Kedves diákok, ez megettétek!

A múlt év végén úgy tűnt, a megtépázott demokrácia zászlójába friss szél kapott. 
A karácsony előtt kirobbant diáktüntetések kezdetben eléggé ötletszerűek voltak. A homályos célok helyét azonban elég gyorsan konkrét követelések váltották fel, a szűkebb érdekek helyébe is olyan stratégiai kérdések léptek, amik túlmutatva az új felvételi rendszer problémáin a felsőoktatás egészére irányultak. A „jó buli lesz” filingjét maga mögé utasította a felelősen gondolkozó diákvezérek hangja.
A tiltakozás professzionalizálódott és ezzel – reméljük csak átmenetileg – a lomhán, a kivárásra, időhúzásra játszó hatalom úrrá is lett a helyzeten.
A fiatal politikusgeneráció egy új sarja hátba döfte a fiatalokat – mondja több elemző – azzal, hogy a HÖOK különmegállapodást írt alá.
Ez a dokumentum persze felfogható úgy is, hogy a diákok elértek valamit. Azt még pontosan nem látni ugyan, hogy a valóság igazolja-e az ígéreteket, de mégis elmozdu­lás,
 a drasztikus keretszám-csökkentéshez képest.
Az igazi problémáról így sikerült is elterelni a figyelmet, egyúttal legitimációt kapott a diákszervezetek néhány vezetője: bekerültek a nagypolitika előszobájába. 

Nincs tehát most szó a következőkről:

Egy ország felemelkedésének legfontosabb hajtóereje az oktatás. A világ fejlődő or­szágai  jellemzően növelték az oktatási beruházásokat még a gazdasági válság idején is! Kanada, Finnország, Dél-Korea -  és még hosszan sorolhatnánk - a nemzeti jövedelmük több, mint 2 %-át biztosítják a felsőoktatás finanszírozására. Az Európai Unió ajánlása szerint kívánatos lenne, ha a régióban is elérné minden ország az 1 %-ot. Magyarországon kb. 20 éve volt ennyi, azóta csökken, a folyamatos forráskivonás immár 0,4 % alá szorította ezt az arányt.
Mos tegyük zárójelbe az önfenntartó felsőoktatás ostoba elvét – ilyen a világon sehol sem működik, mint ahogy az is egy csúsztatás, hogy Magyarországon túl sok a diplo­más! Az EU-átlag 24 % feletti arányához képest hazánkban ez csak 13,8 %-ot tesz ki. Az pedig, hogy az ország valós igényeihez igazodjon a képzés, alapvetően úgy érhető el, ha a munkáltatókat nagyobb arányban vonják be a kutatásokba, a tehetséggondo­zásba, a különböző ösztönző rendszerek kialakításába – ezt teszik a sikeres országok – és nem felülről vezérelt, adminisztratív szabályokkal kötik gúzsba az intézményeket.
Hozzá kell tenni persze azt is, hogy a hatalom ugyanakkor megteremtette saját gát­jait is: a vidéki városok polgármesterei nagy igyekezettel próbálják életben tartani a városukban, vagy régiójukban működő főiskolákat, egyetemeket, s nyilván nem számol­nak azzal, hogy ez a lokálpatrióta törekvés hozzájárul a hazai felsőoktatás egyik di­szfunkcionalitásához. Jelesül a rengeteg párhuzamos képzés feleslegesen nyeli a pénzt és valóban sok olyan diplomást bocsát ki, akik nem rendelkeznek piacképes tu­dással.
Nos, ezek a makro-kérdések most kikerültek a reflektorfényből, a kormány felléle­gezhet.
Reméljük, a diákok hamar rádöbbennek: a figyelemelterelés áldozatai lettek. 
No és kaptak néhány „sallert”, vagy „kokit” is: 
"Figyelj, öcsi, nem azért jöttünk ide, hogy titeket hallgassunk.  Azért jöttünk ide, hogy az ország felelős vezetőit hallgassuk, te pedig szerintem hazamehetnél édes­apádnak lecsavarni két nagy fülest, hogy nem nevelt meg." - imigyen próbálták „hely­retenni" a Hallgatói Hálózat tiltakozó képviselőit az államtitkár tájékoztatóján. Ehhez a „helyreigazításhoz” csatlakozott a Facebook-on „zöldruhás nő”-ként beazonosított tanárnő is, aki hasonlóan indulatos prédikációval igyekezett lehűteni a „rendbontókat”:
„Nagyon éretlen vagy ezekhez a feladatokhoz és még nem tettél le annyit az asztalra... tanuljál és legyél jó az országnak”!

Így van, fiatalok: Legyetek jók, ha tudtok! 
Az én olvasatomban az a „jó”, aki felelősen gondolkozik, és bátran kiáll a véleményével, akkor is, ha begyöpösödött felnőttek tekintélyelvű, indulatos szavakkal próbálják „lepofozni”.
Ahogy tavaly december végén mondtátok: Ne nézzenek hülyének benneteket!