Az, hogy tegnapi posztom
kevesebb érdeklődőt vonzott, mint összes egyéb korábbi írásom, önmagában nem
jelent semmit. Lehet, hogy rossz időpontban tettem fel, vagy nem jól fogalmaztam,
amit mondani akartam. Sokkal inkább megdöbbent az, hogy a tegnapi tapolcai időközi
választás tragikus eredménye nem váltott ki nagyobb felháborodást országos
szinten, mint amennyit például a kormány tankönyv-ügyben bemutatott ámokfutása.
Ami természetesen súlyos probléma, és még ezer hasonló, de melyik ér fel azzal,
hogy itt és most Magyarországon markáns többséget felmutatva győzni tudott egy
náci nézeteket valló párt náci nézeteket nyíltan harsogó (azt a karján
tetoválva is viselő) „ember.”
Az egyetlen érdemleges és
bizodalomra okot adó civil megmozdulás a net-adó elleni tűntetés volt. Azóta
semmi. Semmi. Kis tüntetések, kis vonulgatások, kis szópárbajok a parlamentben,
a másik gyalázása a pártsajtókban, de a víz (pénz) folyik tovább…
Emlegetik persze naponta a
magánynyugdíjpénztár 3 ezer milliárdjának lenyúlását, aztán legyintés. Szóba
kerül néha a trafikmutyi, földmutyi, aztán „gyújts rá haver, egyformák ezek
mind” – beletörődés. Kis felhördülés az új adók miatt, aztán megy a polgár és
dörmögve de megveszi a matricát. Három forinttal megint olcsóbb lett a benzin,
hú de jó, tényleg jobban teljesít az ország.
Vasárnapi boltbezárás? Heves
viták a tv-ben, politikusok és szakemberek szórják az érveiket, a „nép” kicsit
háborog, aztán bevásárol szombaton. Legyint. Majd megszokjuk.
Tessék mondani, a nácikat is
meg lehet majd szokni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése