Koki, saller, akasztófa

Rosszemlékű beszédeink sora bővülni látszik… Öszödi beszéd, tusványfürdői beszéd, és most: pécsi beszéd?

A miniszterelnök az április 28-i pécsi látogatásakor úgy nyilatkozott, hogy napirenden kell tartani a halálbüntetés kérdését.

Első reakcióm bevallom ez az egyetlen szó volt: ostoba!

Próbálom magam csendre inteni, bár imént egy halálbüntetést szorgalmazó Face-oldal kommentjei közt tallóztam, s így ez elég nehéz. Íme:

 

Erzsébet Szigeti Katolikus vallású vagyok,tiltja a katolikus vallás az ölést, de aki embert ölt, az ki kell végezni, s ez nem bűn, bűn aki ártatlanul megöl egy embert, gyilkol, ő a gyilkos, ki kell végezni, nincs helye a társadalomban, semmi keresnivalója a földön!

Imre Kara Felháborító,hogy családokat, gyerekeket tesznek tönkre,gyilkosok,rablók,pedofilek ,s mindezért mi tartjuk el őket a börtönökben, ha sikerül el fogni őket.Igenis legyen halálbüntetés! Aki idős embereket ver meg,s rabol ki s öl meg pár forintért azok is így járjanak.

Miklos Kallai Mint régen, össze kell hívni az embereket egy térre és nyilvánosan kivegezni ezeket a mocskos köcsögöket. Halál a bűnözőkre

György Tóth Nem etetni és jogokkal kell felruházni a bünözőket hanam kötél a nyakukra!

László Gajdics A gyikosoknak halál.Gyermek gyilkosoknak kinzó halált!

Vilma Óra ugyan az amit a bűnöző el követett,

Miklos Kallai Hogy lássa a többi rohadék hogy ez vár rá is ha ilyet csinál

Robert Nagy Halal miden gyilkosra kivetel nelkul !!!

Zoltán Papp Nagyon keserves halált ,melyet áldozatának okozott...verseny az idővel,eszméljen mit tett !! NEM AZONNALI KÖTELET !!!

Kovács István HALÁL,fejjel le fele fölakasztani,mint a mosott ruhát,had száradjon ki rendesen!

Sándor Szabó Csak azt ne gondolja senki ,hogy akinek már minden mind egy azt komoly munkára lehet fogni ,többe kerül az őrzése ellátása mint amit termel .

Sorozatot-hogy biztos legyen!!

Dénes Berecz Parlamenti állandó belépőt és mentelmi jogot mint magyarországon!!!

Éva Juhos Halálért halál jár!

Rigó Erzsébet Halált kinozva!!!!

József Lantos Forró olajba mártanám őket.

Sándor Tóth Olyan halált szánok neki, mint az ő áldozatáé volt.

Torzsás Tibor kinyìrni utolsó kívánság nélkül.ő vajon teljesítette az áldozata kívánságát?

Józsi Bá Én tennék rá egy jeladót, és hazaengedném az itélethozatalig. Itélet ugyis pár év után lesz. Addig valami tökös legény csak meglincselné.

Andrea Matusek Persze az első dolog, ami az ember eszébe jut, az ősi " szemet szemért". De a kártérítés ledolgozása jobban tetszik. Hosszú-hosszú évekig nap mint nap tudnia, hogy azért kell dolgoznia, hogy legalább részben jóvátegye a bűnét, amit másokkal szemben elkövetett, ez valóban "nevelő" hatású lehet.

Lángi András Szégyelje magát akí nem ért velünk egyett mínden ílyen patkánnyak kötél akí élete ont kí

Van itt szemet szemért, golyó, kötél, lincselés, olajba mártás, kínzás, éheztetés, és az utolsónak idézett kommentelő szerint patkány az, aki nem ért velük egyet, és akkor kötél neki is.

Nos én (a patkánynak minősített)  kapkodom a fejem, milyen érveket is lehetne mozgósítani ezekkel szemben? „Ezekkel” szemben valószínűleg semmivel.

No de mi van az értelmesebbel? Az értelmiségiekkel? Akik tanultak történelmet, jogot, filozófiát, netán kriminológiát? Vagy a zsigeri indulatok kiradírozzák az agyat? Esetleg arról van szó, hogy akár csak a tehetetlen szülő, akinek elfogynak az érvei, hát jól odacsap, mert azt hiszi, ezzel bármit is meg lehet oldani? Aztán maga csodálkozik a legjobban, mert az átkozott kölyök a fenyegetés, sőt a „három csapás”  ellenére se javul meg.

Tétova kérdéseim:

Kezdjük az érvelést a tudományos gondolkozás több évszázados tapasztalása felől, ami szerint a büntetés, illetve annak szigorítása soha nem volt igazán visszatartó erejű?

Durkheim, francia szociológus egy egész könyvet szentelt annak bizonyítására, hogy a büntetés igazi célja nem a nevelés, nem az elrettentés, és persze nem a bosszú! Azt állította, hogy a büntetés „engesztelő jellegű”, aminek az a szerepe, hogy a tisztességes emberek ezzel az "áldozással" (ami egykor a bárány volt) jelezzék a közösségük tagjai (és Isten) számára, hogy a közös értékeik, normáik továbbra is érvényben vannak, s aki megszegi, azt megbüntetik.

Idézhetjük azt a középkori történetet, ami arról szól, hogy a lopáson rajtakapott bűnösöket nyilvánosan megcsonkították, illetve kivégezték, de mindez cseppet se zavarta a zsebtolvajokat abban, hogy az ujjongó vagy szörnyülködő nézők között „ténykedjenek”?

Említsük meg azt, hogy a civilizáció fejlődésével párhuzamosan a szemet szemért elvét minden modernizálódó társadalom túlhaladta, és helyébe állította azt a mind komplexebb és eredményesebb szemléletet, ami egyfelől kiszorította a kulturált emberhez méltatlan bánásmódot, másfelől a nevelésre, a megelőzésre, a kockázatok mérséklésére, a kárenyhítésre koncentrálva mindenki felelősségévé tette a bűnözés elleni fellépést?

Folytassuk azzal, hogy a halálbüntetés mellett érvelők soha egyetlen érdemi bizonyítékkal sem tudták alátámasztani azt, hogy a kivégzéseknek bármiféle hatása lenne az életellenes bűncselekmények számának alakulására?

Öntsünk ide számsorokat, amik azt bizonyítanák, hogy azokban az országokban, ahol ma is sokakat ítélnek halálra, jottányit se javult a közbiztonság, nem csökkent a korrupció, és a gyilkosságok aránya se változott?

Lehetne még szólni arról, hogy a halálbüntetés, illetve a kiszabásáig vezető igen hosszadalmas és rendkívül költséges eljárás és a szakszerű nyomozati és büntetőeljárási, bírósági munka se garantálja a teljes bizonyosságot? (A móri „bankrablók” csak  életfogytig tartó szabadságvesztést kaptak, és ez volt a szerencséjük, ugyanis több évvel később kiderült, hogy ártatlanul ültek, mindeközben a tényleges gyilkos szabadon mászkált, sőt egy postást meg is ölt!)

Emeljük ki azt a sokat hangoztatott érvet, hogy a bűnözéstől leginkább visszatartó erő a lebukás veszélye?

Citáljuk ide azokat a bizonyítékokat, amik azt támasztják alá, hogy az életellenes bűnt elkövetők (többségükben erős felindulásból cselekedve) abban a szörnyűséges pillanatban a legritkább esetben mérlegelik azt, hogy milyen büntetést kaphatnak? Ha valamelyiknek egyáltalán eszébe jut bármiféle lehetséges következmény, azt abban a hitben, reményben hessegeti el, hogy sikerül elmenekülnie, hogy nem derül ki a szörnyű tette. Szóval megint csak a lebukásnál lyukadtunk ki.

A nagyközönség persze felbőszül, hörög, elégtételt követel… 

Azok az emberek is "igazságot" követeltek, akik végignézhették egy bűnös kivégzését. Évekig várták a pillanatot, hogy láthassák: végre meglakol az, aki megölte a gyereküket, testvérüket.

Az elítéltet bevezették a szobába, odaszíjazták az ágyhoz, és az orvosok hozzáfogtak az előkészületekhez. A szoba egyik falán lévő ablak elől elhúzták a függönyt, és a másik helyiségben ülő hozzátartozók így pontosan láthatták, ahogy működésbe lép a mérget adagoló gép, a vékony csöveken elindul a folyadék, a férfi teste megfeszül …

A házaspár néhány pillanatig a rángatózó testet nézte, aztán a semmibe révedt a tekintetük.

Nyolc éve történt… A lányuk egy baráti társasággal békésen kávézott egy presszó teraszán, mikor belépett a gyilkos és hidegvérrel, válogatás nélkül lőtt.

- A lányomat nem adhatja vissza senki, de azt akarom, hogy a bűnös megkapja a méltó büntetését, haljon meg! – szakadt ki a férfiból az elkeseredés.

És most több év elteltével az üvegfalon túl csak bámul, és nem érti, vajon miért nem lett könnyebb a lelke akkor, amikor a gyilkos élete bevégeztetett.

Az indulatok most is hevesek. Egy fiatal kaposvári lány kegyetlen és értelmetlen halála után ez főként érthető.

A fájdalom okozta indulat még sokáig ott zubog a hozzátartozókban, ismerősökben, a szakembernek viszont kötelessége józannak is lenni. A politikusnak is.

A miniszterelnök viszont jogsértésre buzdít. Nem áll távol tőle ez a mentalitás, emlékezzünk a 2007-es kordonbontásra. Akkor a demokrácia védelmezőjeként polgári engedetlenséget hirdetett. Lebontották azt a kerítést, amit a rendőrség - a későbbi jogerős bírósági végzés így ítélte meg - jogszerűen állított fel. Azaz Orbánék akkor (is) jogot sértettek. Nem lett következménye.

Most az Európai unió jogrendjének ront azzal, hogy előrángatta a halálbüntetés témáját. Korábban kokit meg sallert osztogatott, most meg az akasztófa ... 
 Nyilván bőven van ebben politikai számítás. Ha más nem működik, akkor hass az emberek fékeveszett indulataira, s nem kell az igazi megoldással bíbelődni.

 A civilizált Európa viszont törvénybe iktatta, hogy „senkit se lehet halálra ítélni vagy kivégezni”. Ezt Magyarország is aláírta. Az Unióhoz csatlakozás egyik alapfeltétele volt. Pont.

Persze tudjuk, hogy Orbán nem érzi jól magát abban a társaságban. Igazi otthont Keleten remél, az illiberális államok lettek a példaképek, újabban Kazahsztán. Ahol szintén a korlátlan hatalom, az érték helyett önérdek és a politikai inkorrektség vezérel.

Én inkább maradnék itt… A civilizált Európában, és Pécsett…

Ott, ahol I. Lajos 1367-ben  - európai mintára – megalapította az ország első egyetemét.

„Magyarország királyának kérésére rendeljük, hogy Pécs városában legyen studium generale, amelyben az egyházi és polgári törvény (…) taníttassék.” 

A bullát – amiből a fenti sort idéztem – a kor szokásai szerint a pápa adta ki. 

Mégpedig V. Orbán pápa.