Debiti.
Vagyis ha valakinek tanév végén volt 1-2-3 tantárgya, amiből nem volt meg a "kettese", akkor nem kellett pótvizsgáznia, hanem vitte a bizonyítványában a tartozását akár 5 éven keresztül mindennemű szigorítás vagy probléma nélkül. Olyan volt ez mint mesében a királylány... hol volt, hol nem volt...
Volt is adósság meg nem is...
Mire érettségizni kellett, addigra valahová eltűnt; vagy egy plusz-feleltetés oldotta fel, vagy egyszerűen már nem tudtak mit kezdeni vele és a gyerek ott találta magát adósság nélkül. Elévült talán? :-)
Tanulónk tudása persze nem nőtt egyenes arányban az adósságok fogyatkozásával...

Na és a jegyek!! Hát az aztán felér egy vicc-sorozattal.
Van ugye az 1-től 5-ig terjedő sáv..., na hát az persze nem elég! A "kettes" a 6-nál kezdődik; persze nem értem, nem mindegy vajon, hogy valakinek csak kettesig nem elégséges a felelete, vagy 5-sel bukik, ha bukik? Mi a különbség egy 4-sel "elégtelen" és egy 2-sel "elégtelen" ELÉGTELEN között?
Ja és mi szükség van a 10-ig terjedő jegy-skálára, ha még sosem láttam gyereket, akinek akár 9-est is adtak volna a bizonyítványába?
Rejtély....
Ha sikerül megfejtenie, Sandro, árulja el nekem is!
Mosolyogva, Serry

Sandro HARMADIK levele Serry-nek

Cara Serry!

Igyekszem tanulgatni (cara - kedves), ki tudja, még hasznát vehetem. „Kész” vagyok fejlődni (pronto).

Az olaszok telefonálási szokásairól írt a múltkor - hogy "leegyszerüsítik" a dolgot. A magyarok is általában ezt teszik – bár a következő formula bennem inkább az igénytelenségre utal -, amikor így veszik fel a telefont:

Na mongyad!  Igen, így kell ezt itt írnom, hogy érzékeltessem a „prontóságot”.

S miről diskurálnak ott, a mindennapokban az emberek? Mi az, ami beszédtéma? A múltkori levelemben említettem: itt most rengeteg fiatal élet-halál kérdése az érettségi. Ott, a „csizmán” is ennyire fontos? Egyáltalán: mit „ér” ott a középiskola? S ha már gyerekek: valóban a gyerek a családban a „minden”? Vagy ez is csak olyan sztereotípia, mint sok más, amit az olaszokról gondolunk?

Kíváncsian várom válaszát!  Sandro

Ui: Samarcand már nem „érdekes”… Bejegyzése az értelmetlen pusztításról sajnos komorrá tette ezt a szót! Komorrá az ember lelkét. Mert EMBER ilyet nem tesz!

God bless the Child – Isten áldd meg a gyereket!

Minden jót, Cara Serry!

Samarcanda... avagy a miértek...

 „Újra eszébe jutott a kérdés, ami évek óta elgondolkoztatta földi életünk utolsó napjával kapcsolatban.

Amikor felébredünk reggel azon a végzetes napon, valamilyen módon másmilyennek érezzük magunkat? Miközben felvesszük a ruhát, amelyben meg fogunk halni, van valami előérzetünk, hogy mi fog történni?  Nem, azt mondta magának, nem tudhatod, hogy melyik nap az utolsó az életedben, amelyik minden álmodat, tervedet dugába dönti, de legalább hozzá lehet szokni a gondolatához, hogy elfogadjuk az elkerülhetetlent. Azt kell hinnünk, hogy ez nem lehet így másért, mint hogy szülessen belőle valami jó.” 

(Marlo Morgan: Il cielo, la Terra e quel che sta nel mezzo/Menny, Föld és ami közötte van c. regényéből fordította Serry)

Brindisi, 2012. május 19. Napos májusi délelőtt. Alig három hét a tanév végéig... Dél-Olaszország. Egy középiskola kora reggel. Egy eszement ötlet, egy egyáltalán nem remegő kéz. Először elhelyezi a szerkezetet, és nem áll meg itt. Vajon miért? Vajon kinek akar bizonyítani és mit? Mit érez, amikor megnyomja a távirányító gombját alig 50 m távolságból? S robban a bomba... egy iskola előtt... Nézi a következményeket? Nézi a pánikot, a hangzavart, a felszálló port? Látja ilyen távolságból a vért? Érzi az égett emberi hús szagát? 
Miért pont az a kislány? Miért ilyen vég? Miért? 
Ellopta a fiatalságát, az álmait, a vágyait. 
Melissa Bassi. Élt 16 évet.

Nem egy ilyen hír kapcsán akartam minap Samarcandáról írni, de annyira erről szól... 

A sorsszerűségről. Aminek meg kell történnie, megtörténik. Nem tehetünk semmit ellene. Amikor eljön a mi óránk, el kell mennünk. 

Legyen hát akkor ez a mai bejegyzés: 

„- Persze - mondta az ékszerész. - A halál eljön majd. Miért meglepődni? Ha nem a piacon, majd Samarcandában ér utol. Ismeri a történetet? Igen, ezt ismertem. Nemrég olvastam Robert Musil-tól. Ez egy régi közép-ázsiai történet, de úgy tettem, mintha nem ismerném, hogy elmesélhesse nekem.

Egy napon a kalifa elküldi a nagyvezért, hogy hallgassa meg, miket beszélnek az emberek a bazárban. Az el is megy a tömegbe, ahol észrevesz egy karcsú és magas nőt nagy,fekete köpenybe burkolózva, aki nézi őt. A megrémült Vezér elmenekül. Elrohan a kalifához és könyörög neki:

- Uram, segíts nekem! A bazárban láttam a Halált. Értem jött. Hadd menjek el, kérlek. Add nekem a legjobb lovadat.  Ha meghajszolom egy kicsit, azzal ma estére biztonságban lehetek Samarcandában.

A kalifa beleegyezik, és elővezetteti a leggyorsabb lovát. A Vezér nyeregbe ugrik, és teljes sebességgel elvágtat.

A kalifa kíváncsian kimegy a piacra. A tömegben meglátja a nagy fekete köpenyes nőt és megközelíti.

- Miért ijesztettél rá a Vezéremre? - kérdi.

- Hozzá sem szóltam - válaszolja a Halál. - Csak meglepett, hogy itt látom őt, mert a találkozónk ma este van Samarcandában.”

( Tiziano Terzani: Un altro giro di giostra/ Egy újabb kör a körhintán  c. könyvéből fordította Serry )

Serry HARMADIK levele Sandro-nak

Caro Sandro,
ha már olasz dolgokról kérdez, helyénvalónak látom az olasz megszólítást is.
Akkor is, ha a "Caro" nem annyira vicces, mint mondjuk ahogy itt a telefonra válaszolnak az emberek.
- Hallo, tessék, ki beszél? - ez nagyon hétköznapi válasz volna a mindent eltúlozni szerető honfitársaimtól.
Nem, ők nem oldhatnak meg ily egyszerűen egy mindennapi feladatot. Tehát ha megcsörren a telefon, lazán beleprontóznak.
Amikor ezt először hallottam, "kész lettem" tőle. S akkor még nem is tudtam, mennyire "megfelelően reagáltam". :-)
Aki nem érti ezt a gyönyörű-furcsa nyelvet, annak szívesen lefordítom, hogyan is zajlik ez.
- Csrrr-brrrr... / ez a telefon hangja /
Háziasszony kezet töröl, és belekiabál a kagylóba:
- PRONTO! - vagyis magyarul: KÉSZ!
Mondhatom, nem cifrázza túl... Ennyivel megoldja... :-)  Akkor is ezt a szòt hasznàlja, amikor kèsz az ètel...
Szóval akár a pereputtyot is hívhatná vacsorázni... :-)
Kedves Sandro, Samarcandáról majd legközelebb; annak a hangulata ebbe a ma elmesélt vicces "kész"-enlétbe nem illik bele.
Maradok tisztelettel, Serry

Éjszaka – szerelem – baglyok és földrengés

Olvasom Kalauz Nélküli blogját – ahogy „ígérte” amolyan igazi, csajos , mint legutóbbi posztja is: az éjszakai „csendről”, nyöszörgésről és zsörtölődésről, amikor már elmúlt a „mindennapi csoda önmagában” és bizony a kedvesért tűrni is kell. Először kaján módon egy nő monológja jutott eszembe:

„ …reggel van, ülsz az ágyad szélén, egyik ujjaddal az orrodba nyúlkálsz, másik kezeddel meg elmélyülten és jólesően vakarod a töködet. Közben büfizel is egy pohosat, mert dolgozik még benned a tegnap esti sör. A reggeli nap bágyadt fénye majd álmosan megpihen hosszúra nőtt lábkörmödön. Aztán kimész a fürdőszobámba, amely nálam kultikus helynek számít, telirakod a vécékagylót és a fogmosás után a kézmosóba fújod az orrodat. Használod ugyan a légfrissítőt, de azért nem tanácsos utánad behaladni a szaniterbe. A saját szagommal sem vagyok ilyenkor kibékülve, miből gondolod, hogy megszeretném a tiedet? Este van, leveted az alsógatyádat, amely elöl sárga, hátul barnás, le kellene drótkeféznem mielőtt a gépbe berakom. Megkívánsz egy hosszú, téli estén, és én egyszerűen kilépek a szoknyámból és a vastag pamut harisnyanadrággal egyszerre tolom le a bugyimat. A kritikus napokon majd mellédbújok, mert ilyenkor nagyon kellene a testmeleg, és reggelre összemenstruálom az ágyadat. Te a hátadon fekszel, horkolsz, vagy a fogadat csikorgatod, és szerencsém van, ha csak a tápcsatorna felső végén vagy akusztikus. Ilyen lesz ami világunk kedvesem, amikor elmúlik a dürgés láza, igazán nem kívánhatod tőlem, hogy harminc évig szeresselek.” (Szilágyi Gy.: Tiszántúli Emanuelle)

Ugyan, még fiatal a szerelem, el hát a megszokás rémképével. De az éjszaka akkor is próbára tesz, ahogy Kalauz Nélküli is írta: az alvó minden neszre érzékeny, úgymint (és itt néhány kiemelt idézet tőle, oly aranyos-stílusos, utólagosan remélem engedélyezi)

• „séróbelövés céljából történő állandó reggeli hajszárítás (sajnos a hajam reggeli állapota nem követi az aktuális trendet)
• folyton dudorászó, hevesen telefonáló, szomszéd szobában fiókot jó nagy lendülettel betoló lakótárs
• kurvagalambok idegbajos elhessegetése a függöny hirtelen mozdulatokkal való oda-vissza cibálása által (ezt a műveletet én hajtom végre önkívületi állapotban)
• éjjel álmatlanságban szenvedő és csöndben fejben kattogó, ámbár teljesen mozdulatlanul fekvő jómagam (Durván összecsatlakoztak az idegpályáink, mi? Mindenesetre én ezt igen komoly szerelmi vallomásnak veszem.)
• valamint álmában nyikorgó, nyöszörgő szerény személyem.”

Igen, az alvók és éberek közös kínja ez. Nyikorgások, a szomszéd wc-je, az az átkozott lift, burukkolnak a galambok, lehet rángatni persze a függönyt, és a nagy bölcsesség: senkit nem zavar a saját horkolása – dehogynem.

S akkor azt hallom, nem messze kies lakásomtól a varjak fészkét elfoglalták a fülesbaglyok, s a fák lombteste alól éjszakánként éles sivítás hallatszik, éhesek a fiókák. Paplan alá bújás, szentségelés, ideges fölülés – mintha az bármit segítene – és zummolás a számlapra: te jó ég, még csak hajnali négy… és fordulok általfelé, dühösen csapkodom a párnám, s de jó Csillagom, hogy most nem vagy itt, mérgem nem bánt téged, valahol távol Olaszhonban békésen alszol.

Édes álmodban felbukkanok - mint kicsoda is?  Elhagyott a múzsa mostan –,  tenger habjaiból kelek és hullámok hátán indulok feléd, én, a bronz barnára sült daliás széllovas, vágtatok, érkezem hozzád, felkaplak, s leszünk a beteljesülés.

Reggel nézem a postát: mint jeges szél és döbbenet hasítanak a betűk: éjjel 4-kor táncolni kezdett az ágyad, robaj, remegés, pánik, rohanás le a lépcsőn, végre kint! Hála istennek semmi se dőlt össze.

Egy óra múlva már majdnem alszol – ezeket írtad másnap -, de még reszket benned a soha meg nem szokható félelem, rettegés a zabolátlan természet őserejétől.

Éjjel van, az info-sztrádán már száguldanak a hírek:

Hajnali 4 óra után pár perccel a Bolognától 36 kilométerrel északra lévő Finale Emilia települést a Richter-skála szerinti 5,9-es erősségű földrengés rázta meg.

Tán ezidőtájt adtam még egy pofont a párnámnak, és nem is gondolhattam arra, hogy másnapra még rémisztőbbé dagadnak a tudósítások: a földrengésben heten haltak meg, több tucat sérült van és jelentős anyagi károk keletkeztek.

Rohadt baglyok…

Massachusetts

Ma reggel: hatvankét éves korában elhunyt Robin Gibb, a legendás Bee Gees együttes alapítója és énekes-dalszerzője. Halálhírét családja jelentette be hétfőre virradóra.

Az emlékezés a mai világban először is a legekről szól, „természetesen” felfelé kerekítve és harsogó színekkel leöntve. 200 millió eladott lemez – valójában „csak” 180 -, töretlen pályafutás – a kudarcokról, a zenekaron belüli feszültségekről most miért is - és hatalmas sikerek (Grammy-díjak, a Brit Birodalom érdemrendje, a „Beatles után a legtehetségesebbek” – szlogen, a diszkózene megújítói, Staying Alive minden idők 10 legjobb mozifilm-zenéi közt, nem sorolom).

Minél nagyobb, minél megdöbbentőbb a hír fájdalomértéke, annál jobban eladható. Szenzációk kellenek, hogy a hírlavina ne temessen el bennünket.

Elmélázok. Az „én generációm” sok tagja– bár szociológiai értelemben „mi” nem vagyunk már generáció –, de még inkább az eggyel előttünk lévők úgy hiszem, ugyanarra a dalra gondolunk. Hiszen a mai hír hallatán ugyanaz a torokszorító érzés, mint amikor 1980-ban lelőtték John Lennont – The dream is over, a Beatles nincs többé. Aztán a szomorúság, hogy üzlet lett a „magyar legenda” feltámasztása és többszöri újraélesztése – „Újra itt van a Nagy Csapat.  S nemrégiben hallhattuk, jövőre ismét színpadon az LGT – Ringasd el magad!

A képzeletbeli lemezjátszó korongján kislemez, 45-ös fordulaton. Házibuli. Temperával kékre, sárgára mázolt villanykörte pislákol, az asztalon szendvicsek és málnaszörp, a sarokban a félhomályban egy angol-magyar szótárt bújnak ketten, „keresik a szót”, később derül ki, hiába, a földrajzi nevek nem ott vannak. A szoba közepén összeölelkeznek a párok, egy lépés balra, egy lépés jobbra – ne keress benne politikai „üzenetet”, ez csak bódító szerelem-féle illat, vagy egy csók reménye legalább, mire vége a dalnak.

Robin hangja szárnyal, simogat, megremegteti bennünk az érzést, mintha mi is szabadok lennénk.

Massachusetts. Ez az álom is véget ért. Nyugodjék békében.

Zsák és a foltja

Párkapcsolatok a 21. században – holtomiglan-holtodiglan

Legjobb barátnőm (na, ez a szó is magyarázatra szorul – majd lesz) ötlete volt: írjak a 21. századi párkapcsolatokról.

Hatalmas téma, és rengeteg ismeret, mit lehet itt tenni?

Kezdjük a legkézenfekvőbbel: „komoly kapcsolat”. Ez még mindig a leggyakoribb vágya, különösen a nőknek. Egyszóval a házasság. Valóban ez? Még mindig? És mi az alapja? Létezik még holtomiglan-holtodiglan?

Nézzük a tényeket:

A nemi viselkedést és a párkapcsolatokat biológiai késztetések és társadalmi szükségletek, elvárások sajátos folyamatai befolyásolják. Ez nyilván érvényes a házasságra is. No de a házasság „természetszerűleg” egy férfi és egy nő kapcsolata?

A biológia felől: A földön élő emlősök kb. 5 %-a monogám. És az ember? Az eddig létezett és ma élő kultúrák 87 %-a nem monogám. Más megközelítésben: az ember természeténél fogva poligám – bár az emberiség 16 %-a genetikailag monogám.

Nem gondolom, hogy érdemes volna azon vitatkozni, ezek a számok vajon pontosak-e?A fő arányok az érdekesek.

A társadalom oldaláról: azt a megállapítást is oszthatjuk, hogy a monogámia civilizációs kérdés. A hűség pedig tanult intelligencia.

Tudjuk: a házasság-család intézménye gazdasági kényszerek és a kereszténység befolyása révén vált kívánatos együttélési móddá.

A nő számára a házasság azért fontos, mert azt deklarálja, hogy ő az egyetlen és a legfontosabb a férfi életében. Ugyanakkor se vége se hossza a házasságot rabigának, sorscsapásnak jellemző rengeteg szólásnak – zömmel a férfiak szemszögéből.

Ray visszafelé pörgeti le az esküvőjéről készült videófelvételt. Azt mondja, hogy így azt látja, szabad emberként távozik a templomból. (Pease)

A történelem eddigi tapasztalata szerint kimondhatjuk: a monogám kapcsolatra épülő házasság sosem működött igazán „hatékonyan” – általában! (Bár ahogy mondják, a kivételek … )

Ez törvényszerű, hiszen egészen más a férfiak és a nők késztetése. A korábbi motívumok mára meggyengültek, a párkapcsolatok új dimenziói nyíltak.

Ezt a szakadékot a civilizálódó társadalmak igyekeztek áthidalni, a házasság „terheit” szükségszerű felelősségvállalásnak, áldozatnak, vagy „befektetésnek” ábrázolni.

Mindenképpen házasodjatok meg; ha jó feleséget szereztek, boldogok lesztek - ha rosszat, akkor filozófusok. (Szókratész)

Mi változott napjainkra?

Sorolhatjuk: a házasságkötések száma csökken (az elmúlt 20 évben több, mint 40 %-kal), a válások sokasodnak (ma ezer házasságra közel 600 válás „jut”), az élettársi kapcsolatok mind jellemzőbbek (a párkapcsolatokon belüli aránya mára meghaladta a 70 %-ot), s egyáltalán, a párválasztás és a kapcsolatok célja, tartalma is átrendeződött.

A nő gyakran akar lefeküdni azzal a férfival, akit szeret.

A férfi gyakran akar lefeküdni. (A. Pease)

Az új törekvéseket jól mutatják egy hazai vizsgálat eredményei is: több mint ezer nő és férfi válaszolt arra a kérdésre, hogy számára milyen együttélési forma felelne meg legjobban. A lehetséges válaszok:

1.  Egész életre szóló, kizárólagos párkapcsolat  (házasság).

2.  Egymást követően több, kizárólagos kapcsolat.

3.  Egy állandó és több, rövidebb kapcsolat.

4.  Két-három tartós, párhuzamos kapcsolat, házasság nélkül.

5.  Függetlenségemet nem veszélyeztető,, szerelmi  kapcsolatok.

6.  Inkább szexmentes, baráti kapcsolatok  ápolása.

A túlnyomó többség az első három közül választott, s ezen belül igen sokan jelölték a harmadikat, a nyitott házasságot! Mindebből több tanulság is következik.

Egyrészt az, hogy a hagyományos házasság igénye még erőteljesen jelen van, de ezt alaposan megosztja, hogy már messze nem csak az egy életre szóló kapcsolatok iránti vágy él.

Ezek nyomán olyan dilemmák merülnek fel, mint az önmegvalósítás, az új szerepek, a hűség, a féltékenység, a szexuális változatosság.

Maradjunk most a kezdeteknél: ebben az új helyzetben ki, hogyan választ? Aki keres, az talál? Vagy a szerelem még mindig vak? Nos, ezekről legközelebb.

Én házasságpárti vagyok. Nem prüdériából, evolúciós megfontolásokból. (Szendi Gábor)

Uff! – mondta Winettou és kilépett az alkalmazásból

Gyermekkorom NDK-s indiánfilmjei … Az apacs törzsfőnök, Winnetou (magyarul: Égő víz … ld. Steven Segal: Lángoló jég és társai) a szónoklat végén beleszív a pipájába, majd azt mondja: Uff! Én beszéltem! Igaz, ez németül tán úgy hangzott: Uff! Ich sagte, de akkor erre nem adtunk.

Mit is jelentett ez? A vitának vége, a főnök ősei bölcsességét idézve döntött. Valami nagyon egyszerű világkép volt ez: a naiv, őszinte, becsületes indiánok, és velük szemben a gaz, pénzsóvár, kegyetlen kovbojok.  A jó és a rossz, a végén pedig természetesen győz a jó.

És mi van most? Közhely: omladozóban az az érték-és normarend, ami még képes volt különbséget tenni a szép és a rút között.

Nemrégiben eggyel én is szaporítottam S8, azaz „Kén Tomi” Mizu-videója letöltőinek táborát – akkor már 14,2 millióan voltunk! – mert meg akartam nézni, mi is az, ami ennyire megosztja a közvéleményt.  És itt jött a dilemmám! Szabad-e a kritika? Főleg: a fanyalgás, a hüledezés, hogy na, ez már tényleg „gáz”. Az ellentábor ugyanis azonnal visszavág: Nem ízlik? Ne edd! Nem tetszik? Ne nézd! OFF! Elvégre szabadság van, végre! Akinek EZ jó, hadd élvezze! Valóban ilyen egyszerű? Nincs szükség már az idejemúlt „esztétikai mércére”? A választáshoz elég egy gomb: On/Off.

Úgy vélem, e felfogás mögött van valami cinkos összekacsintás: Te is tudod, én is, minek álszenteskedni? Az valóban igaz, ha a kalapáccsal az ujjamra ütök, én se azt mondom: Ihajj, tyuhajj, azt a nemjóját neki! Bár csúnya szóba öntött fájdalmam nem üvöltöm bele az éterbe. Ma azt látjuk, az a „trendi”, aki szabadszájú (ami nem azonos a szókimondóval).  A trágár szó mindennapivá lett, sőt,  garancia a sikerre. A Thália színházban lépett fel az a fiatal stand-up-os, aki sokszor hangoztatta, ő az egyedüli köztük, aki nem káromkodik. Most viszont megtört a jég: műsorának végén „elengedte” magát egy megb…lak „kedvéért"!  Vagy a közönségért? A sikerért? Vastaps! A mi kutyánk kölyke. 
Nézem alternatív államelnökünk pornó-zene-videóját … Most döbbenek rá, miért is jó kifejezés, hogy videómegosztó.  Én azoknak az oldalán állok, akinek már szavuk sincs az ilyen „művekre”.  Dosztojevszkij,  József Attila, Cseh Tamás …, kiragadtam néhány ikont a „kultúra halhatatlanjainak csarnokából”. Én még hozzájuk méricskélek.  Na de akkor miért néztem meg Dopmant? Volt választási lehetőségem – mondják!  Valóban volt? Igen, a készülékemen ott a gomb, persze. Csak attól tartok, hamar itt az idő, amikor mindent ellep a mosdatlan cinizmus, és akkor már hiába nézek körbe: Uff, én szóltam! Off …

Sárkányok barlangja

A sors szeszélye mondjuk sokszor, ha valami kívül esik akaratunkon. De miért gondoljuk, hogy megismerhetetlen a jövőnk? Közel száz évvel ezelőtt Dániában egy biológiai kongresszuson hangzott el az, hogy az ismert világban először fordult elő az, hogy egy természeti lény – az ember – kiszakadt a természetből és társadalmivá lett. S e pillanattól kezdve máig húzódó törekvés, hogy az ember visszakerüljön az örök harmóniába. Az ismeretlentől, a haláltól való félelem mozgatja az emberi gondolkozást, mondják más filozófusok.

Popper Péter utolsó műveinek egyike a Sárkányok barlangja című kötet. Az utolsó nagy bölcsek egyikétől megtanulhatjuk azt is, hogyan lehet értelmesen és logikusan kérdezni, akár olyan nagy dilemmákról is, mint a születés, a lét, a tudat és a lélek kapcsolata, a halálközeli élmények, az önpusztítás és a félelem.

A könyv elején a következő ajánlás figyelmezteti az olvasót: Ez a könyv nehezen vállalható gondolatokat is tartalmaz! Nosza, aki kérdezni mer, és szellemi kalandra vágyik, aki nem fél attól, hogy kérdéseket igen, de bizonyosságot nem talál, lapozza végig ezt az írást! Humor, játékosság, de a sorok között az örök kérdés: Ki vagyok én?   Az olvasó nem fogja megtudni a „választ”, de elindulhat azon az úton, ahol legalább a kereszteződésig eljuthat. (Popper Péter: Sárkányok barlangja. Saxum. 2011.)

Sandro MÁSODIK levele Serry-nek

Kedves Serry!

A magyar piacokon nem a tavasz friss szele lebbent, inkább viharos szél sodor mindenfélét …legtöbbek számára bizonytalanságot. Több tízezer fiatalnak, családjaiknak például azt, mi lesz, ha a gyermeket éretté nyilvánítják? Tovább tanulhat? Lesz-e állása? Lesz-e jövője? Vajon ezen a vizsgán áll vagy bukik mindez? Olaszhonban is ekkora dilemma ez? A piazza milyen színét, ízét mutatja ott? Mi most a legkelendőbb áru? Itt megjelent az újhagyma, a saláta, az újkrumpli, amire friss petrezselymet szór vasárnap a legtöbb háziasszony, mellé rántott húst kanyarít – mondják, egészségesebben kéne élni. Minden valamire való tv- műsorban főzőcskéznek, közben a boltban már kapható a sertészsírral vagy töpörtyűvel töltött csokoládé.

A tavasz a változás szele is, tempora muntantur, de itt a reményt torkon ragadja a kétkedés, mit hoz a holnap, de legfőképp, mit visz …Milyen szelek járnak hát arrafelé, felöltözött-e tavaszi ruhájába kis városkája?

Kedves Serry, ne feledje, ígérte nekem, hogy ír majd Samarcanda-ról is!

A magyar azt mondja: Szeretettel üdvözlöm, és kíváncsian várom válaszát! Sandro

Kedvidézek/2.

                                              

   Bizonyos emberek, eszmék, helyzetek, melyek életedhez, jellemedhez, világi és szellemi sorsodhoz tartoznak, állandóan útban vannak feléd. Könyvek. Férfiak. Nők. Barátságok. Megismerések, igazságok. Ez mind feléd tart, lassú hömpölygéssel, s találkoznotok kell egy napon. De te ne kapkodj, ne siettesd útjukat és közeledésüket. Ha nagyon sietsz feléjük, elkerülheted azt, ami fontos és személyesen tiéd. Várj, nagy erővel, figyelmesen, egész sorsoddal és lényeddel.     

(Márai Sándor)

Haiku N. 3

      lélekharang kong
mocsár cuppog feketén
      merül a bánat

                            / by Serry /

                                                     

BÖLCSKAVICSOK

„Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra.”  (József Attila)


„Minden, amit hallunk, vélemény, nem tény, és minden, amit látunk, nézőpont, nem a valóság. (Marcus Aurelius)”

„Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.”  (József Attila)

"Ma már nemcsak orvosok, agykutatók, neurológusok, de a kvantumfizikával foglalkozó tudósok is feltételezik, hogy a tudat helye nem kizárólag az agyban található. Feltételezhető, hogy az atomok mélyén, az atommag és az elektronok között lévő térben sokmilliárd kilobyte információ tárolására elegendő hely van. A tudósok feltételezik, hogy az ezen a szinten tárolódó információtömeg, amit mi, emberek gondolatokként, érzelmekként - vagyis tudatként - ismerünk, folyamatosan bővül, a születés előtt is létezett, és a halál után sem szűnik meg. A tudat talán a szoftwernek, az agy a hardwernek tekinthető, és az információ térben és időben éppoly végtelen, mint az internet." (Popper Péter)

"Két érzéketlen találkozik
De egyik sem fogja fel ..."  (Sándor György)

Csak arról szoknánk le, hogy "a szép jövőről" akármit is mondjunk! Hiszen rettenetes dolgokra képesek érte az emberek. (Ancsel Éva)

"Mindig unalmas, amikor egy eleven, élettől, felelősségtől meleg kultúra kihűl és átmerevedik a civilizációba." (Márai Sándor)

"Azt tapasztaltam, hogy szeretkezéskor olyan szorosan tapadnak egymáshoz a nyálkahártyák, hogy az erkölcs nem fér el közöttük." (Diderot)

Kedvidézek/1.

                                                    

A lélek egyensúlya: a lelkiismeret tisztasága.             
/ Kovács Margit, keramikus. 1902-1977/

Hatalom és iskola

             

A hatalom és az iskolarendszer kapcsolatáról kérdezett hozzászólónk, Zsuzska … Huh, ez nagyon nagy falat, valamit írok azért erről is, de inkább ennek egy sajátos rész-összefüggéséről.

Amikor Mária Terézia kijelentette, hogy az oktatás politikum, tehát fontos államérdek, akkor azt tette világossá, hogy a Habsburg birodalom egységének megerősítése érdekében az oktatási rendszert is át kell alakítani. Magyarul: központosítani!  Az 1777-ben kiadott Ratio Educationis szabályozta ezt. Ezek után minden időszak politikai hatalma hasonlóképp cselekedett. (Fontos elemei ezeknek az olyan kérdések, hogy mi is az adott korban az „érvényes tudás”, vagy melyik társadalmi csoport érdekei az elsődlegesek, vagy mi legyen az egyházak szerepe, stb.)

Most viszont fordítok egyet: a hatalom és az oktatás kérdéskörébe beletartozik a kapcsolati tőke problémája is. Idézet a Mercedes hamarosan megnyíló kecskeméti gyárának honlapjáról:

„A legjobbat vagy semmit.” A vállalat minőségmenedzsmentje számára ez az idézet mindennél többet jelent. Nem csak a központi vállalati értékeinkre, a lelkesedésre, megbecsülésre, integritásra és fegyelemre, hanem egyidejűleg megélt vállalati kultúrára is utal. Ennek a vezetőségi igénynek valamennyi munkatárs gondolkodását és cselekvését jellemeznie és vezetnie kell.

Szép. Akkor talán nem véletlen, hogy a gyár menedzsmentjének tagjai szinte kivétel nélkül ugyanarra a német egyetemre jártak! A kapcsolati tőke! Tény, hogy ma az állások nagyobbik fele a személyes kapcsolatok alapján „kel el”. Viszont a jelenlegi hazai – és egyre inkább központosított – oktatási rendszer csak bizonyos rétegek számára teszi (majd) elérhetővé a megfelelő kapcsolati tőke felhalmozását.

Ez összefüggésben áll azzal is, hogy míg 2011-ben az állami finanszírozású felsőoktatási képzésre 53 450 főt vettek fel, ez a szám 2012-re igen drasztikusan, 33 927-re csökkent. A következő évekre pedig további szűkítést tervez az oktatási kormányzat. Ugyanakkor a magyar családokban az uralkodó szemlélet még mindig csupán ez: szakmát vagy diplomát adni a gyerek kezébe. Mai árakon számolva egy gyermek diplomához juttatása kb. 35-45 millió forintba kerül. De mit kezd a gyermek egy diplomával? „Nyugaton” az oktatási rendszer, mi több az emberek gondolkodása ettől előrébb tart: már az alsószintű képzésben is fontos elem a kapcsolati tőke kiépítése, az együttműködési készség-képesség fejlesztése, és kiemelten a működőképes idegennyelv-tudás. Nem véletlen, hogy nagyon sokan küldik tanulni hosszabb-rövidebb időre külföldre a gyermekeiket. S ez nem csupán pénz-kérdés, hanem egy szemlélet is. Nem csak a felsőbb rétegek kiváltsága lehet a kapcsolati tőke, a külföldi ösztöndíj. Tisztában vagyok a realitásokkal, nem vagyok naiv. De az első lépéshez a szemléletváltozás is hozzátartozik.

Magyarországon most van kiépülőben egy gyermekkarrier-tervezési program, ami már az alapján szerveződik, hogy ne csupán egy szakma vagy diploma legyen a cél, hanem a kapcsolati tőke, a mobilitási képesség és az „érvényes” nyelvtudás. Azt gondolom, ez nem a jövő, hanem a jelen! Erről talán legközelebb.

Haiku N. 2.

                  Lelkünk magánya
        szikrázó csillagok közt
             Végtelenbe ér...                       / by Serry /                

                                                                                              

Serry MÁSODIK levele Sandro-nak

Cserebere fogadom, többet vissza nem adom:-)
Kedves Sandro, a háborúnak vége..., kardokra semmi szükség:-)
A piac már más téma...
A Piazzán zajlik az élet. Fűszer-illatot visz a szél, szivárvány-ruhák lobognak, babasírás; távoli kacagás.
A "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" - érzete lengi be...
Mindenki jelen van, nehogy lemaradjon valamiről...
La Piazza è la vita... - A Piac az maga az élet...:-)
Napos délutánt kívánva maradok tisztelettel Serry
Ui. Emlékeztessen majd, írjak majd Samarcandáról is magának...

                                                                       

Haiku N. 1.

A Haiku japàn versforma ; 5-7-5-ös képbe zárt vers

                                              Fàjna egyszer majd
                                          mint szivedbe ègett èrc
                                                szerelem neked....                                                                                         / by Serry /                                                    

                                                               

Közmondások

Sziasztok, sokan beszéltek idegen nyelveket! Az alábbi módon írjatok tükör - közmondásokat! 

Jópofa, érdekes gyűjteménynek ígérkezik...

                                                                                    * * *


Aki amit főzött, egye meg! 

       Volevi la bicicletta? Pedala!   -   Biciklit akartàl? Pedàlozz!     
                            (olasz)

 

  

* * *

Több is veszett Mohácsnál 

Non piangere per il latte versato (olasz)

         Ne sirasd a kiömlött tejet

It’s no use crying over spilt milk (angol)  

 * * *