A karácsonyi zsúfoltság a
zsebesek ideje. Vállon lötyögő szütyők, zsebből kikandikáló tárcák, csábítóan dudorodó
hátizsákok, szóval csak óvatosan…
No de mit lehetett eddig tenni magánnyugdíjpénztárral,
a földekkel és trafikokkal, EU-s pályázati pénzekkel? Ezeket is zsebtolvajok
nyúlták le? Dehogy! Az óvó „állam” gondozásba vette, s mint jó gazda, ki is
osztotta hűbéreseinek. Így év végén azt hitték sokan, hogy már nem maradt
semmi. Ó, ennél szemfülesebbek „ott fent”.
Körbenézve az eddigre
lepusztított magyar ugaron rábukkantak a tankönyvkiadókra. Az elmúlt közel négy
évben nem volt semmi érdemleges kritika ezzel az intézménnyel szemben. Jól
működött a közel 50 kiadó, évről évre jelentek meg az új könyvek, amik sok éves
szakmai előkészítő munkában formálódtak, és mára igen széles választékot nyújtottak
az iskoláknak, a pedagógusoknak és a diákoknak.
Az államosítás lendülete azonban
ide is elért. A tervek szerint két könyvből választhat majd a tanár, de azokat
is szigorú ítészek vizslatják majd, nyilvánvalóan nemzeti szempontból.
Az államtitkár szerint ezzel
elérhető lesz, hogy mindenki ugyanolyan színvonalú oktatást kapjon. Nem is
érdemes vitatkozni ezzel a szakmailag tarthatatlan, ostoba állásponttal. Ráadásul
keserűen hozzátehetjük: színvonalas agymosásra viszont igen alkalmas lesz ez a
rendszer. Volt már ilyen a magyar történelemben.
A törvényjavaslatot múlt vasárnap
nyújtották be, és a kormány szavazógépe (a parlament) erőlködés nélkül át is
vitte. Sietni kellett ugyanis. Közeleg 2014. április 6-a. Be kell betonozni ezt
is. Gránitszilárdsággal.
Sokan azt hitték, most már
tényleg nincs semmi a zsebekben, sóhajtva bóklászhatunk a kirakatok előtt.
De nem így van ez! Ma esti hír:
kormányhatározat született arról, hogy az állam eladja a Takarékbankot! Tetszik
tudni azt, amit azért vett meg, hogy óvja a kisbefektetők pénzét! Na így óvja,
hogy eladja. Sietve, mert már kevés az idő. Kinek is? Vajon kinek? Pályázni
kell a vevőknek, és természetesen a miniszter vagy a kormány, szóval „ők”
fognak dönteni arról, melyik hűbéresüknek is adják oda. Nem lacafacáztak ezzel
se. December 20-ig létrehozzák az illetékes bizottságot, akik lebonyolítják az
egészet, a határidő pedig 2014. március 30.
Az úrnak a hat napi munka után
egy nap kellett a pihenésre. „Ezeknek” kell egy hét – persze, mert nem istenek,
bár úgy tűnik, mindenhatók - aztán a
választás napján, április 6-án mosolyogva parolázhatnak: „Oh yeah”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése