Serry ÖTÖDIK levele Sandro-hoz arról, ami a három kuvikkal és a fehér hollóval megesett…

 

Caro Sandro,

Kedves levelében azt írja nekem: „Előző levelében az olasz érettségiről írt, illetve arról, hogy ott nincs is – a magyarhoz hasonló – vizsga.”

Na ez az értelmezés hadilábon áll: érettségi VAN azért – nem is egy!-, ha másképp is zajlik, mint Magyarországon. Vegyük például az osztályozást.

Önöknél azt mondják a kissé hóbortos emberre: „Ez se százas”, mégis itt nálunk van olyan, hogy a százas érettségi a maximum :-) !

A sikeres érettségihez legalább 60 pont a minimum, és a következő módon adódnak össze az érettségi végeredményét érő pontok:

- 3x15 pontot lehet kapni maximum a 3 írásbeli vizsgán. Ez ugye 45 pont.

- Mivel a középiskolák mind 5 évfolyamosak, a „triennio”, vagyis az utolsó három év során – merthogy az első két évben, azaz a „biennio”-ban nem adnak -  maximum 25 credit-pontot lehet összegyűjteni. Ezek az iskolán kívüli sport-, zene-, vagy önkéntes tevékenységekért járnak. Ha itt is mind megvan, akkor már 70 pontnál tartunk.

- A maradék 30 pont a kiváló szóbeli vizsgára járhat. Így jöhet össze a 100 pontos érettségi, ami persze ritka, mint az a bizonyos fehér holló.

Szegény olasz gyerekek! Még nyolcadik után is „kis érettségiznek”, napokig tartó írásbeli, majd szóbeli vizsgákkal, amiről úgynevezett „diplomát” is kapnak.

Pár évvel ez előttig pedig még az általános iskola 5. osztályában is volt záróvizsga. A most 21 éves fiamék évfolyama volt az utolsó, akiknek ezen is túl kellett esni; szerencsére azóta ezt már végleg eltörölték.

Az ellenőrző könyv már megint más tészta. „Azmegmi?” – kérdezhetnék újonnan szerzett honfitársaim.

Hát az általában nincsen. Ha mégis, akkor is inkább csak a hiányzások vagy késések igazolására szolgál. Szóval a SZÜLŐ a jegyekről csak a gyerek elmeséléséből szerez tudomást. Vannak is meglepetések év végén, de erről majd lejjebb…

Van viszont leckefüzet, mert nem lehet ám csak úgy, óra végén a munkafüzetbe felírni a házi feladatot!

Minden tanév elején csinos kis „Diario”-t  - vigyázat, csak nem összekeverni a Dario-val ami egy név(!) -, azaz „határidő” naplót kell vaskos összegekért beszerezni. Persze az épp aktuális rajzfilm-figurás, vagy rock-zenekaros a menő, aminek az ára úgy 12 Euró körül kezdődik! Határ a csillagos ég, vagy az írószer-boltos arcbőrének állapota. :-)

Vannak viszont levelek-levelek-levelek…

Az iskolából a szülőknek. Év közben is, de leginkább június elején. Több száz eurós postaköltséget ró ez az iskolára. Merthogy megy „A Levél” azoknak, akiknél bukás várható, akinek majd pótvizsgára kell mennie esetleg több tárgyból is, na és akinek „túl jól” tanul a csemetéje. Tulajdonképpen csak az nem kap levelet, akinek totál átlagos gyereke van. Őket nem kell „tájékoztatni” arról, hogy mi lesz a tanév végeredménye :-)

Persze a szabadelvű nevelés eredménye az is, hogy itt egyáltalán nem „szégyen” az osztályismétlés. Bukott a gyermek, hát istenem? A föld forog tovább…

Már  a babák sem hökkennek meg, amikor még újszülöttként hurcolják őket – szerencsére pár éve már nem füstös – pizzériákba, fagylaltozókba, vagy csak sima esti sétákra, mert  a szülőknek épp ahhoz van kedvük.

Napirend? Fürdetési idő? Korai vacsora, mese és altatás? No, ezek a fogalmak itt szinte ismeretlenek.

A minap este negyed tízkor nyitva még nálam az erkély ajtó, s hallom ám, amint az alattunk lakók 7 éves kisfia és 3 éves kislánya a szomszéd kis sráccal csicsereg, hogy most nem mehetnek át játszani, mert el kell menniük…

A kért mondókát hagytam a végére, Sandro. Aranyosan rímel, semmi baj sincsen vele, a tartalmát kivéve, de ezen én már nem is csodálkozom:

Ambarabá cicì cocò,
tre civette sul comò
che facevano l'amore
con la figlia del dottore.
Il dottore si arrabbiò,
Ambarabá cicì cocò   ...

Azaz:

Ambarabá - lefordíthatatlan, kb.:

Csiribí csiribá
Három bagoly a komódon
Szerelmeskedett (!)
Az orvos lányával.
Az orvos mérges lett.
Csiribí csiribá

Sandro, kedves, közeleg a tanév vége. Jön a nyár, a nyaralási szezon. Mi a módi manapság Magyarországon? Bársonyosan hullámzik-e még szeretett magyar tengerünk?

Meséljen, a magyar gyerekek merre mennek lubickolni?

Siessen a válasszal, nehogy én is elutazzak közben!

Szeretettel üdvözli Serry

Sandro NEGYEDIK levele Serry-nek - az "ellenőrzött" gyerekekről

 

Cara Serry!

Előző levelében az olasz érettségiről írt, illetve arról, hogy ott nincs is – a magyarhoz hasonló – vizsga. Szegény digók – szabad ezt a szót használni, vagy ez sértő? – éretlenek maradnak?

Aztán kérdezett az osztályozásról. Leírta, hogy ott az iskolákban egy tízfokú skálát használnak, pontosabban csak egy részét: az elégséges az 5-ösnél kezdődik , ugyanakkor a 9-es és a 10-es osztályzatot elvétve használják. Nem tudok olasz fejjel gondolkozni, lehet, hogy van ebben valami logika, mert esetleg nem mindegy, hogy valaki 1-essel bukik vagy 4-essel. Lehet, hogy az első hatalmas pofára esés, a 4-es pedig a „majdnem sikerült”-szerű pici botlás? A magyar oktatási rendszerben is van valami hasonló: az első osztályban nem jeggyel, hanem szövegesen értékelnek, hogy a gyerekek ne kezdjék iskolás létüket szigorú, kemény számjegyekkel szembesülve. Nyilván ez sok szempontból jó, bár kajánkodom egy kicsit, amikor Sándor Györgyöt idézem:

„Tisztelt szülő, remélem, még időben figyelmeztetem: Jó Jóska közepesrendűségéről egyelőre szó sincs. Bár Jóska mindent elkövet, hogy magára vonja a figyelmet, miközben ő jellegzetesen kifejezéstelen, vizenyős tekintetében a semmi és a valami határmezsgyéjén kereng, kidülledt pupillákkal felcsillanatlanul. Szurokfekete szeme bogarával súrolatlanul hagyva az információözön adta fogalmakat, túlterheltségről tehát nála szó sincs, még csak nem is kapiskálja a dolgokat, röviden, Jóska egy derék, nagy növésű, szép, buta gyerek.”

Van-e az olaszoknál "ellenőrző könyv"? Milyen a párbeszéd a szülők és a pedagógusok között? Magyarországon kissé mintha átestünk volna a ló túloldalára. A "régi rendszerben" a tekintélyelvűségéből következően nem ritkán a hatalmi szó, az  utasítások és szankciók merevítették meg az együttműködést. Olykor csak a cinizmus vagy a viccelődés segített, hogy túltegyük magunkat az ostoba előírásokon és büntetéseken. Bizonyára sokan emlékeznek még erre: Most százszor leírod azt, hogy ... Ma viszont a nagy szabadságban egyre kiszolgáltatottabbak a pedagógusok. Mi a helyzet e téren ott?

A gyerekekről még. Minden szülő „élete értelme”. De gyakorta bizony csak „hivatkozási alap”, hogy a gyerek érdekében …

Hogy van ez abban a kultúrában, amiről úgy tudjuk – vagy ez is sztereotípia? -, hogy az egész család élete a gyerek körül forog. Valóban így van ez? Vannak szigorú „napirendek”, vagy inkább szabadelvű a gyereknevelés? Igaz-e, hogy – különösen a fiú és az anya kapcsolatát – rendkívül erősen behatárolják tradíciók?

A kicsiket a tv-maci tanítja fogat mosni és az óvodában hallják a legtöbb mondókát?

Ec-pec, kimehecc … írjon nekem valami olasz mondókát – azok is ilyen aranyosan „értelmetlenek”?

Cérnára, cinegére?

Várom válaszát, szeretettel üdvözlöm: Sandro

Serry NEGYEDIK levele Sandro-hoz

 

Kedves Sandro,
az olasz érettségiről kérdez. Mondja, maga Varázsló?
Mindig olyan témákat hoz elő, amiket szívesen megosztok magyar olvasóimmal, mert olyannyira mások, mint a nekünk megszokottak.
Sokan el sem tudják képzelni azt, hogy a gyermekük "megérik" szalagavató, tablókép, ballagás és érettségi szünet nélkül. Pedig itt éppen ez a helyzet.
A ceremóniákra oly kényes olaszok köszönik szépen, de a könnyfakasztó iskola-búcsúztatásból nem kérnek.
Szépen megvárják az ötödévesek is a tanév végét, nem írnak ó-ió-ció-áció-káció-akáció-vakációt a táblára. 

Nyugodt-kényelmesen 10-12 nappal a tanév vége után megírják az írásbeli feladatsort, majd a Bizottság kisorsol egy betűt, és az azzal a betűvel kezdődő nevű emberkék kezdik minden osztályban a szóbeli vizsgákat. Ha pl. a B-betűt húzzák, az addigi névsor szerinti elsők fognak utoljára vizsgázni.
Július közepére végeznek is...:-) Addigra nálunk már mindenki elfelejtette, hogy az idén is volt érettségi!

Van aztán itt még más is. Négy évvel ezelőttig a gyerekek telis-tele voltak adósságokkal:-)
Bizony, így is hívták őket: Debiti.
Vagyis ha valakinek tanév végén volt 1-2-3 tantárgya, amiből nem volt meg a "kettese", akkor nem kellett pótvizsgáznia, hanem vitte a bizonyítványában a tartozását akár 5 éven keresztül mindennemű szigorítás vagy probléma nélkül. Olyan volt ez mint mesében a királylány... hol volt, hol nem volt...
Volt is adósság meg nem is...
Mire érettségizni kellett, addigra valahová eltűnt; vagy egy plusz-feleltetés oldotta fel, vagy egyszerűen már nem tudtak mit kezdeni vele és a gyerek ott találta magát adósság nélkül. Elévült talán? :-)
Tanulónk tudása persze nem nőtt egyenes arányban az adósságok fogyatkozásával...

Na és a jegyek!! Hát az aztán felér egy vicc-sorozattal.
Van ugye az 1-től 5-ig terjedő sáv..., na hát az persze nem elég! A "kettes" a 6-nál kezdődik; persze nem értem, nem mindegy vajon, hogy valakinek csak kettesig nem elégséges a felelete, vagy 5-sel bukik, ha bukik? Mi a különbség egy 4-sel "elégtelen" és egy 2-sel "elégtelen" ELÉGTELEN között?
Ja és mi szükség van a 10-ig terjedő jegy-skálára, ha még sosem láttam gyereket, akinek akár 9-est is adtak volna a bizonyítványába?
Rejtély....
Ha sikerül megfejtenie, Sandro, árulja el nekem is!
Mosolyogva, Serry

Sandro HARMADIK levele Serry-nek

Cara Serry!

Igyekszem tanulgatni (cara - kedves), ki tudja, még hasznát vehetem. „Kész” vagyok fejlődni (pronto).

Az olaszok telefonálási szokásairól írt a múltkor - hogy "leegyszerüsítik" a dolgot. A magyarok is általában ezt teszik – bár a következő formula bennem inkább az igénytelenségre utal -, amikor így veszik fel a telefont:

Na mongyad!  Igen, így kell ezt itt írnom, hogy érzékeltessem a „prontóságot”.

S miről diskurálnak ott, a mindennapokban az emberek? Mi az, ami beszédtéma? A múltkori levelemben említettem: itt most rengeteg fiatal élet-halál kérdése az érettségi. Ott, a „csizmán” is ennyire fontos? Egyáltalán: mit „ér” ott a középiskola? S ha már gyerekek: valóban a gyerek a családban a „minden”? Vagy ez is csak olyan sztereotípia, mint sok más, amit az olaszokról gondolunk?

Kíváncsian várom válaszát!  Sandro

Ui: Samarcand már nem „érdekes”… Bejegyzése az értelmetlen pusztításról sajnos komorrá tette ezt a szót! Komorrá az ember lelkét. Mert EMBER ilyet nem tesz!

God bless the Child – Isten áldd meg a gyereket!

Minden jót, Cara Serry!

Serry HARMADIK levele Sandro-nak

Caro Sandro,
ha már olasz dolgokról kérdez, helyénvalónak látom az olasz megszólítást is.
Akkor is, ha a "Caro" nem annyira vicces, mint mondjuk ahogy itt a telefonra válaszolnak az emberek.
- Hallo, tessék, ki beszél? - ez nagyon hétköznapi válasz volna a mindent eltúlozni szerető honfitársaimtól.
Nem, ők nem oldhatnak meg ily egyszerűen egy mindennapi feladatot. Tehát ha megcsörren a telefon, lazán beleprontóznak.
Amikor ezt először hallottam, "kész lettem" tőle. S akkor még nem is tudtam, mennyire "megfelelően reagáltam". :-)
Aki nem érti ezt a gyönyörű-furcsa nyelvet, annak szívesen lefordítom, hogyan is zajlik ez.
- Csrrr-brrrr... / ez a telefon hangja /
Háziasszony kezet töröl, és belekiabál a kagylóba:
- PRONTO! - vagyis magyarul: KÉSZ!
Mondhatom, nem cifrázza túl... Ennyivel megoldja... :-)  Akkor is ezt a szòt hasznàlja, amikor kèsz az ètel...
Szóval akár a pereputtyot is hívhatná vacsorázni... :-)
Kedves Sandro, Samarcandáról majd legközelebb; annak a hangulata ebbe a ma elmesélt vicces "kész"-enlétbe nem illik bele.
Maradok tisztelettel, Serry

Sandro MÁSODIK levele Serry-nek

Kedves Serry!

A magyar piacokon nem a tavasz friss szele lebbent, inkább viharos szél sodor mindenfélét …legtöbbek számára bizonytalanságot. Több tízezer fiatalnak, családjaiknak például azt, mi lesz, ha a gyermeket éretté nyilvánítják? Tovább tanulhat? Lesz-e állása? Lesz-e jövője? Vajon ezen a vizsgán áll vagy bukik mindez? Olaszhonban is ekkora dilemma ez? A piazza milyen színét, ízét mutatja ott? Mi most a legkelendőbb áru? Itt megjelent az újhagyma, a saláta, az újkrumpli, amire friss petrezselymet szór vasárnap a legtöbb háziasszony, mellé rántott húst kanyarít – mondják, egészségesebben kéne élni. Minden valamire való tv- műsorban főzőcskéznek, közben a boltban már kapható a sertészsírral vagy töpörtyűvel töltött csokoládé.

A tavasz a változás szele is, tempora muntantur, de itt a reményt torkon ragadja a kétkedés, mit hoz a holnap, de legfőképp, mit visz …Milyen szelek járnak hát arrafelé, felöltözött-e tavaszi ruhájába kis városkája?

Kedves Serry, ne feledje, ígérte nekem, hogy ír majd Samarcanda-ról is!

A magyar azt mondja: Szeretettel üdvözlöm, és kíváncsian várom válaszát! Sandro

Serry MÁSODIK levele Sandro-nak

Cserebere fogadom, többet vissza nem adom:-)
Kedves Sandro, a háborúnak vége..., kardokra semmi szükség:-)
A piac már más téma...
A Piazzán zajlik az élet. Fűszer-illatot visz a szél, szivárvány-ruhák lobognak, babasírás; távoli kacagás.
A "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" - érzete lengi be...
Mindenki jelen van, nehogy lemaradjon valamiről...
La Piazza è la vita... - A Piac az maga az élet...:-)
Napos délutánt kívánva maradok tisztelettel Serry
Ui. Emlékeztessen majd, írjak majd Samarcandáról is magának...

                                                                       

Sandro ELSŐ levele Serrynek

Kedves Serry, „Karcos Harcos” egy percre leteszi a fegyverét (azt nem írnám, hogy kardját a … tokjába, mert az az „eszednek” van  (Jaj, ez nem tegeződés – még – , csak a szólás így szóla), szóval a kardnak tokja az „más” (így lenne pikáns?). Tehát akkor most nincs harc, inkább „hajolás” (bele a hajamba?, meg a kezed a farzsebembe?) odafelé, Serry felé! 

Igen, szívesen „cserélgetek” az „eszmei piacon”, bármiről, arról leginkább. Most például arról (h)karcolgatok (egyelőre fejben, de ma még bizton leírom), milyen érdekes varázsszavak szédítik a multikulturálisokat, meg a munkakeresőket.

Karcolgassunk együtt, Serry kedves, úgy, hogy sebet ne ejtsünk, de azért hagyjunk valami nyomot a gondolatokban (vagy legalább ilyen szép kis képzavarokat J, a lényeg manapság az, hogy legyen „hatás”! Tán lesz, ki felkapja erre a fejét, kardját kirántja hüvelyéből,  és mint Zorro, nekiront a szélmalmoknak – bocsánat, Don Quijote, de Rosinante – neve annyit tesz: csakvoltló -  lassabb volt most )!

Szép napot, Serry!

Ismerkedhetünk? - Serry ELSŐ levele Sandro-nak

Üdvözlet Sandro-nak, a "Karcos Harcosnak", akivel  a Hálón futottam össze...
Talán "eszménkeinket" cserélhetnénk néha...

Olvastam régen egy ifjúsági regényt, amiben két kamasz lány egy morcos felnőttet próbált arra rávenni, hogy véleményt váltson... Ez adta az ötletet.
Sandro, mit szól hozzá? Kedve volna-e véleményt váltani velem  - ily alliterációsan akár - néhanapján?
Könyvekről, idézetekről, bármiről tabuk és megkötések nélkül?
Ha válasza igen, hajoljon Serry felé kérem :-)