Bíbor füst a vizen

Összeszorul a gyomrom, itt már nincsenek miértek, csak üres mondatok: ez az élet, és egyszer minden véget ér. Ahogy elsuhannak fölöttem is ezek a közhelyek és évek, egyre több a veszteség, hiszen fiatalságom idejének nagyjai, a példaképek, az ikonok, az istenek is megöregszenek. Nemrég a Bee Gees énekese hallgatott el, a Massathussets és a többi nagy sláger így vált immár örök emlékké.

Korosztályom tagjai és az eggyel idősebbek értik a kérdést: Emlékszel, amikor megszólalt az a riff, tudod, a „füstavizenelején”? Ami minden gitározni tanulónak kötelező lecke volt!

Smoke on the water …

Ebből a dalból tudtuk meg, hiába égett le a stúdió, a zene akkor is szólt tovább!

  
Few red lights and a few old beds
we made a place to sweat
no matter what we get out of this
I know, I know we'll never forget
Smoke on the water
a fire in the sky
Smoke on the water

Néhány piros lámpa, öreg ágyak, izzadás, igen, nem számít, mit hozunk ki ebből, tudom, sose felejtjük el. Füst a vízen és tűz az égen.

De elhallgatott a Hammond orgona is, ami oly testessé és elementáris erejű hömpölygéssé duzzasztotta a „bíborszín” zenét.

Hétfőn, 71 éves korában elhunyt Jon Lord, a Deep Purple alapító tagja, a Smoke ont the water, és megannyi dal társszerzője.