Hozott anyagból ...

„Ezt nem érteni én” - ingatta a fejét Won, a koreai származású, de már amerikai állampolgárságú vendégtanár. Az 1980-as évek végén érkezett hozzánk az egyetemre, egy évre.
Egyik este a „háztáji gazdaság” működését próbáltam neki elmagyarázni, inkább csak amolyan ele­mi szintű ismeretterjesztés módján. Idéztem, azt a jócskán „lebutított” magyarázóelvet is, hogy min­denki csak egy kicsit vitt haza – értsd: lopott – az üzemből, iskolai konyháról, csillagvizsgálóból, és a fegyver-és gázkészülék gyárból (itt készült hajdanán a gépfegyvergyártás melléktermékeként ked­venc lendkerekes játékmotorom is).
Won nem értette. Alapvető erkölcsi aggályai voltak. Pedig nagyon hamar szembesült a „magyar va­lósággal”. Megérkezése napján már hívta a gondnok, hogy összekészítette számára is az irodaszer-csomagot, menjen le érte. Pár perc múlva egy dobozzal tért vissza, letette az íróasztalára és látható megrökönyödéssel pakolt ki belőle. Három csomag írógéppapír, kis dobozban egy tu­cat Tixo tekercs, maroknyi töltőceruza, hozzá 3-4 csomag heggyel, filctoll-készletek, tollak, betétek, és persze rengeteg boríték,jegyzettömb...nem sorolom. 
Mit csináljak én ennyi mindennel? - hüledezett. S akkor kiszaladt belőlem a beidegződött mondat, a magától értetődő, a megszokott, a kicsit tán cin­kos ( bizony így szocializálódtunk) ötlet: Ami itt nem kell, azt vidd haza! Won döbbenetét nehéz szavakba önteni...
Igen, bevallom, a gyerekeimnek soha nem vettem radírt – az az öt darab, amit először kaptam a gondnoktól, egy életre kiszolgálta az egész családot (egy radír – egy élet, hacsak nem eszi valaki, különben nem iga­zán „fogyó eszköz”),  mint ahogy a golyóstollak, gémkapcsok, tűzőgép és a belevalók is hazakerül­tek. 
No meg az óvodába … Ahol az első szülői értekezleten így szólt az óvónéni: "Kedves anyukák, apukák, aki olyan helyen dolgozik ...” A mondatot nem kellett befejeznie. A magyar szülő ismerte a „dörgést.” Így került lécből barkácsolt faliújság a folyosóra (a faanyag az asztalosüzemből jött, a festék a vállalat raktárából), az udvari játékvillamosban igazi ülések voltak sőt még igazi lyukasztó, táska és kalauz sapka is!, és a téesz festőbrigádja mázolta le a kopott szekrényeket. De a tsz adhatott volna egy zsák vetőmagot meg műtrágyát is, azt a kicsi hiányt nem vette volna észre az 50 hektáros tábla, ahova „tervezték”, de az tényleg nem kellett az óvodába. Így aztán hova is került? Nyilván a háztáji gazdaságok valamelyikébe – vagy egy traktoros vitte haza, vagy a fejőnő tette fel a bicikli csomagtartójára, s a portás ilyenkor nagyon elmélyülten lefelé nézett, hogy megfelelő nagyságú ke­nyeret szeljen a szalonnájához.
Mindenki egy kicsit lopott … Ez nyilván nem igazán tudományos leírása annak, mi is volt a szocia­lizmusnak nevezett rendszer működésképtelenségének egyik oka, de mindenképpen szemléletes pél­da. Példa arra, hogyan üresedtek ki olyan fogalmak, mint felelősség, közös érdek, és miként erősö­dött meg a cinizmus, az önérdek, és a többi.
De úgy látszik, sokan ebből se tanultak. Mintha a „szétlopott rendszer” szelleme kísértene újra ...­Csak most nem a közösből kéne elvenni, hanem otthonról oda vinni … Hivatástudatból ...

A híreket hallgatva a következőt képzelem magam elé:
A sebész a fiókban kotorászik, tűt, cérnát keres, esetleg egy éles ollót. A tűzoltó megtölti a felmosó­vödröt vízzel, a csillagász elkéri a gyerek karácsonyra kapott távcsövét,   a villanyszerelő kicsavarja a csillár egyik égőjét, elég lesz itthon a maradék kettő is … és így felszerelkezve elindulnak dolgozni. 

A hír pedig a következő volt:

A műsorvezető azon felvetésére, hogy sok helyen csak azért működik a rendszer, azért működnek látszólag normálisan az iskolák, mert még mindig viszi előre a tantestületet a lendület, és még mindig van egy pici tar­talékuk krétából és más eszközökből, Hoffmann Rózsa ezt mondta:
„Hát ez is benne van, de arra még nem volt szükség, hogy a pedagógus saját maga vegyen krétát. De mon­dok valamit. Hogyha adott esetben erre van szükség, ez is hozzátartozik a tanári hivatáshoz, mint ahogy a pedagógusok nagyon régóta saját maguk készítenek szemléltető eszközöket, óvodától a középiskoláig, és mindez elrendeződik."

Kedves anyukák, apukák …

Hozott anyagból paplan készítést és rendszer restaurálást vállalok! H. R.