Vedd komolyan

A karácsony közeledtével megszaporodnak az olyan megosztások, amik ezer éve elcsépelt közhelyek mögé tesznek mesebeli tájat, kék ég alatt felhők fölött röpködő angyalkákat, rózsaszín pántlikát hányó galambok rajzolják körbe a szíveket, megjelentek, a piros pozsgás arcú mikulások-télapók, jézuskák, és hópelyhek ülnek a giccstengerben úszó betűkre:

  

Piros pozsgás arcú kedves öreg mikulás,
nagy zsákodba mily csoda jót rejtettél el már?
Piros alma, dió, csoki, cukor, földimogyoró,
szíved melege gyermekeknek lesz nagyon jó.

Víg kedélyt, mosolyt varázsolsz-e arcukon?
Szomorúságot ugye elviszed örökre?
Bánatosaknak mutasd meg a fényes csillagot,
békétlenség ne legyen kérlek hozz sok szeretetet.

 

A „vers” ugyan folytatódik (legyen tiszta szó, ne lopjanak az emberek, hanem szeressék egymást, éhezőknek legyen kenyér, egészség, izzó hitek és áldás), de a további részletektől megkímélem az olvasót.

Rosszból a kevés is sok.

Hm. Ez a mondat csak úgy „kiszaladt” és megtetszett. (Bár lehet, hogy valaki már leírta és akkor spanyolviasz…)

Elhatároztam, hogy szellemi önvédelmem érdekében erősebb bástyákat emelek!

Nosza gyártok gyorsan néhány anti-bölcsességet.

Kész is van! (Minden szerzői jog átadva annak, aki másolja, sokszorosítja, elektronikusan tárolja, megosztja vagy csak a fejét ingatja, esetleg a térdét csapkodva röhög. Mindezekért semminemű felelősséget nem vállalok.)