A tökkkéletes pasi – avagy a hiúság vására

    Nyüzsgő forgatag, egy képzeletbeli vásár… a hiúság vására?

Valahonnan idelendíti a szél a kikiáltó harsány szavait:

- Ide, ide emberek, itt látható a tökkkéletes, a nagggyszerű, a az ellenállhatatttlan, az errrőtől duzzadó…az asszonyok álllma, a férrrrfi!!

    Aha! A tökkéletes, persze.

    Milyen lehet az?

    Legalább egy fokkal szebb az ördögnél. Ugyan, legyen kicsit több: a megtestesült Adonisz! Széles váll. Kockahas. Keskeny csípő, kis fenék, izmos comb – na igen, a termékenységi faktorok. Erő. Biztonság, és persze a „belső értékek”…

A lista elején az intelligencia, humor, figyelmesség… Ki-ki folytassa a magáét… Lehet álmodozni; van akinek sikerül, és vannak – szép számmal –, akik ördögöt fognak ki, vagy tyúkeszű Adoniszt, mások pókhasú kis kopaszt 140-es IQ-val… végtelen variációk…

    A kikiáltó még erőlködik: Itt látható a tökkkéletes…

    De ekkor egy érdekes plakátra leszek figyelmes: Pasipanoptikum…  A belépő ingyenes* (a csillagot az ismertető végén feloldjuk!), nosza, menjünk beljebb! 

    Az „előcsarnokban” a receptből megtudhatjuk, hogyan jött létre ez a „kiállítás”:

    Végy egy szingli nőt, adj rá pecsétes pólót, farmert. Kócold össze a haját, rázd meg kicsit, hogy mozgása csetlő-botló legyen – a fizikai térben és az emberi viszonyokban egyaránt sután tébláboljon -, ültesd fel egy biciklire, amivel bekarikázhat reggelente egy irodába, hogy olasz hivatalos leveleket fogalmazzon. S miközben egy összetett mondat felett kínlódik, behunyja a szemét, és meglódul a fantáziája: Claudiára gondol, legjobb barátnőjére, aki vele ellentétben mindig olyan, mint akit skatulyából húztak volna ki, mindig tudja, mi a helyes, és azt is, hogy kell bánni a pasikkal. Valahogy így:

    „Igen, igen, folytasd, ne hagyd abba, igeeeen… „                                                          

    Aztán a gyönyör után pár perccel kijózanodva ezt mondja magában: „A srác 8-ast kapott tőlem a bizonyítványába. (…) Szóval volt már jobb, de rosszabb pasim is ennél a kölyöknél. Ez végül is még kedves is volt. Mielőtt becsuktam utána az ajtót – alapszabály, hogy alkalmi pasi ne maradjon éjszakára -, csókot lehelt a szám csücskére, és annyit mondott:                                                                                                                      

- Holnap felhívlak, Baby.                                                                                              

-        - Majd ha piros hó esik – gondoltam én. A „baby” miatt lecsúszott a teljesítménye 7-re. Még jó, hogy nem maradt reggelig. Az átbulizott éjszaka utáni lehelete nem kedvezett volna a bizonyítványának.”                                                                                           

Nos a talpraesett Claudia kirángatja szingli Sári barátnőjét (a „csúcsfazont” – ahogy ő nevezi olykor) a szürke hétköznapokból, és elviszi magával Londonba.

Madame Toussaud panoptikumában sétálva Sári egyszer csak kajánul ezt kérdezi Claudiától:

   „ - Claudia, szerinted ez a Madame férfifaló volt?

-Tessék? – csuklottam egyet – Összekevered Madame Pompadour-val?

   - Hát, hogy annyi itt a pasi… Pasi-Panoptikum – és elkezd röhögni, kacag, mint egy kislány, és veregeti közben a hátam…”

    Az ötlet tehát megszületett. Csokorba szedni a pasi típusokat. És ehhez Claudia még egy sajátos játékot is kieszelt: összehívnak pár barátnőt, és egy kitalált liturgia alapján ki-ki elővezetheti a maga történetét.

    A szeánszok Sári meséjével kezdődnek, aki a „Hitvány”- ról rajzolja meg döbbenetes képét. A következő alkalommal Marina, az olasz-magyar lány vallja meg, milyen is volt Massimo, a „Maximalista”. Aztán sorra kerül a „Linkóci”, a „Szupervonzó”… és a többiek, a legvégén „Miszterbínnel” és persze van még ráadás is.

    Az egy éven át zajló, hol felkavaró, máskor izgalmas, vagy éppen humoros történeteket hallgatva szembesülhetünk azzal, hogyan is látják a vásári forgatagban felbukkanó pasikat a nők. Persze még ennél is többről van szó: a lányok nem csupán a férfiakról, hanem egymásról is elmondják a véleményüket. Néhol szinte szociológiai oknyomozás folyik, máskor pszichológiai látleletet kapunk, vagy éppen cserfesen évődnek egymással, kacagnak, röppen a szóvicc, friss humor szövi át a párbeszédeket. S hogy a sok kis eleven puzzle-ból valóban egy teljes kép formálódjék, a szertartás részeként főznek is, és ezeknek a finomságoknak a receptjét végül magunk is megtaláljuk.

Ezt a panoptikumot és receptgyűjteményt mint izgalmas olvasmányt ajánljuk azoknak, akik kíváncsiak arra, hogyan látja a pasikat és egymást 12 nő, és végül mit főznek ki maguk és az olvasó számára.

    Mit kell ehhez tenni?

    Nos, itt a * feloldása: Király-Acampora Anikó Pasipanoptikum című könyvéről van szó, ami megrendelhető e-book formátumban itt:

http://konyvaruhaz.info/hu_HU/pasipanoptikum

Vagy a kiadónál: I. A. T. Kiadó. Budapest.

Ha az orvos másképpen nem rendeli …

Szex, drogok és csokoládé

 

Mi az élet értelme? Rengeteg okos, szép, örök, emberi meghatározás szól erről. Ugyanígy: Mi is a boldogság. Az idézetek tárháza erről is kimeríthetetlen. De most leszállok a földre – a „szent” mellett a „profán” is az emberi élet része. Vagy az a lényege? Az élvezet…

Miben is rejlik az élvezet természete? Olvasom Paul Martin könyvét:

Az élvezet a biológiailag legelőnyösebb viselkedés felé terel, távol attól a gyötrelemtől, ami megnehezítené a túlélést, a szaporodást. De az élvezet lehet az emberi elme fő mozgatórugója is, hiszen a gyönyör és a kín között ingadozva éljük életünk. Erről írnak a pszichológusok - többek közt Spencer, Freud - is: az örömelv programja határozza meg az élet célját.

Hagyom most a nagy filozófusokat, Madáchot idézem: „S az ember célja e küzdés maga.” A küzdelem pedig a gyötrelem, a szenvedés ellen szól, és az örömök felé visz.

Elképesztő, hogy mi minden nyújthat földöntúli örömöt az egyes emberek számára.

Camus a legnagyobb élvezetnek azt tartotta, amikor a tengerben fürdött. Dosztojevszkij az epilepsziás rohamait megelőző extázis-élmény mámorát vágyta. Tiberius császár fiatal párok pikáns szex-jeleneteiben gyönyörködött, s elrendelte, hogy úszás közben fiatal fiúk kövessék, és a víz alatt harapdálják testének intim részeit.

A szadizmus sok beteg elméjű diktátor számára jelentette a kielégülést. A féktelen evést, ivást, a tivornyák végeláthatalan sokaságát megörökítette a történelem és a művészetek is.

Az élvhajhászás elve sok filozófiában megtalálható. Az „egyszer élünk, hát élvezzük” felszólítása a taoizmusban épp úgy benne van, mint a kora középkori – olykor vallási ceremóniákba öltöző – liturgiákban, a reneszánszban vagy az újkori „gyönyöripari intézményekben”.

De az egyszerű örömelv közel sem teljes magyarázat az élvezet valódi természetére.

Szükség lenne tudni, mi is az élvezet igazi célja? Ha csupán a gyönyör érzése lenne, akkor valószínűleg mást se csinálnánk egész életünkben, csak „azt” meg „olyanokat”.

Amikor Diogenészt felelősségre akarták vonni, mert nyilvánosan végzett önkielégítést, így védekezett: Bárcsak az éhséget is elűzhetném az üres hasam dörzsölésével.”

Vannak a természetben „szexis fajok”, és az ember ilyen. De nem vagyunk ezzel egyedül. 

A Kongó-medence sűrű esőerdői mélyén élő bonobo majmok – biológiai szempontból legközelebbi rokonaink – körében mindennapos a homoszexualitás, az önkielégítés, az orális és a csoportos szex, de ismerik a nyelves csókot és a nőstények gyakran egymást is kényeztetik. Aztán arról, hogy a gyönyör érzéséért mi mindenre képesek a delfinek – nos találékonyabbak, mint az ember…

Mi lehet az élvezetek igazi mozgatórugója?

Drog, szex és csokoládé … Prototípusai a gyönyörhöz vezető út eszközeinek.

Az utóbbi időben rengeteg tudásunk halmozódott fel a drogokról. Viszont kevesebbet tudunk arról, hogyan is működik az élvezet mögött húzódó vágy. S vajon a szex szinte parttalan világában hol a helye a szolid simogatásnak, az önkielégítésnek vagy a pornónak? Mit magyaráz itt a vágy? És ez – a vágy - lehet a kulcsfogalom a csokoládé imádatának még pontosabb megértéséhez is.

Lányok, figyelem! A csokoládé nem okoz függőséget! Csak ami benne van! Főként a cukor!

Miként éled fel a vágy, hogyan szabályozza ezt a biológia és mi módon befolyásolja az, hogy társas lényként létezünk?

Öröm, játék, szenvedély – épít és rombol…

Izgalmas – gyönyörteli? – kalandozást kínálok. Vedd kezedbe – ha éppen szabad – ezt a könyvet: Paul Martin: Szex, drogok és csokoládé. Az élvezet tudománya. (HVG Könyvek, 2010.)

Sárkányok barlangja

A sors szeszélye mondjuk sokszor, ha valami kívül esik akaratunkon. De miért gondoljuk, hogy megismerhetetlen a jövőnk? Közel száz évvel ezelőtt Dániában egy biológiai kongresszuson hangzott el az, hogy az ismert világban először fordult elő az, hogy egy természeti lény – az ember – kiszakadt a természetből és társadalmivá lett. S e pillanattól kezdve máig húzódó törekvés, hogy az ember visszakerüljön az örök harmóniába. Az ismeretlentől, a haláltól való félelem mozgatja az emberi gondolkozást, mondják más filozófusok.

Popper Péter utolsó műveinek egyike a Sárkányok barlangja című kötet. Az utolsó nagy bölcsek egyikétől megtanulhatjuk azt is, hogyan lehet értelmesen és logikusan kérdezni, akár olyan nagy dilemmákról is, mint a születés, a lét, a tudat és a lélek kapcsolata, a halálközeli élmények, az önpusztítás és a félelem.

A könyv elején a következő ajánlás figyelmezteti az olvasót: Ez a könyv nehezen vállalható gondolatokat is tartalmaz! Nosza, aki kérdezni mer, és szellemi kalandra vágyik, aki nem fél attól, hogy kérdéseket igen, de bizonyosságot nem talál, lapozza végig ezt az írást! Humor, játékosság, de a sorok között az örök kérdés: Ki vagyok én?   Az olvasó nem fogja megtudni a „választ”, de elindulhat azon az úton, ahol legalább a kereszteződésig eljuthat. (Popper Péter: Sárkányok barlangja. Saxum. 2011.)