2013. január 8., kedd

Emberek és állatok


Szomorúan állapíthatom meg: a listázásokról szóló eddigi bejegyzéseim folytatást követelnek. Tud­tam, hogy így lesz, csak reméltem, hátha tévedek... Nem ez történt!

Ma már össznépi játékká lett, hogy kis hazánkban minden igaz lehet, még az ellenkezője is …
Persze vannak ennek ősi gyökerei, íme a szólás: Ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes.

Nemrég a parlamenti zsidózást magyarázták valahogy így: a „képviselő” pontatlanul fo­galmazott, majd azt írták, hogy nem is a származásról, „csak” az állampolgárságról volt szó.

Honfitársaim, magyarok, horvátok, szlovákok, zsidók, cigányok és ti is, pirézek!
Ne aggódjatok, nem „ÚGY” gondolták!

Hanem "ÍGY"!

Bayer Zsolt írásából (Magyar Hírlap, 2013. január 8. ) idézek: 

„A tények pedig ezek: a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!” 

Ez az „ember”? Ember „ez”?

Több szót nem találok a döbbenetre, de itt nincs vége, mert Bayer Zsolt magyarázkodik, és ahogy teszi, attól még borzalmasabbá lesz az egész.
Bayer  hazudik – utálom ezt a szót, máskor inkább a választékos „valótlant állít” formát használom, de ide az most túl finom, szenvtelen - , tehát B. Zs. hazudik, amikor ezt állítja:

„Nem, nem akarom likvidálni a cigányságot, sem egy részét, sem egyetlen cigányt. Miképpen nem akartam elütni cigány gyerekeket sem, és nem akartam a gázolás után megállás nélkül tovább hajta­ni. Mindez hazugság. (...) „

Valóban hazugság?

Az olaszliszkai eset után Bayer szó szerint a következőt írta:

 „Bárki, aki ebben az országban elgázol egy cigány gyereket, akkor cselekszik helyesen, ha eszébe sem jut megállni. Cigány gyerek elgázolása esetén tapossunk bele a gázba.” 

De ezek után jön a magyarázkodás – kérdem, lehet „ezt” megmagyarázni? - mégpedig a következő­képpen:

„tudom én, ez a helyzet nem fordulhat elő. Ha az ember elüt valakit, különösen, ha az illető gyerek, muszáj megállnia. Tehát meg fogunk állni ezután is. Valamit mégis tenni kell. Jó, ha indulás előtt beszerzünk egy lőfegyvert. Ha elütünk egy gyereket, álljunk meg. S ha gyülekezni kezdenek körü­löttünk az állatok, használjuk bátran fegyverünket.” 

Inkább ne magyarázkodott volna! 

Bár ez összecseng kimondott céljával: minél nagyobb vihart kavarni. A „semmittevés büdös langyos tavacskáját” felkavarni.  „Bármi áron.” Hitvallásának fontos elemére is rávilágít ez: a cél szentesíti az eszközt! A cinizmus klasszikus megnyilvánulása. 
A hatalom gőgje még csak elviselhető volt, de a hatalom cinizmusa – mert az efféle gondolatok en­nek a hatalomnak a kebelén, sunyi jóváhagyásával, elnéző mosolyától kísértve, de a hátunk mögött azért cinkosan összekacsintva kaphatnak teret – félelmet ébreszt. 

Bayer mostani magyarázkodása is ugyanezt a logikát mutatja:

„Megnyugtatom az összes mostani aktuális műfelháborodót és fene nagy emberjogi aktivistát, ha ci­gányokat óhajtanék likvidálni, arról soha nem beszélnék nyilvánosan"  

Hagyjuk most az ő címkéit (műfelháborodó, fene nagy emberjogi aktivista), és figyeljük a mérhetetlen cinizmust: ha akarnék is likvidálni, arról nem beszélnék nyilvánosan ….
Na ez az a „felfogás”, ami végleg túlszalad mindenen. Embertelen. Emberhez méltatlan. Aljas fasisztához „méltó”.

Barátaim! Magyarok, cigányok, zsidók, mindenféle népek, és persze ti is, pirézek: most kell felállni és csend­ben megfogni egymás kezét és a szemébe nézni ennek az … Nem írok ide jelzőt... Abban remény­kedem, hogy Bayer Zsolt önmagát írta-irtotta ki „Európából” !








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése