Beetetés

Kinek milyen az evése, olyan lesz az „ébredése”

Na ilyen szólás eddig nem volt … Kitaláltam, mert bizonytalan vagyok …

Kalauz Nélküli kérdezte blogjában: Mit, miért, hogyan eszel, ilyesmi, s hogy azt tanulta, „kinek milyen az evése, olyan a tevése.”

Én is tanultam „ilyeneket”, hogyaszongya: magyar ember evés közben …

Micsoda? Mi az, hogy evés közben?

A fiam tán 3 éves volt. Ebédelünk, megszólal: Hallottátok? Mit? – kérdezzük kórusban. Azt, hogy puppoltam! – néz körbe diadalmasan. (Engedtessék meg neki, ez egy kisgyereknek ugyanolyan nagy kérdés, mint az, hogy mi az áram, és hová fekszik este a nap, a Jézuskáról meg Fognyűvő manóról nem is beszélve).

Nővére tehát rendreutasítja: Evés közben főleg nem beszélünk ilyenekről! Mire Zsobó: Jó, jó, de nem is volt falat a számban, amikor mondtam!

Szóval evés közben - rágás közben, vagy úgy egyáltalán? - nem beszélünk? Akkor hogyan kérek még egy kanállal? Na és meg se dicsérhetem kedves szavakkal a háziasszony főztjét, mert azonnal lepirít: Ne beszéljetek, egyetek, mert kihűl! A leves csak forrón jó!

Az a helyzet, hogy teljesen összezavartak!

Rémisztgettek: „aki amit eszik, azzá lesz!” Tán ezért viszolyodtam kiskoromban a kakastöke pörkölttől meg a füstölt a marhanyelvtől? Így születik az előítélet? Vagy az ízlés? (Kislányom - anno vendégségben, ahol mediterrán étkekkel fogadtak – magyarázott: Tudod, Apa, az oviban tanultuk, hogy „Virágéknál ég a világ, sütik már a rántott békát, zimmezumm”, és tömte magába a hatodik rántott békacombot).

Egy régi rajzfilm: Ettől leszel igazán erős! – Popeye a tengerész és a spenót. A retek reggel méreg, délben étek, este orvosság- szajkózta nagyanyám és attól kezdve sokáig rettegtem, mi lesz, ha véletlen mégis teszek a reggeli vajas kenyérre.

Komolyabban: ahogy korosodom, annál inkább nő bennem a bizonytalanság.

Mivel etetnek bennünket? Mit nyomnak még le a torkunkon? Vagy azt hiszik, ezt is lenyeljük? Mondják, mondják, puhítanak, lyukat beszélnek a hasunkba, telebeszélik a fejünket és aztán csak kiéneklik a sajtot a szánkból. Hagyjuk a politikát!

Együnk!

Napjaink tv-műsorai nincsenek főzőcske nélkül. Már reggel kezdik. Főbb híreink: lemondott, meggyilkolták, összeomlott, letartóztatták, újabb tüntetések, áremelések. Milyen lesz az idő? És végül: Mi jót főzzünk ma? Sztárszakácsunk napi ajánlata. Mégis etetés az egész?

Már rég elveszítettem a fakanalat …

Azt hittük, van olyan, hogy magyaros konyha. Egy valóban világlátott ember viszont azt állítja: mi azt csak hisszük.

Ez a kulcsszó: a hit! Ránk zúdítják a szakemberek érveiket, csak az a baj, hogy ezek gyakran élesen szembeállnak egymással! Akkor mi alapján döntsünk?

Évtizedekig sulykolták: A tej élet, erő, egészség! De újabban: Sem evolúciós, sem táplálkozástudományi szempontból nem nehéz bizonyítani, hogy mindennemű tej az újszülöttek, illetve az állatkölykök eledele. Olvasom: a tej szerkezete kimondottan a kölykök számára alakult ki, tekintve hogy telített zsírsavakat és koleszterint tartalmaz, amelyek javasoltak egy újszülött számára, viszont a felnőttek esetében nem! Na tessék!

De várjunk, jön a cáfolat is: az emberi szervezet képes volt néhány ezer év alatt alkalmazkodni a tejhez. Nem beszélve arról, hogy az ember fejlődése szempontjából mi minden hasznosat tartalmaz! A tejben megtalálhatók a legfontosabb fehérjék, zsírok, ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok, stb.  A tejallergiások csak pechesek.

Hazánkban 2010-ben fejenként évi 67 liter tej fogyott, ami meghaladja az Európai Unió és a világ átlagát, de még mindig elmarad a szakemberek által javasolt (!) napi fél liter/főtől, sőt idén kis mértékben csökkent a fogyasztás.

Nézegetem a tejesdobozt … Akkor melyiket? UHT? Tartós? Vagy az újra divatos „házi”? Ideírom: Jó hír a tejfogyasztóknak! Az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium megtiltotta, hogy olyan házi tejet forgalmazzanak, amely literenként 750 millió (!) gennysejtnél többet tartalmaz. A tiltásnak meg is lett az eredménye, mostanság 1 liter amerikai tejben átlagosan csak 300 millió gennysejt van. Hurrá! Ó, de ez Amerika! Kit érdekel?

Tanácstalan vagyok.

Bio vagy nem bio? Van egyáltalán ma olyan szféra, ami bio? El kell hinnem, hogy van. Ők vezetnek. Meg.

Pár éve robbant be a paleolit táplálkozás „tana”. Ma is nagy a vihar körülötte. Nem csoda, alapvető hiteket, tabukat és tudományos eredményeket döntöget. Sok egyéb mellett állítja: a civilizációs betegségek visszavezethetők oda, hogy a több millió éves „természetes” fejlődést megzavarta többek közt a gabonafélékből készült ételek sokasága. A mérgező kenyér!

„Vadat s halat” … Ezek után érdekes-e, hogy fehér, vagy teljes kiőrlésű? Sőt, lehetőleg kővel őrölt! Jó Toldi Miklós, miért dobtad el azt a malomkövet!

Magvas, nem magvas. Gondolatok közt őrlődök.

Döntöttem: ma nem lesz paleo. Majd holnaptól.

Kicsomagolom a teszkógazdaságos virslit. Vívódok: mikro vagy nem mikro. De ha mégse a kishullámot akarom (ki tudja, mit rezegtet meg bennem), akkor legyen sütve. Milyen edényben is? Jaj, hogy már a teflon is káros? Na és miben süljön? Olajban, persze, sőt kizárólag hidegen sajtoltban! Zsír? Ugyan.

De ha egyszer nagy siker manapság a töpörtyűs és a libamájas csokoládé …

Mondom, bizonytalan vagyok.

Egyszer élünk. Döntöttem: teflon! Utoljára, aztán kidobom. Hagymát szelek, pár kanál olívaolaj, fokhagyma – jó az a szívnek, de én mostan inkább ízére, illatára gondolok -, s mehet bele a felkarikázott zukkini. Ettől kezd lassan multikulturális lenni! Közben forr a víz. Olaszosan főzöm a tésztát: a vízbe nem teszek olajat, csak sót! Amikor nagyon lobog, mehet bele a tészta – nem annyira talján-fajta, mert az igazán jó minőségűnek az ára kilógott a pótköltségvetésemből. (Pedig tésztaadó még nincs. Jó ötlet?)

Spaghettit csakis a vékonyabb, 3-as, legfeljebb 4-es számúból csinálj! (Hogy itt nem mindegyikre írják rá? Jó szakács szemmértékről is megismerszik!) Fontos: a tésztát össze ne törd! Hadd meredezzen a forró vízben, egy perc és megadja magát, belehajlik az a fazékba. Közben megpárolódott a zukkini is – nem kell agyon főzni, akkor szivacs-íze lesz (bár még nem ettem szivacsot). Mehet rá a felkockázott paradicsom (jó kis nitrátos, vegyszeres bukéval). Csak egy-két perc, hogy ne legyen trotty, roppanjon majd, amikor beleharapsz. Ha arrabbiata-szerűen akarod (ez szintén olasz specialitás, azt jelenti: „mérges”), akkor rámorzsolsz egy kis szárított erős paprikát (Hagyjál már, hogy az erős paprika káros? Ugyan! A benne lévő kapszaicin segíti a zsírsejtek önmegsemmisítését. A bőr pedig szép lesz tőle. Állítólag. Aki elhiszi, annak biztos.) A végén pedig ízlésed szerint meghinted oreganoval. A tészta eddigre kész, mert nem főzöd pépesre, hanem olyan „már éppen jó, de még kemény kicsit”, de le ne öblítsd az istenért, minek az? Leszűröd és úgy forrón rá a hagymás-zukkinis-paradicsomra, könnyedén átforgatod, bele a tálba. Lehet rá sajtot reszelni (parmezánt), eheted salátákkal is. Én villával szoktam, felcsavargatom, mint Bud Spencer.

Holnap meg csakazértis „magyarosat” csinálok: talán babgulyást vagy paprikás krumplit a „magam módján”, esetleg csirkemáj-pörköltet vörösborban. Bár félek, nem lesz időm, s akkor felbontok egy mexikói chillis bab konzervet, s hogy még nehezebb legyen, rálapátolok két kanál jó zsíros tejfölt. Vagy műzsírost. Ki tudja, mi van a dobozban. A joghurtban se látom sose a Bifidus defensibilis-t. És próbálok nem arra gondolni, hogy a joghurt török eredetű szó és annyit jelent: sűrű, dagasztható trutyi!

De hamarosan eljön a vezeklés ideje: reggelire „sovány fehérje, rost és vitamin” (tej, műzli, joghurt – azért is! -, sajt, tojás, gyümölcslé) ebédre meg… és vacsorára…

Vagy mégis inkább a paleo? Ahogy a nagykönyvben meg van írva? Hogy melyikben? Abban, amelyikben Te hiszel!

Etetnek bennünket rendesen …emelkedik a kenyér ára is… az „élet” ára …