Kend magadra az új fényvédőkrémet, oszt jónapot

Nem sül le a bőr a képükről?  Nem. Gondoltam, biztos azért, mert magas faktorszámú fényvédőt használnak…vagy valami újat. Nyomozni kezdtem, és hamar kiderült, melyik a két leghatásosabb márka:

Első helyen holtversenyben a „Pökhendiség” és a „Cinizmus” áll. Most pedig rátaláltam a trió harmadik tagjára, ami a „Hülyének nézlek” néven fut.

Aki ezt a napokban magára kente, Simon L. László, a kultúráért felelős államtitkár. Aki újfent azt bizonyította, hogy jó alattvaló módjára képes hajlongani és hülyének nézni a nyájas olvasót, tv-nézőt. Az államtitkár olyan törvényjavaslatot terjesztett be, aminek egy igen fontos passzusáról halvány fogalma se volt. Magyarázkodott. Szemrebbenés nélkül. Hja, az a krém úgy tűnik, nem csak a leégéstől véd.

Nem volt L. Simon mindig ilyen. Szépirodalmi alkotásai, szerkesztői munkássága jól ismert. De jómagam gyarló-gyanakvó „kultúrafogyasztóként” most mégis olyat emelek ki művei közül, ami erősen megosztotta az olvasókat.

Íme néhány részlet a „Nem lokalizálható” című verséből:

"büdös vagyok
meg kell fürdenem
kimosnom a seggemből az elmúlt három nap papírdarabjait
(...)
bevizeltem
akár egy disznó
a perzselés előtt
(...)
ondómban levő életenergiám
azonban nem tudtam rendesen szabályozni
állandóan ejakulációm volt
(...)
fejem rothadó bőrdarabra hasonlít
hamarosan elpusztulok
bűzlök
akár egy csillag alakú dögvirág
(...)
a szabványosítás veszélyeiről írtam tanulmányt
amikor találkoztunk
átfogott a lábával
megbasztam
a tanítója lettem
az lett belőle
amire vágyott
(...)

Namármost fogadjuk el, hogy a nyers, szókimondó naturalizmusnak olykor meg lehet a maga művészi értéke, szerepe (ld. Villon, Faludy, Gingsberg). Nincs is ezzel semmi baj. Nem is emiatt citáltam ide.

Hanem az a segg…

az mégis csak segg, és nekem L. Simon legutóbbi akciója kapcsán ezért nem a fagyi nyalás jut eszembe, hanem „ez”…

Mert vajon mivel is lehet magyarázni, hogy ez az egyébként művelt ember (tessék elolvasni többi versét, érdemes) belehazudik a tv néző arcába. Aztán magyarázkodik és le akarja vetetni a műsorról azt a riportot, ami elárulta, hogy ő sem tesz mást, mint viktorkirály többi alattvalója. Benyújt egy törvénymódosító javaslatot, és nem tudja, mi van benne! Honnan is tudhatná, ő sem más, mint egy bólogató végrehajtó.

Azzal az egyébként nem jelentéktelen kérdéssel itt most nem foglalkozom, hogy ez az akció is része annak a hatalomgyakorlásai módnak, aminek lényege: minden kormányzati akaratot végigverni, ha kell, akkor törvénymódosítással. Hadd szilárduljon a gránit.

A most benyújtott reklámadó-tervezet nem más, mint kísérlet a renitens RTL-klub megrendszabályozására. Borítékolom, hogy hamarosan törvényjavaslat lesz a „norvégokról” is. Így megy ez orbániában.

De el se ült ennek a nyilvánvaló erőpolitizálásnak a szele, L. Simon rátett még egy lapáttal.

Egy közel 10 milliós kommunikációs tenderre három olyan céget hívott meg, akik a közvetlen munkatársaitól „nem állnak messze.”

L. Simon azzal érvelt, hogy a pályázatot a lehető leggyorsabban szerették volna lebonyolítani, ezért olyan cégeket akartak meghívni, akikről "nem kell hosszasan referenciákat begyűjteni". "Ez pedig valóban csak az ismerősi körünkből volt lehetséges".

És nem sült le a bőr a képéről… Tényleg jó az a fényvédő…

A következőt képzelem ezek után: nyílt bajnokságot hirdetnek a 100 méteres síkfutásban. Jönnének a versenyzők szép számmal, de a rendező rábök Lacira, Józsira meg Pistára: Ti állhattok csak a rajthoz! Miért? Mert ismerlek benneteket, feltételezem, hogy tudtok futni, biztosan kibírjátok a 100 métert, és akkor az érmek is jó helyre kerülnek. Ja, hogy a többiek közt akadhatnak jobb futók? Ugyan, ne kötekedjetek! Csak nem adunk esélyt holmi ismeretleneknek?  Még a végén kiderül, hogy valaki gyorsabb nálatok, és akkor fuccs az egésznek.

Nos, ennek mintájára kéne átszervezni ezt az egész szakramentumot!

Minek ide parlament, pártok, főleg ellenzékiek! Minek ide független bíróság, ügyészség, az alkotmánybíróság nevű baromságról nem is beszélve.

Ültessék fel Viktorkirályt a Sándor palotában a trónjára, és majd ő megmondja!

Hetente egyszer audienciát tartana, ahol körbeállnák a vazallusai, mélyen meghajolnának és hűségükről biztosítanák. S akkor bebocsáttatna néhány Tiborc a maga panaszával. A nagy bölcs meghallgatná őket, majd idézné saját dakota mondását:

Ne feledjétek, ne feledjétek – mert a dakoták mindent kétszer mondanak -, a nap is arra süt, arra süt, amerre én a szotyit köpködöm, amerre a szotyit köpködöm.

Az alattvalóit meg utasítaná: Adjatok nekik is egy marékkal, kenjék a hajukra, oszt jónapot!