Ülök a „HIVATAL” folyosóján, kezemben
sorszám. Rettegek. Vajon elég lesz-e a tucatnyi okirat, igazolás, adatlap,
aláírva, pecséttel, stb.
Mert a HIVATAL bizalmatlan. Tán attól tart,
hogy az ügyfél hazudik. Hogy nem is ott lakik, a jövedelme sem annyi, nincs kutyája,
egyébként pedig nem is űrhajós, hanem vájár, akinek kinőtt a harmadik melle
ezért leszázalékolták.
Hánykódik az elmém
hullámról hullámra.
Rajzol a képzelgés álmatlan pillámra:
Pillámat beírja mozgó képeivel,
S képeit a tarka életből szedi fel.
Ott van a bízalom, ez a dőre álom;
Ott ül a kaján hit egy törött nádszálon; (Arany János)
Rajzol a képzelgés álmatlan pillámra:
Pillámat beírja mozgó képeivel,
S képeit a tarka életből szedi fel.
Ott van a bízalom, ez a dőre álom;
Ott ül a kaján hit egy törött nádszálon; (Arany János)
Pedig
mindent tudnak rólunk. A Nagy Testvér rögzítette már az összes adatunkat, de ennek
ellenére újra és újra bizonyítanunk kell, hogy mi vagyunk önmagunk.
Igaz
eset: gyerektartás módosítása ügyében érkezett kérvény ahhoz a bírósághoz, amelyik
korábban megállapította annak összegét. Visszadobták a beadványt azzal, hogy a
kérelmező nem csatolta a gyermek születési anyakönyvi kivonatát. Azt a
dokumentumot tehát, aminek alapján a bíróság egyébként korábban eljárt.
Eszerint a bíróság már nem csak az ügyfélben nem hitt, hanem saját magában sem?
A
bizalom színterei átfogják a mindennapi emberi kapcsolatok, az intézmények, illetve
a különböző „rendszerek” világát.
Napjaink
egyik igen népszerű társadalomkutatója, Fukuyama, több könyvet is szentelt a
bizalom szintjeinek és természetének elemzésére.
Szerinte
a bizalom a szabályszerű, becsületes és együttműködésre kész viselkedés
elvárása egy közösségen belül. S a bizalom egyúttal a legfontosabb eleme az
úgynevezett társadalmi tőkének. A társadalmi tőke pedig az emberek együttműködési képessége – ami viszont bizalom nélkül
nem lehetséges.
Helyben
vagyunk. A nagy kérdés: kiben, miben bízunk mi, magyarok?
Ha
vannak barátaid, már nincs szükséged ellenségre. (Sandro)
A
Capital Research kutatása szerint a magyar emberek 2009-ben legjobban Egerszegi
Krisztinában bíztak. „Egér” mítoszának fontos eleme a hitelesség volt. Ez az,
ami az ő esetében tényleg nem kérdőjelezhető meg. Ahogy utódja, Cseh Laci is
példaképpé vált, akárcsak a férfi vizilabda - válogatott.
Fontos,
hogy legyenek példaképek, no de mit ér mindez, ha a körülöttünk lévő világ bizonytalansággal
tölt el?
A
TÁRKI kutatásából tudjuk, hogy a bizalmat egy 0-tól 10-ig tartó skálán pontozva
a magyarok 2011-ben alig több mint 4-est adtak önmaguknak.
A
különböző szakmák képviselői közül pedig – ez egy nemzetközi kutatás volt – a
magyarok leginkább a tűzoltókban bíznak. Őket követik a postások, tanárok, tanítók
és az orvosok.
A sor legvégén a
politikusok állnak. No comment …
További beszédes
megállapítás, hogy a világ több mint ötven országával összehasonlítva a
magyarok vannak a leginkább meggyőződve arról, hogy a gazdasági tevékenység
során az egyes szereplők csak egymás rovására érvényesülhetnek. Azt is leírták,
hogy a megkérdezettek 80 %-a szerint Magyarországon becsületesen nem lehet
meggazdagodni.
Minél
kevésbé vagyunk szavahihetők, annál inkább feltételezzük ezt másokról is. (Gary
Chapman)
Vissza
Fukuyama gondolataihoz: azokban az országokban, ahol a bizalom (mint a legfontosabb
társadalmi tőke) kisfokú, ott hiába a rendszerváltozás, a szerkezeti
átalakítások, reformok, azokból az országokból nem lesz semmi.
Sokan
nem szeretik Fukuyamát éles, kategorikus kijelentéseiért. Ezért a summázatáért
sem: Magyarország egy olyan posztkommunista ország, ami a nem eléggé demokratikus szemléletével, és nem megfelelő
piacosodásával, továbbá irredentizmusával jellemezhető.
Ez utóbbira különösen sokan kapták fel a fejüket. Még hogy irredenta
ország lennénk? Felesleges számon kérni egy amerikai kutatótól, miért nem
elemzi részletesen azt, hogy a különböző népcsoportokat felelőssé tevő,
bűnbakot kereső nézetek mennyire általánosak. S miért nem tér ki arra sem, hogy
remélhetően még többségben vannak a jóérzésű, tájékozott, európai gondolkodású
emberek. Egy kívülről szemlélődő a „végeredményt” kezeli tényként. Az pedig
tény, hogy ott, ahol a bizalomnak és a kétkedésnek kizárólag tényeken volna
szabad alapulnia – a magyar parlamentben - ma büntetlenül lehet például
zsidózni. Is. Cigányozni. Is. A melegeket szidni. Is. Meg anyázni. Is. Meg
laptopon meccset nézni. Is.
Bízzunk bennük? „Ezek” után?
Az
intézményi bizalom tekintetében Európában sereghajtók vagyunk – így a TÁRKI
jelentése. Az egyes intézményekkel kapcsolatos vélekedést vizsgálva kiderült,
hogy a rendőrséggel kapcsolatos nem túl erős bizalom alig változott, és hasonlóan
rossz az Országgyűlés megítélése is.
Fukuyama
a bizalom szintje alapján
kétféle társadalmat különböztet meg: van olyan, ahol magas a bizalom szintje és erős a társadalmi tőke, és van, ahol alacsonyabb mindez. Ahol magasabb
a bizalom szintje, ott gyorsabb gazdasági növekedést tud elérni az ország, szorosabbak
az emberi (családi és baráti) kapcsolatok, boldogabbak az emberek, hiszen
bíznak egymásban, számíthatnak egymás segítségére; jobban teljesítenek munkahelyükön,
sőt akár tovább is élnek. „Itt
élned s halnod kell…”
A
bizalmatlanság a harmonikus társadalmi együttélés lehetetlenségét és főként
legintimebb kapcsolatunk, a család szétesését jelenti. (Popper Péter)
Ücsörgök
a hivatali folyosón, már csak öten vannak előttem. Olvasgatom a falra
ragasztott tájékoztatókat. Köztük azt, ami sorolja, hogy meddig érvényes egy
személyi igazolvány. Hat éves korig 3 év, 4 éves kortól 8 év, és így tovább. S
akkor megigazítom a szemüvegem, mert ezt látom: 70 éves kor felett 50 év, határozatlan.
Micsoda? Hogy 50 év? A tárgyilagosság kedvéért: utánajártam, az ide vonatkozó
kormányrendelet szerint 70 éves kor felett határozatlan ideig érvényes a
személyi igazolvány. A Mecsekalján úgy látszik nem. A pécsi okmányiroda csak 50
évet ad. Akkor 120 évesen és egy naposan már nem leszek érvényes? Azt mondják,
én nem élek addig? Ugyan! Legalább ebben hadd bízzak, ezt ne vegye el tőlem a
Hivatal. Ígérem, addig mindent kitöltök, igazolok, beadok, bevallok… Nagy
Testvér! Hagyd meg az önbizalmam! S bízz bennem, sokáig akarok még élni, hogy
te boldogan pecsételhess!
Bizony sokan ülnek így azokon a végeláthatatlan folyosókon, véges türelemmel. A különbség az, hogy a többség már annyira kiégett és szinte érdektelen - megjegyzem a saját életével/sorsával kapcsolatban, hogy el sem jut odáig, hogy a 70 év felettiek igazolvány érvényességét firtassa. De a Nagy Testvérnek jó is ez így, mert " a tudatlanság : erő" - az ő javára persze. Orwell világa köszönt(ött) ránk....
VálaszTörlés