Bizalom - e dőre álom

 

Ülök a „HIVATAL” folyosóján, kezemben sorszám. Rettegek. Vajon elég lesz-e a tucatnyi okirat, igazolás, adatlap, aláírva, pecséttel, stb.

Mert a HIVATAL bizalmatlan. Tán attól tart, hogy az ügyfél hazudik. Hogy nem is ott lakik, a jövedelme sem annyi, nincs kutyája, egyébként pedig nem is űrhajós, hanem vájár, akinek kinőtt a harmadik melle ezért leszázalékolták.

Hánykódik az elmém hullámról hullámra.
Rajzol a képzelgés álmatlan pillámra:
Pillámat beírja mozgó képeivel,
S képeit a tarka életből szedi fel.
Ott van a bízalom, ez a dőre álom;
Ott ül a kaján hit egy törött nádszálon; (Arany János)

Pedig mindent tudnak rólunk. A Nagy Testvér rögzítette már az összes adatunkat, de ennek ellenére újra és újra bizonyítanunk kell, hogy mi vagyunk önmagunk.

Igaz eset: gyerektartás módosítása ügyében érkezett kérvény ahhoz a bírósághoz, amelyik korábban megállapította annak összegét. Visszadobták a beadványt azzal, hogy a kérelmező nem csatolta a gyermek születési anyakönyvi kivonatát. Azt a dokumentumot tehát, aminek alapján a bíróság egyébként korábban eljárt. Eszerint a bíróság már nem csak az ügyfélben nem hitt, hanem saját magában sem?

A bizalom színterei átfogják a mindennapi emberi kapcsolatok, az intézmények, illetve a különböző „rendszerek” világát.

Napjaink egyik igen népszerű társadalomkutatója, Fukuyama, több könyvet is szentelt a bizalom szintjeinek és természetének elemzésére.

Szerinte a bizalom a szabályszerű, becsületes és együttműködésre kész viselkedés elvárása egy közösségen belül. S a bizalom egyúttal a legfontosabb eleme az úgynevezett társadalmi tőkének. A társadalmi tőke pedig az emberek együttműködési képessége – ami viszont bizalom nélkül nem lehetséges.

Helyben vagyunk. A nagy kérdés: kiben, miben bízunk mi, magyarok?

Ha vannak barátaid, már nincs szükséged ellenségre. (Sandro)

A Capital Research kutatása szerint a magyar emberek 2009-ben legjobban Egerszegi Krisztinában bíztak. „Egér” mítoszának fontos eleme a hitelesség volt. Ez az, ami az ő esetében tényleg nem kérdőjelezhető meg. Ahogy utódja, Cseh Laci is példaképpé vált, akárcsak a férfi vizilabda - válogatott.

Fontos, hogy legyenek példaképek, no de mit ér mindez, ha a körülöttünk lévő világ bizonytalansággal tölt el?

A TÁRKI kutatásából tudjuk, hogy a bizalmat egy 0-tól 10-ig tartó skálán pontozva a magyarok 2011-ben alig több mint 4-est adtak önmaguknak.

A különböző szakmák képviselői közül pedig – ez egy nemzetközi kutatás volt – a magyarok leginkább a tűzoltókban bíznak. Őket követik a postások, tanárok, tanítók és az orvosok.

A sor legvégén a politikusok állnak. No comment …

További beszédes megállapítás, hogy a világ több mint ötven országával összehasonlítva a magyarok vannak a leginkább meggyőződve arról, hogy a gazdasági tevékenység során az egyes szereplők csak egymás rovására érvényesülhetnek. Azt is leírták, hogy a megkérdezettek 80 %-a szerint Magyarországon becsületesen nem lehet meggazdagodni.

Minél kevésbé vagyunk szavahihetők, annál inkább feltételezzük ezt másokról is. (Gary Chapman)

Vissza Fukuyama gondolataihoz: azokban az országokban, ahol a bizalom (mint a legfontosabb társadalmi tőke) kisfokú, ott hiába a rendszerváltozás, a szerkezeti átalakítások, reformok, azokból az országokból nem lesz semmi.

Sokan nem szeretik Fukuyamát éles, kategorikus kijelentéseiért. Ezért a summázatáért sem: Magyarország egy olyan posztkommunista ország, ami a nem eléggé demokratikus szemléletével, és nem megfelelő piacosodásával, továbbá irredentizmusával jellemezhető.

Ez utóbbira különösen sokan kapták fel a fejüket. Még hogy irredenta ország lennénk? Felesleges számon kérni egy amerikai kutatótól, miért nem elemzi részletesen azt, hogy a különböző népcsoportokat felelőssé tevő, bűnbakot kereső nézetek mennyire általánosak. S miért nem tér ki arra sem, hogy remélhetően még többségben vannak a jóérzésű, tájékozott, európai gondolkodású emberek. Egy kívülről szemlélődő a „végeredményt” kezeli tényként. Az pedig tény, hogy ott, ahol a bizalomnak és a kétkedésnek kizárólag tényeken volna szabad alapulnia – a magyar parlamentben - ma büntetlenül lehet például zsidózni. Is. Cigányozni. Is. A melegeket szidni. Is. Meg anyázni. Is. Meg laptopon meccset nézni. Is.

Bízzunk bennük? „Ezek” után?

Az intézményi bizalom tekintetében Európában sereghajtók vagyunk – így a TÁRKI jelentése. Az egyes intézményekkel kapcsolatos vélekedést vizsgálva kiderült, hogy a rendőrséggel kapcsolatos nem túl erős bizalom alig változott, és hasonlóan rossz az Országgyűlés megítélése is.  

Fukuyama a bizalom szintje alapján kétféle társadalmat különböztet meg: van olyan, ahol magas a bizalom szintje és erős a társadalmi tőke, és van, ahol alacsonyabb mindez. Ahol magasabb a bizalom szintje, ott gyorsabb gazdasági növekedést tud elérni az ország, szorosabbak az emberi (családi és baráti) kapcsolatok, boldogabbak az emberek, hiszen bíznak egymásban, számíthatnak egymás segítségére; jobban teljesítenek munkahelyükön, sőt akár tovább is élnek.   „Itt élned s halnod kell…”

A bizalmatlanság a harmonikus társadalmi együttélés lehetetlenségét és főként legintimebb kapcsolatunk, a család szétesését jelenti. (Popper Péter)

Ücsörgök a hivatali folyosón, már csak öten vannak előttem. Olvasgatom a falra ragasztott tájékoztatókat. Köztük azt, ami sorolja, hogy meddig érvényes egy személyi igazolvány. Hat éves korig 3 év, 4 éves kortól 8 év, és így tovább. S akkor megigazítom a szemüvegem, mert ezt látom: 70 éves kor felett 50 év, határozatlan. Micsoda? Hogy 50 év? A tárgyilagosság kedvéért: utánajártam, az ide vonatkozó kormányrendelet szerint 70 éves kor felett határozatlan ideig érvényes a személyi igazolvány. A Mecsekalján úgy látszik nem. A pécsi okmányiroda csak 50 évet ad. Akkor 120 évesen és egy naposan már nem leszek érvényes? Azt mondják, én nem élek addig? Ugyan! Legalább ebben hadd bízzak, ezt ne vegye el tőlem a Hivatal. Ígérem, addig mindent kitöltök, igazolok, beadok, bevallok… Nagy Testvér! Hagyd meg az önbizalmam! S bízz bennem, sokáig akarok még élni, hogy te boldogan pecsételhess!